A sejtek emlékezete: vajon valóban rátaláltak a jojóeffektus igazi magyarázatára?

Ha az ünnepek után fogyókúrát tervezel, ezt mindenképp olvasd el előtte.

Aki valaha is belefutott a fogyókúrázás kihívásaiba (és valljuk be, az ünnepek után szinte senki sem mentes ettől), az biztosan ismerős a rettegett jojóeffektussal. Ezt a jelenséget, ha nagyon leegyszerűsítjük, úgy fogalmazhatjuk meg, hogy miután befejeztünk egy ígéretes villámdiétát, gyakran többet szedünk fel, mint amennyit előzőleg sikerült leadni.

A kutatók már régóta kutatják a jojóeffektus mögött meghúzódó mechanizmusokat, és ezzel kapcsolatban egy dolog egészen biztos: nem árulunk el újdonságot. Sokan úgy vélik, hogy a drasztikus, hirtelen tápanyagmegvonás drámai hatással van a testünkre, sokkal inkább, mint ahogyan azt elsőre elképzelhetnénk. Amint csökkentjük a táplálékbevitelünket, például diétázni kezdünk vagy koplalunk, a szervezetünk azonnal vészjelzést ad. Ilyenkor a test mindent megtesz, hogy megőrizze az energiát, és a bejuttatott ételekből a lehető legtöbbet kisajtolja. Ennek a folyamatnak az eredménye? Az anyagcsere lelassulása, ami hosszú távon sajnos hízáshoz vezethet.

Néhány évvel ezelőtt még arról beszéltek a szakértők, hogy a diétázók rémálma, a jojóeffektus mögött egy különleges enzim áll. A kutatók képesek voltak ezt az enzimet vérvizsgálatok segítségével nemcsak elkülöníteni, hanem beazonosítani is, így előre meg tudták jósolni, kik azok, akik valószínűleg visszaszerzik a leadott kilóikat.

Egy nemrégiben végzett kutatás, amely kilenc országot ölelt fel és 96 fogyókúrázót vizsgált, érdekes megállapításra jutott. A tudósok arra figyeltek fel, hogy azok a résztvevők, akiknek vérében fellelhető volt az angiotenzin-átalakító enzim, gyakrabban tapasztalták a leadott kilók visszanyerését. Ez az enzim kulcsfontosságú szerepet játszik az érfalak összehúzódásában. A kutatás során nem tisztázódott, hogy pontosan miként befolyásolja az enzim a fogyókúrázók sikerét, de a szakértők gyanítják, hogy a teltségérzetért felelős hormonok közvetítésével hat.

Mindezek után komoly előrelépésnek tűnik majd az, amiről az IFL Science című lap oldalán olvashatunk; a cikk szerint egy új tanulmány bizonyítja, hogy a zsírsejtek "memóriája" vagyis emlékezete az, ami bizonyos embereknél nem csak hogy megnehezíti, de alapjaiban akadályozza a fogyást. A kutatók ehhez patkány- valamint emberi zsírszöveten végeztek kísérleteket, és egy bizonyos "epigenetika" nevű eljárást hívtak segítségül, ami megmondja a sejteknek, hogy mi a dolguk.

A kísérleteik végén a kutatók úgy találták, hogy az egyes szervezetekben megtalálható zsírsejtek, igenis pontosan emlékeznek arra, "milyen volt "nagyobb testűnek" lenni - vagyis a sejtben elraktározódott anyagcsere-folyamatok nem változnak jelentősen - egy drasztikusabb fogyás után sem. Patkányokra lefordítva ezt a jelenséget azt jelenti: hogy amikor egy drasztikus fogyókúrán esett patkányt újra magas zsírtartalmú táplálékra állítottak vissza, gyorsabban és könnyebben hízott vissza, mint a kontrollcsoportként használt állat.

A kutatás vezetője, Ferdinand von Meyenn szerint ezzel sikerült bizonyítaniuk a jojóeffektus molekuláris alapjait; vagyis azt, hogy a zsírsejtek valójában nagyon is emlékeznek rá, milyen volt "túlsúlyosnak" lenni, emiatt könnyebben és gyorsan visszatérnek oda, mint a tapasztalattal nem rendelkező társaik. Hogy a sejtek ilyetén emlékezete milyen tartós, arról egyelőre a kutatóknak sincsenek biztos információik.