Egy 110 ezer éves rejtélyre nyílhatott rá a tudomány fénysugarának hála, amely újabb magyarázatot kínálhat arra, hogy miért tűntek el a neandervölgyi emberek.
110 000 évvel ezelőtt a neandervölgyi közösségekben drámai népességcsökkenés következett be, amely szűkítette a genetikai és morfológiai sokféleségüket. Ez a csökkenés nemcsak a populációt érintette, hanem a faj életképességét is gyengítette, ami végül a kihalásukhoz is hozzájárulhatott.
Egy friss kutatás alapján körülbelül 110 ezer évvel ezelőtt jelentős népességcsökkenés történt a neandervölgyiek körében, ami komoly hatással volt genetikai sokféleségükre. Ez a csökkenés sebezhetőbbé tette őket a különféle fenyegetésekkel és külső környezeti hatásokkal szemben, valamint csökkentette alkalmazkodási képességeiket. Mindezek a tényezők valószínűleg hozzájárultak a neandervölgyi emberek kihalásához is.
A faj kialakulásának időpontját a pleisztocén időszak közepére helyezik, amikor a Föld különböző tájain több emberelőd is párhuzamosan létezett. Ezen ősi csoportok gyakori keveredése eredményeként rendkívül sokszínűvé váltak, mind fizikailag, mind genetikai értelemben. A neandervölgyiek ősének számító pre-neandervölgyiek maradványai a spanyol Sima de los Huesos lelőhelyről kerültek napvilágra, ezek a csontok körülbelül 430 ezer évvel ezelőtt keletkeztek.
Körülbelül 120-130 ezer évvel ezelőtt bukkantak fel a "korai neandervölgyiek", akikről fosszíliákat találtak Horvátország területén. Tíz ezer év elteltével már a modern neandervölgyiekhez hasonló jellemvonásokkal bíró csoportok is megjelentek, akik a régióban éltek.
2010-ben sikerült teljes mértékben feltárni a neandervölgyi emberek genetikai állományát, és az elemzések rávilágítottak, hogy ez a késői faj genetikai szempontból sokkal egységesebb volt, mint a modern emberek. Ez a felfedezés arra engedett következtetni, hogy a neandervölgyiek történetében valamilyen drámai esemény, esetleg egy súlyos populációcsökkenés vagy kihalás játszódhatott le.
A DNS-analízisek nem egyszerű feladatok, mivel a minták gyakran hiányosak és töredékesek. Éppen ezért folytattak olyan kutatásokat is, amelyek során csontokat, különösen a belső fül csontos struktúráit tanulmányozták, mivel ezek fontos információkat rejtenek a genetikai sokféleségről. A kutatók különböző neandervölgyi csoportok maradványait hasonlították össze, és kiderült, hogy a horvát területen előkerült fosszíliák morfológiai szempontból változatosabbak, mint a 430 ezer éves leletek. Ez arra utal, hogy létezett genetikai diverzitás, azonban az idő múlásával ez a sokféleség eltűnt.
