Gubás Gabi a családi kötelékek és a személyes értékek miatt döntött úgy, hogy háttérbe szorítja külföldi karrierjét. Az otthon és a család iránti elkötelezettsége meghatározó szerepet játszott ebben a fontos választásban.

Gubás Gabi új kihívások elé néz, hiszen egy friss sorozatban fog feltűnni, és emellett készen áll nemzetközi produkciókban való részvételre is.

A Gödöllői Királyi Kastély impozáns falai között beszélgetünk. Milyen különleges érzés itt alkotni?

Először akkor léptem a színpadra, amikor megkerestek a lehetőséggel, hogy Sisi királynét alakíthatom. B. Török Fruzsina egy olyan művet alkotott, amely nem a megszokott, idealizált képet festette róla, hanem a valóságos életét, a komplex érzelmeit és a "bolygóhollandiságát" tette a középpontba, megmutatva, miért érezhette magát boldogtalannak.

Különleges volt az egykori otthonában alakítani őt?

Emlékszem, hogy első pillantásra lenyűgözött ez a hely. A falak, mintha titkokat suttognának, az egész atmoszféra magával ragadó volt. Ahogy végigvezettek a kiállításon, láttam a különleges relikviákat, a fésűt, ami annyi történetet őriz, és hallgattam a meséket, amelyek életre keltették a múltat. Olyan érzésem volt, mintha egy időgépen utaznék. Amikor rám került a fűző, a gyönyörű ruha és a hajam is elkészült, egy varázslatos átalakuláson mentem keresztül. Emlékszem, hogy minden alkalommal órákig készülődtünk, mielőtt felmentem a színpadra. Fantasztikus élmény volt! Amikor pedig kiderült, hogy a Múzeumok Éjszakája nagyköveteként itt forgatunk egy figyelemfelhívó anyagot, szívem megtelt örömmel.

Nemrégiben megérkezett hozzánk egy óvodás csoport, akik tele voltak lelkesedéssel, amikor beléptek egy igazi királyné kastélyába. Azonban úgy vélem, hogy ahogy a gyerekek nőnek, egyre nehezebb őket meggyőzni arról, hogy múzeumot látogassanak. Ön szerint milyen módszerekkel lehetne mégis felkelteni az érdeklődésüket?

- Számomra akkor jó egy tárlat, hogyha van egy személyes dolog, amit tudok hozzá kötni. És itt van bőven! Például hogy mennyire szerette a magyarokat, hogy az utolsó szava, amikor meggyilkolták is magyarul hangzottak el... Aki június 21-én jön, azok korabeli ruhákba öltözött kísérőktől, például Erzsébet királynétól és Andrássy gróftól hallják ezeket a történeteket, ők vezetnek majd be minket ebbe a misztikus világba.

A gyermekei 14 és 18 évesek, a férje természetgyógyász, ön művész. A család melyik programot választja aznap?

A gyerekekkel közösen tervezett programunkat még egyeztetni kell, de bármelyik helyszínre is látogatunk, ennek a rendezvénynek az az igazán különleges vonása, hogy olyan élményekbe nyerhetünk betekintést, amelyek máskor elérhetetlenek számunkra – mintha egy színház titkos zugaiba pillantanánk be.

Ha már a színház világáról van szó, fontos megemlíteni, hogy Ön a Thália Színház társulatának része, amely, ahogyan az a színházi életben szokás, a nyári hónapokra általában bezárja kapuit. Ilyenkor felmerül a kérdés: vállal más jellegű feladatokat a nyári időszakban, vagy inkább a pihenésre helyezi a hangsúlyt?

Szeretem az életemet úgy tervezni, hogy a nehezebb időszakokat mindig kövesse egy kis pihenő. Ha ez a nyárra esik, az különösen örömteli, mert így több időt tölthetek a gyerekeimmel. Nemrégiben forgattam egy hatrészes sorozatban, aminek még hátravan néhány utómunkája, ezért most inkább egy nyugodt, relaxáló nyárra vágyom.

Sorozat? Olyanban jó ideje nem szerepelt, talán a Válótársak volt az utolsó, ugye?

- Igen, öt-hat éve kezdtem, de most valahogy különösen megfogott a dolog. Az írók fantasztikusak, a kollégák pedig egyszerűen zseniálisak, ezért döntöttem úgy, hogy igent mondok.

Kedveled a kamerák kereszttüzét?

- Igen, de nyilván színházi színészként Magyarországon elsősorban a színház nyújtja a biztos munkát. Nem úgy van, mint Hollywoodban, hogy akár folyamatosan forgathat az ember. Ha van valamilyen forgatás, akkor örülök én is, mert ez a hab a tortán.

Rengeteg külföldi film készül nálunk, nyitott a nemzetközi produkciókra?

Egy hónapot töltöttem Miamiban forgatással, és lehetőségem nyílt volna, hogy ott maradjak, de döntést hoztam. Ebben az időszakban már megismertem a páromat, és az a hónap elegendő idő volt ahhoz, hogy megerősödjön bennem az érzés, amit már korábban is éreztem: ő lesz a gyermekeim apja. Visszatértem Magyarországra, és szinte azonnal teherbe estem Attilával, aki most már 18 éves. Szerencsére itthon is volt alkalmam külföldi produkciókban részt venni, és bármikor szívesen vállalok hasonló lehetőségeket, ha adódik.

Beszélt arról, hogy a nagyobbik gyermeke már betöltötte a 18. életévét. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?

Számomra igazi büszkeség forrása az, hogy anyává válhattam. Ez az élet egyik legfontosabb és legcsodálatosabb döntése, amit valaha hoztam. Az életben sok szerep változik, de a gyermekeim mindig ott lesznek mellettem, mint a boldogság örök forrásai.

Az ő érdeklődésük, bármennyire is vonzónak találják a művészetet, valóban kapcsolódik az ön világához?

- Hát, valahogy így van. A fiam nem éppen a legtipikusabb diák, hiszen fizika-matematika szakon tanul. Néha szívesen elmagyarázza nekem az összefüggéseket, és ennek köszönhetően sokkal jobban megértem a matematikai világot. Szóval elmondhatom, hogy ez egyfajta gazdagítja a családunkat, hiszen többféle érdeklődés és tudás találkozik itt. A kisebbik gyerkőc, Anna még csak most keresgél az életben, de már most látszik, hogy van benne tehetség. Ő fogja eldönteni, merre halad, és kíváncsian várom, hová vezeti az útja.

Régebben egy negyvenes vagy ötvenes éveiben járó színésznő számára egyre inkább kihívást jelentett, hogy értékes szerepeket kapjon. Ön is észlelte ezt a tendenciát?

- Abban az érdekes helyzetben vagyok, hogy egy viszonylag nagyobb spektrumot tudok lefedni az idősebb és fiatalabb szerepek között, még kapok a koromnál fiatalabb szerepeket, de idősebbeket is. Ez utóbbiakat kifejezetten élvezem, 10 évvel ezelőtt már sminkeltem magam 86 éves nénikének. Úgyhogy egyelőre nem érzem meg, sőt, talán azt is mondhatom, hogy vannak darabok, amelyek rám születtek, mint például a Sissi. Három-négy olyan szerepem is van, amelyet rám írtak. Fiatalabb koromban sem voltam beskatulyázva, úgyhogy ha idősebb koromban sem leszek, az mindenképpen szerencsés. Ahogy szoktam mondani, két út van a katarzisig, a nevetés és a sírás. Hála Istennek nekem mind a kettő út megadatik a színházban.