Az éber tudat pillanatai között.

A Soros- és demokrata boszorkányokkal folytatott küzdelem tarthatatlansága Az a tendencia, amely a Soros Györgyhöz és a demokratákhoz kötődő politikai ellenfeleket "boszorkányüldözésnek" nevezi, számos problémát vet fel. Ez a megközelítés nem csupán a politikai diskurzus színvonalát csökkenti, hanem eltereli a figyelmet a valódi társadalmi és gazdasági kihívásokról is. Ahelyett, hogy konstruktív párbeszédet folytatnánk, a retorika inkább a félelemkeltésre és a megosztottság fokozására irányul. Egy ilyen harc nemcsak etikai kérdéseket vet fel, hanem a demokratikus értékek és intézmények aláásását is eredményezheti. Ahelyett, hogy a különböző nézeteket elfogadnánk és megértenénk, inkább a konfrontációra és a stigmatizálásra helyezzük a hangsúlyt. A valódi párbeszéd és az együttműködés helyett a társadalom polarizálódik, ami végső soron senkinek sem kedvez. Ezért fontos, hogy a politikai vitáinkat a tisztelet és az empátia keretein belül tartsuk, és elkerüljük a boszorkányüldözés retorikáját, amely nem csupán helytelen, hanem a közérdek szempontjából is veszélyes.

Facebook-kommenteket böngészek, miközben a headseten egy politikai műsor zaja tölti be a teret - régóta gyanítom, hogy mazochista hajlamaim vannak. Soha nem vágytam arra, hogy a mocsok és a sár között válasszak - mégis, egy lájkot pötyögök. A Facebookon a reménytelenség témájú irodalmi művek terjednek, és nem az a benyomásom, hogy valami súlyos gond lenne, hanem inkább az, hogy a remény már rég elhagyott minket. Vagy: Okos fejével biccent, a reménynek nyoma sincs.

Az élő adásban születtek a YouTube-kommentek, Isten szeretete körülölel minket, Jézus jelen van, és jó kezekben vagyunk, magyarok. A magyar elnökség a béke zászlaját emelte fel, egy repülőrajtot indítva a jövő felé, amely bár nem zöld, de mindenképpen patrióta. Nem engedhetjük meg, hogy a brüsszeli bürokrácia uralkodjon a csodás magyar hazánkon, különösen ennyi balszerencse és viszály után.

Mindeközben politikai hullákat dob a partra a Tisza, nercsicskák, vigyázzatok. Higított gázt adnak a fideszes janicsárok, de fényes csillag emelkedik az elszürkült ország elszürkült egén. Hajrá Péter, hajrá magyarok.

A pénztáros az Aldiban mélyen a szemembe néz, és valószínűleg azon tűnődik, miféle különös figura vagyok, aki egyszerre vásárol Mandiner-t és Magyar Narancs-ot. Már említettem, hogy a mazochizmus nem csupán egy szó számomra, hanem egy életérzés.

Aztán hirtelen kiderül, hogy a fickó skizofrén, mert megérkezik a narancssárga Jézus, és máris itt a világbéke! Szájer hazafi, akinek mindenkinek több lesz a zsebében, és amúgy is mindent Teréz anya szellemében teljesítünk. Közben a semmiből végre felemelkednek a Tisza-szigetek, MP pedig egy rénszarvasos pulcsiban öleli át a sérült gyerkőcöt, miközben tűzifát szállít. És mindezt úgy teszi, hogy fél kézzel kihúzza a társadalmat az apátia mocsarából.

Arról álmodom, hogy a hömpölygő tömeg szétfeszíti a híd korlátját, a tömeg széle potyog bele a vízbe, és valaki a fülembe súgja, hogy de legalább történik valami.

Kedvezőtlen körülmények között akár egy szalmaszál is megmenthet.

Az a vers jut az eszembe, amit anyámtól hallottam nagyon régen, az éber ész két villanása közt piciny szünet. Valójában a cigarettázásról szól a vers, amit anyám kékes füstbe burkolózva szavalt egész gyerekkoromban. Erre emlékszem: anyám szaval, tetszhalott percben szélrezzenés, szelíd riadó, sosem tudta végigmondani. Anyám szaval és politizál. A rendszerváltás az, hogy megváltozik a címer, de lényegében minden ugyanaz, csak szólásszabadság van meg kárpótlási jegyek, OV eladta a hazát, falhoz baszná egy rúd szalámiért, ezt már nem anyám mondta, hanem egy másik rokonom, és a bátyámmal nagyon röhögtünk rajta.

Amikor elkezdtem felfedezni a politikai műsorok világát, nem is tudom pontosan mikor, de már az Ultrahangra is feliratkoztam. Csak a testem takarja a képernyőt, amikor nézem őket. Ott van az ATV és az InfoRádió is, néha belemerülök Vona programjába, és ha lenne MP programja, azt is szívesen átfutnám. Általában azt nézem, amit a YouTube ajánl, miközben éppen mosogatok vagy épp festem a hajam. Közben várom, hogy a Partizán egyik műsora leteljen, hogy a húsz perc elérkezzen.

