"Azt nyilatkoztam, hogy ezt nem tudom vállalni" - Kovács Patrícia a pályáról.

Nemrég a Nők Lapjának adott interjút Kovács Patrícia, melynek alkalmával elárulta, hogy nemrégiben átesett egy műtéten, egy szűrés alkalmával ugyanis kiderült, hogy a pajzsmirigye nagyon rossz állapotban van.

Végül ki is kellett venni. Jóindulatú, de nagy daganatot találtak. És mégsem félek attól, hogy rákos leszek, vagy hogy hogyan fogok megöregedni. Megteszem, amit kell - elmegyek szűrésre, odafigyelek -, de eldöntöttem: nem félek

- jelentette ki.

Az interjú során szóba került a színésznő két és fél éve tartó kapcsolata is 18 évvel fiatalabb párjával, Medveczky Balázzsal. A téma kapcsán Kovács elmondta, hogy kettejükről korábban megjelent egy cikk, amiben arról írtak, egy pszichológus szerint milyen jövője lehet egy ilyen kapcsolatnak.

Én ott álltam, és azt kérdeztem: Minek? Miért kéne tudni, minek mi a jövője? Én nem akarom úgy élni az életemet, hogy leterheljem egy kapcsolatomat a "holtomiglan-holtodiglannal". Semmit nem tudhatunk előre, és semmire nincs recept. Miközben még mindig tabutéma, ha a nő idősebb a kapcsolatban. Emiatt aztán mindenkinek megvan a véleménye, amit nem rest kifejteni...

Ahogy fogalmaztak, az interjú közös megadásának hátterében az a meggyőződés állt, hogy eljött az ideje a nyílt beszélgetésnek. Most azonban úgy érzik, hogy egy darabig nem kívánják ezt a formát megismételni.

Kovács elmondása szerint már nem zavarja, hogy az emberek ennyire rácuppannak a témára, és azt sem érzi szükségét, hogy kiálljon mellette, mintha ő lenne a zászlóvivője annak az üzenetnek, hogy "helló, emberek, a szerelemben a kor tényleg nem lényeges!".

Fontos, hogy ne próbáljunk mindent dobozokba zárni. Ebből akár egy kampányt is indíthatnánk, vagy meghívhatnának különböző talkshow-kba, hogy beszéljünk arról, mennyire káros, hogy a társadalmunk folyamatosan méri és értékeli az embereket, hogy ki hogyan éli az életét. De én nem vagyok az a személy, aki ezt a terhet a vállán cipelné. Van családom, egy kutyánk, egyszerűen éljük az életünket. Nem bújunk el, és az sem zavar, ha látszik, hogy idősebb vagyok Balázsnál. A rosszindulatú megjegyzések és a kommentek azonban arra késztettek, hogy ne olvassam el, amit a legutóbbi interjúnk után írtak. Nincs annyi időm, hogy ezzel foglalkozzam - főleg, ha az csak rossz érzéseket kelt bennem.

A beszélgetés során a színésznő felidézte pályafutása kezdeti időszakát is, amikor olyan kihívásokkal szembesült, amelyek próbára tették az elveit. Elmondta, hogy akadtak olyan pillanatok, amikor olyan ajánlatot kapott, amit határozottan elutasított, mert nem akarta feladni a meggyőződéseit.

Még nem voltam főiskolás, csupán stúdiós az Új Színházban. Ekkor adódott egy különleges lehetőség: egy olyan darab készült, amelyben kizárólag férfiak játszottak, és engem választottak ki, hogy én legyek az egyetlen női szereplő. Az év végén értesítettek, hogy nyáron készüljek fel, mert ez lesz az évad első bemutatója, és az olvasópróbán fogunk találkozni.

- Emlékezett vissza a színésznő, akivel a nyár során bárki szívesen eltöltött volna egy kis időt, ám az olvasópróba sajnos nem úgy alakult, ahogy azt várta.

Felfedeztem, hogy egyetlen mondatom sincs, viszont egy merőben különös feladat várt rám: meztelenül kellett volna megjelennem egy jelenetben. Igen, én vagyok Szép Heléna, de akkoriban még csak egy "senki" voltam: se diplomával, se tapasztalattal a tarsolyomban. Statisztaszerepeket játszottam, és a megélhetés érdekében ruhatárakat rendeztem. De egyszer csak összeszedtem minden bátorságomat, és beléptem az igazgató irodájába. Határozottan kijelentettem: ezt nem tudom vállalni. Mert az nem színjátszás, hogy anyaszült meztelenül álljak a színpadon. Ekkor elhangzottak a klasszikus frázisok: "Aki ezt nem vállalja, annak nincs helye a pályán." Az én válaszom pedig az volt, hogy ha ez a feltétel, akkor inkább elmegyek, és más irányt keresek, de ezt a megalázó helyzetet nem fogom elfogadni.

Amikor megkérdezték tőle, hogy a tapasztalatai alapján mennyire változott meg az azóta a férfiak által dominált szakmai világ, a színésznő úgy válaszolt, hogy a korosztálya tagjai közül sokan megtapasztalták, milyen érzés, amikor a férfi színészek és rendezők visszaélnek a hatalmukkal. E helyzet következményeként ők, mint nők, gyakran "kulturális közkincsekké" váltak.

Finoman fogalmazva is meg lehet állapítani, hogy a helyzet jelentős változásokon ment keresztül. Az átszexualizált helyzetek, kapcsolatok és jelenetek korábban elterjedtek voltak, de ma már a környezetemben azt tapasztalom, hogy ezek a jelenségek szinte teljesen eltűntek. A férfi kollégák ma már sokkal tudatosabban mérlegelik, milyen hatással lehet a viselkedésük a környezetükre. A metoo-mozgalom, még ha nem is mentes a túlzásoktól és szélsőségektől, kétségtelenül nyomot hagyott itthon is. A színpadon a kreativitás szabadon szárnyalhat, de a háttérben, ahol a nézők szeme nem lát, ott már más normák érvényesülnek.

Ahogy ő fogalmaz, úgy véli, hogy ez egy rendkívül kedvező irányvonal, hiszen a környezet sokkal tisztábbá vált. Nem szükséges többé azon töprengeni, hogy mit engedjenek meg a "hatalmukkal visszaélő cukros bácsinak", ami valóban felszabadító érzés számára.

Legutóbb márciusban írtunk a színésznőről, amikor a Pride események betiltásával kapcsolatosan kifejtette véleményét.