A magyar ipar nehéz helyzetben van, és egyelőre nem körvonalazódik a remény fénye az alagút végén.
Ez itt a "másik oldal" rovat, ahol a Portfolio véleményei kerülnek bemutatásra. A cikkek a szerzők saját nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretne hozzászólni a témához, kérjük, küldje el írását a velemeny@portfolio.hu e-mail címre. A megjelent írásokat itt találhatja.
Széles körben elterjedt jelenség a "panaszkodás kultúrája" térségünkben, és a hazai vállalatok sem mentesek ettől. Érdekes módon, az általuk megfogalmazott szubjektív vélemények gyakran kedvezőtlenebb képet festenek, mint amit az objektív gazdasági mutatók – mint például a rendelésállomány, készletek vagy a foglalkoztatottság – valójában tükröznek.
A pandémia utáni időszakban, különösen a 2023-as inflációs válságot követően, a statisztikák azt tükrözték, hogy most egy újfajta, mélyebb negatív hangulati hullám bontakozik ki.
a feldolgozóiparban egy új tendencia bontogatta szárnyait. Az elmúlt időszakban tapasztalt hullámok, amelyek a piac természetes ingadozásait tükrözik, most egy különleges fordulatot vettek. A cégek tudatosan kezdtek készletezni, hiszen bár jelenleg a kereslet mérsékelt, a jövőben várható igények miatt érdemes előre gondolkodniuk. Ekkor a tőke készletekbe való fektetése nem csupán lehetőség, hanem stratégiává vált. Az elmúlt hat hónap során azonban a negyedéves konjunktúratesztünk adatai érdekes mintázatot kezdtek mutatni, ami arra engedett következtetni, hogy...
lassan leálltak a készletre való termelések, mivel se rövid, se középtávon nem volt meg a kereslet. A vállalatok több mint fele pedig nem tervez beruházást.
A hazai felvásárlói piac lényegében befagyott tavaly év végén, és a zord időjárás továbbra sem látszik enyhülni. Külföldön még mutatkozik valamennyi kereslet a magyar feldolgozóipari termékek iránt, de felmérésünkből az rajzolódik ki, hogy ezt igazán csak a nagyvállalatok tudják kihasználni, és ők is egyre kevésbé.
A hazai mikro- és kisvállalati értékelésekből a nihil állapota látszik.
A középvállalatok most a legkedvezőbb pozícióban állnak, hála a viszonylagos tőkeerejüknek és alkalmazkodóképességüknek. Azonban felmerül a kérdés: meddig maradnak így?
A magyar gazdaságpolitika ezen a megfagyott jégtáblán igyekszik eligibilis megoldásokat találni, hogy a belföldi piacot valamilyen módon fel tudja pezsdíteni.
A megoldási javaslatok csupán nevükben tűnnek újnak, valójában azonban továbbra is a likviditás növelésére összpontosítanak a problémák kezelésében.
Felmerül a kérdés, hogy tényleg ez az, amire a feldolgozóipari cégeknek szükségük van? Valóban csupán a jelenlegi kamatszint gátolja a termelés növekedését? Csak egy kedvező forgóeszközhitel-konstrukció jelenthetné a megoldást? Sajnos a valóság ennél sokkal összetettebb.
A januári konjunktúratesztben
Ezért valószínűleg tévedés abban bízni, hogy ebben az erősen kereslethiányos állapotban a likviditás erőteljes fiskális ösztönzése majd növeli termelést, sokkal inkább az inflációt növelheti, ami még nagyobb bizonytalanságot okoz.
Szerénytelenség lenne azt állítani, hogy a megoldás az asztalon hever, mert nem így van, azonban a vállalatok bizalmát vissza kell állítani, mivel a beruházások elmaradása nemcsak az adott évben jelent problémát, hanem középtávon is, mert így a technológiai színvonal, a versenyképesség könnyen erodálódik.
A jelenlegi gazdaságpolitikai megközelítést az ágazat egyértelműen nem kedveli, hiszen a bizalmi index nem mutatott érdemi változást a bejelentett intézkedések ellenére sem. Tény, hogy nem csupán Magyarországra jellemző ez a jelenség; több uniós tagállamban is hasonló problémák tapasztalhatók. Az Európai Unió most veti alá versenyképességi stratégiáját egy alapos felülvizsgálatnak, amely várhatóan a high-tech iparágak fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Azonban kérdéses, hogy Magyarország milyen mértékben tud ehhez hozzájárulni. Az idő sürget, és elengedhetetlen lenne a bizalom helyreállítása, mielőtt egy esetleges csődhullám elindulna.