Van saját politikai véleményem? Vagy csupán összegyűjtöm ezeket a foszlányokat, hogy egyszer majd, mint egy szövegszövetbe, beleszőjem őket egy novellába? Képzeld el, a főszereplőm egy előre eltervezett, ámde kissé szerencsétlen nemi aktus után hirtelen rádöbben, hogy odakint a békés tüntetők tömege valóságos őrjöngésbe kezdett. Mint egy rémálomban, ahol az emberek a hídról zuhannak, a történet végül egy politikai elmélkedésbe torkollik a hatalom természetéről, amit persze valahol máshol hallottam. A tömeg Pestről Budára vonul, mint egy hatalmas fekete massza, és én a szöveget egy szürreális irányba terelgetem, hiszen ez az, ami igazán közel áll hozzám.

A politikai színtér szereplői is kiválóan értik a szürreális előadások művészetét.

Kedves honfitársaim! A helyes választás kézenfekvő, csak ki kell választanunk. A brüsszeli döntéshozók pedig viseljék a következményeket, amit maguknak főztek! Makroszinten nézve a helyzetünk kedvező, csupán a németekkel akad némi probléma. Bízunk benne, hogy Ukrajna és a Közel-Kelet nehézségei után más régiókban elkerülhetjük a hasonlóan súlyos kríziseket.

A jobboldal viselkedése egyértelműen megkérdőjelezhető, de ez nem jelenti azt, hogy mi is hasonlóvá váljunk. Szívből várjuk a magyarokat, és szeretnénk egy igazi gyermekvédelmet, megfelelő finanszírozást, minőségi oktatást – mindent, ami jobbá teheti a jövőt. Ezt a helyzetet nem mi rontottuk el.

Egy egykori fideszes politikus, aki úgy döntött, hogy elhagyja a pártot, nyíltan vállalja fel nézeteit és érzéseit. Ráébredt, hogy a Fidesz értékrendje nemcsak vitatható, hanem sok szempontból amorális is. Bár ezt a felismerést eddig nem tette magáévá, most már elszántan küzd az igazságért, és szeretné megosztani tapasztalatait másokkal, hogy felhívja a figyelmet a politikai rendszer hiányosságaira.

Hasít az akcióterv.

Egy szempillantás alatt átalakulhat a világ, ahogy a szél fújja a felhőket. Képzeld el, hogy a mindennapok rutinja hirtelen felfordul. Nem hiszed? Csak nézz ki az ablakon – ha bombák száguldanak az égen, itt az idő, hogy mélyebben elmerülj a gondolataidban, és átgondold, mi is a valódi érték az életben.

De most nem szeretném, ha a hangulat ennyire lehangoló lenne. Azt mondtam: el fog jönni a béke.

És boldogság. Amikor meghallom OV tömött, kicsit nagypapás hangját, valahogy mindig nosztalgikus érzés kerít hatalmába. OV különböző stílusváltásokkal végigkísérte az életem ifjúsági szakaszát. Hihetetlen, de már 42 éves vagyok. Apám három műszakban dolgozott, mielőtt rokkantnyugdíjba ment. Elvileg vérszociálisan érzékeny vagyok, ez a családi örökség része.

Kommentelek valamit MP oldalára, mennyire hiteles egy politikai figura, aki a családja lehallgatásából kovácsolt politikai tőkét - semmi olyat, amit mások már nem mondtak el. Aztán egy barátom rám ír, hogy baszd meg, te most fideszes vagy?!

Nincs más választás, mint hogy az egyik oldal mellett tegyük le a voksunkat – és ebben nincs semmi váratlan.

Egy DK-s városba készülök kampányolni a könyvemmel. A barátom, aki jól ismer, figyelmeztetett, hogy jobb, ha nem beszélek Schifferről, mert bajba kerülhetek. Nem is tudom, miért emlegetném őt, de ha ez a tanács, akkor úgy legyen.

Politikai diskurzus a baráti körben: érdemes lenne elgondolkodni azon, milyen erők játszottak szerepet abban, hogy ide jutottunk. Olyan dinamika rejlik a háttérben, amely együtt mozog bizonyos jelenségekkel, és végső soron odáig vezetett, hogy mindenki frusztrált és elkeseredett. Itt az ideje, hogy egy kicsit önmagunkba nézzünk. Cinkosok vagyunk mi is, ha hallgatunk. De vajon mit teszünk mi azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak? Legalább annyit tegyél meg, hogy a pizzás dobozt nem dobod a papír szelektívbe! Hiszen kajás, nem igaz?

Aztán: a cinikusokat utáltam mindig a legjobban. Valld be, hogy cinikus vagy.

Ezen a helyzeten most már nem titkolózom. A jövőnket valaki más fogja rendezni. Közben pedig szórakozásképpen ott vannak a politikai showmanek, akik színesítik a palettát.

A szerző író.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként valósult meg a platformunkon. Ha szívesen megosztaná, hozzászólna, vagy további hasonló tartalmakra lenne kíváncsi, látogassa meg partnerünket, az ÖT weboldalát!