A bajusz államosítása: Egy különleges hagyomány újraértelmezése A bajusz, mint a férfiasság szimbóluma, mindig is fontos szerepet játszott a kultúrákban. Az államosítás fogalma viszont egy egészen más területet érint: a politikai és társadalmi rendszerek


Az ember csak kapkodja a fejét. Nem elég a globális politikai zűrzavar, most még ez a bajuszkérdés is ránk nehezedik.

A bajusz sorsa egészen különös fordulatot vett: államosították. Ezzel elvesztette egyedi, magánbajusz jellegét, és átalakult közbajusszá, sőt, jobban mondva pártbajusszá. A konkrét szőrszálak - az a jellegzetes rozmárbajusz, amely a házelnököt fémjelezte - talán egy borbélyüzlet padlóján landoltak. De az a bajusz, ahogyan többen is megfogalmazták, ikonikussá vált. A Fidesz belső hierarchiájában ez a jelkép egy fontos karaktert képviselt, amely nem csupán a politikai tájat jelölte, hanem a hatalom dinamikájának is szimbolikus megjelenítése lett.

A kormánypárt commedia dell'artéjében két állandó szerep biztosan volt. Az egyik a Morcos Agresszív, a másik az Emberarcú. Az "Ököl" és a "Mosoly". Mindegy is, éppen kire osztották, bár Kövér tagadhatatlanul az első karakter utánozhatatlan sztárja volt, másodszereposztásban felléphetett Budai Gyula, Bayer Zsolt vagy újabban Menczer Tamás is, ökölrázásuknak nem volt igazi súlya. Hiányzott a fenyegető elnöki bajusz és elnöki hatalom. Akár Arany Jánosnál a "kopasz-szájú Szűcs György bátya" esetében. Neki is hiába volt "hasa, hája, kéknadrágja, / minden kész a méltóságra". A has, háj, nadrág ugyan járhat együtt a méltósággal, de kell még más is. Nem feltétlenül a bajusz, de annak kövéri jelentése. A macsó erő, a zordság, a hatalom, amelynek figyelni kell fenyegető (bajusz)rezdüléseire.

Az "Emberarcú" karakterszereplői, mint például Gulyás vagy a szegény Navracsics, mindannyian bajusztalanok – akár szó szerint, akár átvitt értelemben. Hiszen hogyan is látszódhatna a mosolyuk, ha közben takarásban maradna valami? Az ország és a világ egyaránt szembesülhet azzal, hogy kedves, kulturált emberekről van szó. Valószínűleg a magánéletükben is ilyenek. A jó rendező pontosan tudja, hogy kinek a karaktere az, ami hitelesen megjeleníthető a vásznon – olyanokat választ, akiknek a szerep nem áll távol tőlük.

Kövér bajsza a "Morcos Agresszív" figurájának feledhetetlen kelléke volt, mégis megszabadult tőle. Pedig nála - akár Sámsonnál - a fejszőrzetnek mindig kultikus jelentése volt. Emlékszünk, amikor 2006-ban megfogadta: addig nem vágat hajat, amíg az akkori kormány "feláll a hatalom székeiből, és odébb oldalog". Az ég tudja, hogy most kiknek az eloldalgását érzi, hogy megint borbélyhoz fordult.

Bármilyen okból is indult el, a "Morcos Agresszív" fenyegető alakja továbbra is elengedhetetlen az előadásban. Kövér, bajusztalanul is, mesterien alakította a karaktert, amikor július 20-án egy rendezvény keretein belül szokásához híven a kereszténység és a nemzet ellenfeleire figyelmeztetett, akik szerinte romba döntenék azokat az értékeket, "amelyek a magyarságot eddig a Kárpát-medencében megőrizték". De ez még nem minden; ezek az elvetemült egyedek a házasság intézményét is támadják, és a Pride rendezvényeken "még a keresztény szimbólumokat is merészelik megtámadni". (Már kezdtem aggódni, hogy a Pride kimarad a beszédéből, de szerencsére a házelnök bajszát bár elveszítette, a figyelmét soha nem.)

De a bajusz tényleg egyedülálló varázst ad. Július 20-án, a sors furcsa fintoraként, éppen ekkor tartotta közgyűlését a Magyar Bajusz Társaság, amely, hihetetlen, de létezik. Így a nap végül mégsem maradt fájdalmasan bajusztalan. Persze, ez nem sok vigaszt nyújtott. Ennek következtében pedig elérkezett a bajusz államosításának pillanata. A kormányzat tulajdonába került. Orbán egy kedves poénként Kövér bajuszával posztolt egy képet a Facebook-oldalán, "megtaláltam!" felirattal. És hát, gyanúsan jól állt neki!

Pedig újabban inkább az "Ember­arcú Miniszterelnököt", vagyis a másik karakterszerepet alakítja. Tépelődő, gondjait megosztó interjúk, még néhány kínos kérdés is belefér, egy kis huncutsággal, mosollyal elütve. A hírek szerint még az ATV-be is beteszi a lábát. Ha így folytatja, nem zárom ki, hogy vállalkozik egy miniszterelnök-jelölti vitára. Elég rosszul áll ahhoz, hogy sokat már nem ronthat rajta. Ha elég kompetensnek mutatkozik (és miért ne tenné), még nyerhet is.

De mivel emberei lassan kikopnak, egyre több szerepet kell neki magának eljátszania. Ha komolyan vesszük Lázár legutóbbi mondatait, ("a hülyéket el kell zavarni, a tolvajokat pedig le kell ültetni"), további ritkítás várható. Persze semmivel nem kell komolyabban venni, mint ahogy Orbán a rádióban azon fintorgott: "az a rohadt pénz tényleg ennyire fontos?". Pfuj, pénz, ő aztán hallani sem szeret róla! A vele kritikus showmaneket, főleg Majkát vádolta ezzel. Aki persze nem gyilkos szándékú, de sokféleképpen értelmezhető jelenetet adott elő. Nem volt ízlésem szerinti. Ám ami még ízléstelenebb, az az ezt követő fideszes drámázás.

Ez csak egy átmeneti fejezet. A lényeg az, hogy Orbánnak most egyszerre kell megformálnia a "bajusz nélküli", derűs Emberarcú karakterét – ami magában foglalja a viccelődést, de az áldozatként való önsajnálkozást is –, valamint a "szúrós bajszú" Agresszív szerepét. Az utóbbit a Harcosok Klubjában, az Európai Unióval és Ukrajnával folytatott harcokban kell megvalósítania.

Related posts