"A gazdaságtudományi képzést végzők körében a friss diplomások 92%-a mindössze fél éven belül megtalálja a számításait."
Az idei felvételi keretszámok alapján a jelentkezők számára kedvezőbb lehetőségek nyíltak meg, ami azt jelenti, hogy több diák férhetett hozzá az egyetemi képzéshez. Ez a tendencia a gazdaságtudományi karokra is érvényes?
V. S. M.: Úgy vélem, hogy a közgazdasági képzések iránti érdeklődés továbbra is töretlen, míg a felvételi rendszer átalakulása láthatóan felerősítette a levelezőképzések népszerűségét. A korábbi években érettségizettek számára könnyebb lett a bejutás. Most azonban egy új kezdeményezés van folyamatban: a felvételi eljárás keretein belül az intézmények 500 megszerezhető pontból 100 pontot saját hatáskörben oszthatnak ki. Ez azt jelenti, hogy az intézmények dönthetnek arról, hogyan értékelik az emelt szintű érettségit, valamint milyen pontszámot adnak a különböző versenyeken elért eredményekért. Ez a változás felpezsdítette a középiskolás diákokat, hiszen nőtt az érdeklődés az emelt szintű érettségi iránt, és megjelent egyfajta versengés, amely a kompetenciák fejlesztésére ösztönzi őket.
HVG: Ez alapvetően pozitívnak tűnik. Van ennek valamilyen hátulütője?
V. S. M.: Magával az alapgondolattal azonosulni tudok, a kérdés az, hogyan fogják tudni megoldani az intézmények, hogy azonos mércével mérjenek. A 20 százaléknyi pont nagyon sok, az összehangolásra inkább csak az intézményeken belül van lehetőség, és kevésbé lesz alkalom az intézmények közötti pontszámok reális összemérésére.
HVG: Pénzügyi szempontból elengedhetetlen az oktatási intézmények számára, hogy folyamatosan növeljék a diákseregüket?
V. S. M.: A népszerűségéből eredően a gazdasági képzési területen ez nem jelent nyomást, aminek az az oka, hogy a hallgatók olyan általános diplomát kapnak, amivel viszonylag széles az elhelyezkedési lehetőségük. A diplomások pályakövetésénél a kutatások országosan azt mutatják, hogy a hallgatók több mint 92 százaléka fél éven belül a képzettségének megfelelően tud elhelyezkedni. És igen, van elvárás a képzőhelyekkel szemben, hogy minél több diákjuk legyen, de az intézményeknek is megvan az önállóságuk, hogy a ponthatárokat ott határozzák meg, ahol jónak ítélik.
