A csirkék bosszúja Krúbon valóságos tömeghisztériát váltott ki, ahogy az emberek izgatottan figyelték a szokatlan eseményeket. A szárnyasok elszántsága és bátorsága lenyűgözte a nézőket, akik kíváncsian követték a váratlan fordulatokat.

Január elején jelentette be Krúbi, hogy az idei koncertszezon után legalább egy évre visszavonul. A közleményében úgy fogalmazott, borzasztóan büszke a III. Krúbi-érára, amely 2023 nyarán a Viktória Királynő Emlékkoncertekkel indult, ahol a közönség megismerhette a pajzán herceget, aki trónörökösként várta, hogy betölthesse pozícióját. A koronázásra 2023 novemberében, a III. Krúbi-album megjelenésekor került sor, tavaly januárban pedig a zsarnok már a tróntermében, a Papp László Sportarénában fogadta a népet. 2024 szeptemberében aztán a Budapest Parkban kísérhette el a közönség a boldogság felé vezető küldetésén a kiábrándult diktátort, akinek a története az idei szezonban befejeződik. III. Krúbi további sorsát elsőként a Budapest Park közönsége ismerhette meg április 25-én.

Amikor annak idején először hallottam Krúbi Nehézlábérzés című számát, elsősorban a nyelvezete miatt teljesen elzárkóztam tőle. Később azonban csak felébredt bennem a kíváncsiság, hiszen az előadó óriási tömeget képes megszólítani, amit nem lehet kizárólag a dalszövegekben tapasztalható trágárság számlájára írni. Azt hiszem, akkor billentem át teljesen Krúbi-ügyben, amikor 2021-ben D. Tóth Kriszta "elvitte magával" az előadót - a bő 40 perces interjúban ugyanis egy olyan fiatalember képe rajzolódott ki, aki hihetetlenül tehetséges abban, amit csinál. Az előadó rendkívül tudatosan és elképesztő igényesen összerakott, aktuálpolitikai utalásokban is bővelkedő produkciókat visz színpadra, s bár korábban nem igazán mélyedtem el a munkásságában, az április 26-ai, Budapest Parkban tartott koncertje erre tökéletes alkalmat kínált. Legalábbis ezt gondoltam - más kérdés, hogy az az óriási tömeg, ami aznap este a helyszínen összegyűlt, sok szempontból akadályozott ebben, de legalább igazolta, hogy Krúbi népszerűsége töretlen.

Már odafelé menet is látszott, hogy elég szűkösen leszünk a koncerten, nem sokkal este 7 óra után konkrétan már alig tudott utasokat felvenni a Boráros térnél a 2-es villamos, a Park bejáratánál pedig csak úgy hömpölygött a tömeg. Középső teraszra szólt a jegyem, ami előzetesen kecsegtetőnek tűnt, a műsort azonban a lépcső aljáról néztem, mert az erkélyen annyian voltak, hogy nem láttam rendesen a színpadot. Persze vannak kivetítők - mit kivetítők? Kisebb mozivásznak terpeszkednek a pódium két oldalán! De én úgy vagyok vele, ha már elmegyek egy eseményre, akkor szeretem élőben látni az előadót. Ez most kissé nehézkes volt, talán, ha picit magasabban lenne a színpad, az segített volna valamelyest, bár így utólag már ebben sem vagyok olyan biztos.

Cserihanna lépett fel Krúbi előtt szombaton, de róla csaknem teljesen lemaradtam. Azt még hallottam, hogy felkonferálja az est főhősét, amit egy kisebb szünet követett, amíg műsorkészre állították a színpadot. A produkciót az előzmények rövid összefoglalása vezette fel, a szorit rajzfilmként futtatva a led falakon, amit maga az előadó narrált. Elhangzott, hogy adott III. Krúbi, akinek mindene megvan, de mégis boldogtalan, megjelent a kivetítőn egy Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenccel összenőve, illetve orákulumként Magyar Péter is. Ezután Krúbi erős iróniával élve igyekezett előrevetíteni, hogy a következő műsorszám befogadásához bizonyos fokú intelligencia szükséges.

"Nyilván rendszeresen előfordul, hogy a legintelligensebb, legf*szább előadóknak is szociálisan alulkulturált, primitív rajongóik vannak" - mondta, miközben a kivetítőkön a küzdőtéren állókat mutatták, ami persze óriási derültséget okozott, pontosan azért, mert Krúbi közönsége a produktum értelmezéséhez megfelelő szinten van.

A csirkés történethez visszatérve, nem sok idő eltelt, és máris kezdetét vette a show. Krúbi, fehér nadrágban és élénk vörös pólóban, gitárral a kezében lépett a színpadra, miközben a Sapiens című szám melankolikus dallamait énekelte. A lassú ritmus után egy viszonylag új sláger következett, amelyet furulyával indított: „Ganxsta Zolee tehet mindenről, ugye?” – tette fel a költői kérdést, bár Döglégy ezúttal nem tette tiszteletét a színpadon. Mondjuk, nem is lett volna túl sok lehetősége, hiszen Krúbi már az egymondatos villantása előtt befejezte a dalt, a Nehézlábérzést és a Kutya című számot ügyesen összefűzve, így a közönség nem maradt le egy pillanatról sem.

