Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság történelmi békemegállapodást kötött egymással, amely új reményeket hoz a két ország közötti kapcsolatok javítására. A megállapodás célja, hogy megszüntesse a hosszú évek óta tartó feszültségeket, és elősegítse a
A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) keleti részén folyó harcok befejezését célzó, évtizedes véres konfliktust lezáró, ideiglenes megállapodást várhatóan június 27-én írják alá.
A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és Ruanda a következő héten Washingtonban ünnepélyesen aláírja azt a békeszerződést, amelyet az Egyesült Államok közvetített. Ennek a megállapodásnak a fő célja, hogy lezárja a KDK keleti részén zajló véres konfliktust, és helyreállítsa a régió stabilitását.
A két ország, valamint az amerikai külügyminisztérium által bejelentett ideiglenes megállapodás számos fontos témát ölel fel. Ezek közé tartozik a lefegyverzés folyamata, a nem állami fegyveres csoportok integrációja, továbbá a menekültek és a KDK keleti részén élő, belső menekült státuszú személyek visszatérésének kérdése. A várakozások szerint a megállapodást június 27-én fogják aláírni.
A KDK keleti területe már hosszú évek óta a feszültségek és összecsapások színhelye, ahol különféle fegyveres csoportok küzdenek a gazdag természeti erőforrások, például a tantál, arany, kobalt, réz és lítium megszerzéséért. E konfliktusok súlyos következményekkel járnak a helyi közösségekre nézve, miközben a globális piacon is jelentős hatást gyakorolnak.
Kongó éles kritikával illeti szomszédját, Ruandát, azzal a váddal, hogy az támogatást nyújt a térség egyik legjelentősebb militáns csoportjának, az M23-as lázadóknak. Az ENSZ szakértői arra figyelmeztetnek, hogy a lázadókat körülbelül 4000 ruandai katona segíti, bár Kigali határozottan cáfolja ezeket az állításokat.
A konfliktus januárban eszkalálódott, amikor az M23 lázadók előrenyomultak és elfoglalták a KDK stratégiai fontosságú városát, Gomát, majd februárban Bukavu városát.
A megállapodástervezet olyan elemeket foglal magában, amelyek a területi integritás tiszteletben tartására és a fegyveres konfliktusok elkerülésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak. Emellett hangsúlyozza a nem állami fegyveres csoportok kivonulását, lefegyverzését és a feltételes integrációs folyamatokat is.
A Trump-adminisztráció a nyugati befektetések szabad áramlásáról diskutált a KDK keleti területein, míg Marco Rubio amerikai külügyminiszter a béke esélyeit úgy vázolta, mint olyan lehetőséget, amely "minden érintett fél számára kedvező kimenetelű lenne".
Kongó és Ruanda formálisan nem áll háborúban, és a múltban béketárgyalásokat folytattak, amelyek nagyrészt megrekedtek, többek között a Katar által szervezett béketárgyalásokon. Angola márciusban lemondott közvetítői szerepéről, miután többször is megpróbálták megoldani a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén zajló harcokat.
Az M23 a régió feletti hatalomért harcoló körülbelül 100 fegyveres csoport közé tartozik. Más csoportokkal ellentétben ez a szervezet főként tuszi tagokból áll, akik nem tudtak integrálódni a KDK hadseregébe.
A csoport azt hirdeti, hogy a ruandai származású tuszik és kongóiak védelmében lép fel a diszkriminációval szemben. Kritikusok azonban arra figyelmeztetnek, hogy a Ruanda által támogatott kezdeményezés valójában csupán egy leplezett eszköz a KDK keleti területe feletti gazdasági és politikai befolyás megszerzésére.
Paul Kagame, Ruanda régóta hivatalban lévő elnöke azzal vádolja Felix Tshisekedi kongói elnököt, hogy figyelmen kívül hagyja a tuszik aggodalmait és figyelmen kívül hagyja a korábbi békeszerződéseket.
A hét kezdete során Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy az M23 lázadók, a KDK hadserege, valamint a hozzájuk csatlakozott fegyveres csoportok mindannyian súlyos emberi jogi visszaélések elkövetésében vettek részt, amelyek közül egyesek háborús bűncselekménynek is minősülhetnek.