A színpadot, a vendégművészeket leszámítva, Krúbin kívül két vokalista hölgy és a sokoldalú BEATó, azaz Borbély Mihály uralta. Ő a pódium hátterében elhelyezett rácsos emelvény csúcsán állva biztosította a zenei aláfestést. Az emelvény különféle fényforrásokkal volt díszítve, míg a hézagokban nagyobb lámpák helyezkedtek el, amelyek a felülről és oldalról érkező fénysugarakat kiegészítve, erőteljes vörös, lila, zöld vagy fehér világítást varázsoltak a térbe. Az érzelmesebb számokhoz visszafogottabb fényeket alkalmaztak, egy dalnál pedig pirotechnika is színesítette az előadást, a koncert végén pedig konfetti hullott az égből. A színpad két oldalán és a háttérben elhelyezett kivetítők szintén hozzájárultak a látványhoz. A körítés mértéktartó volt, és egyáltalán nem volt rá szükség, hiszen Krúbinak olyan erőteljes a színpadi jelenléte, hogy akár egyedül is képes lenne betölteni a teret. A történet középpontjában az ő alteregója állt, a műsor gerincét pedig III. Krúbi története adta, amelyet rövid vetítések színesítettek a dalok között.

Körülbelül fél 9 táján érkezett el a koncert a szóban forgó, szárnyas kivégzéshez. Az „Öld meg a csirkét” című dal alatt BEATó (Misi) egy játékcsirkével a kezében száguldott a színpadon, amit a Mengyelejev duó is lelkesen támogatott. Ezek a pillanatok valódi energiaáradattal telítődtek, a közönség pedig hevesen reagált a látottakra, miközben Krúbinak is adódott lehetősége, hogy igazán kitombolja magát.

A színpadi performansz után persze a rajzfilmes változat sem maradt el, amelyből kiderült, hogy a csirkék az átlagemberekhez hasonló életet élnek, a társuk meggyilkolását pedig nem hagyják annyiban. Körözést adtak ki, majd Krúbi palotája elé vonultak, aki a kopogtatásuk után már élőben lépett ki egy ajtón keresztül a színpadra, izgalmasan összemosva a vetített és a valós világot.

Ez a trükk később is visszatért – miután a csirkék a ledfalakon börtönbe zárták Krúbit, az előadó a korábbi koncertekről már jól ismert ketrecben tűnt fel a színpadon. Ezt követően a ketrecet felemelték a magasba, miközben ő a Dobd fel magad! című számot adta elő. A koncert közepén ez nem csupán látványos, hanem tartalmilag is meghatározó pillanat volt. A háttérben feltűnt a nemzeti színű zászló, majd Krúbi egy ponton az eredeti dalszövegtől eltérő, aktuálpolitikai töltetű verzióval rukkolt elő, amely leginkább saját reményvesztettségét tükrözte.

A Mengyelejev duón kívül a Kilakikitt, vagyis Aza és Tirpa is színpadra állt a koncerten, ők az Üzenet, míg a produkció második felében Sisi a Szép című dalba kapcsolódott be. Érdekes volt látni, hogy bármelyik szerzemény került elő, a közönség nagy része kívülről fújta a szövegét, nem beszélve arról, hogy tempóval is remekül bírták. Bár Krúbi dalaiban bőven akadnak politikai utalások, most valahogy nem az ilyen jellegű skandálások uralták a koncertet - nem mondom, hogy egyáltalán nem emlegették a Fideszt, de nem ez határozta meg a hangulatot. Sokkal inkább maguk a dalszövegek.

III. Krúbi sztorija egy monológgal zárult. Főhősünk arról elmélkedett, hiába ért el mindent, úgy tűnik, az anyagi javak és a hatalom nem boldogít. Mintha nem adott volna elég időt magának, hogy megélje a korábbi fájdalmait, amiket aztán épp ezért dalokba fojtott, és építette fel haragból a saját birodalmát. Pedig a traumafeldolgozás fázisain végig kell menni, hogy az ember később jól legyen. Ebbe azonban nem volt idő ott helyben jobban belegondolni, a történet ugyanis egy olyan jelenettel zárult, ami újabb derültséget okozott a küzdőtéren - a vele szemben ülő csirke megcsókolta Krúbit, és az előadó belecsapott a Szex című számba.

A koncert egy melankolikus tétellel indult, és egy érzelmi veszteséget feldolgozó szerzemény zárta le. A Jéghideg című dallal búcsúzott Krúbi, majd ráadásként még előadta az Aladdin című Disney-mese betétdalának saját magára kivetített átiratát. A távozók pedig még jó néhány számból idéztek később a villamoson...