Brit stratégaként úgy vélem, hogy Donald Trump elmúlt tíz hete felülmúlta a legrosszabb rémálmaimat is. Az események olyan váratlan fordulatokat vettek, hogy az ember nem is tudta mire számítson a következő napokban.

A Sky News podcast legutóbbi epizódjában a neves brit katonai és biztonságpolitikai szakértő, Michael Clarke osztotta meg gondolatait. Clarke, aki több egyetem keretein belül is tanít, a londoni King's College falai között alapította meg a Védelmi Tanulmányok Központját és a Nemzetközi Politika Intézetét. 1997 óta aktívan részt vesz a parlamenti bizottságok munkájában mint tanácsadó, emellett pedig a vezérkari főnök és a miniszterelnök nemzetbiztonsági tanácsadó-testületének is tagja.

A Sky News brit hírportál legújabb beszélgetésében Michael Clarke, a neves brit katonai és biztonságpolitikai szakértő volt a vendég. Az interjú különlegessége, hogy a nézők és olvasók előzetesen beküldhették kérdéseiket, amelyeket a műsorvezető válogatott ki a beszélgetés során. A szakértővel folytatott eszmecsere középpontjában a következő kulcsfontosságú témák álltak:

A műsor nyitányaként elhangzott a provokatív kérdés: vajon Európa még mindig támaszkodhat-e Amerikára? A szakértő, Clarke, kifejtette véleményét a legutóbbi Signal-botrány kapcsán, amely során a húszik elleni támadás részleteiről folytattak magas szintű egyeztetéseket, és egy újságírót is bevontak a diskurzusba. Ez az esemény komolyan megkérdőjelezi, hogy az Egyesült Államok valóban olyan szigorral védi-e érzékeny információit, mint ahogy azt korábban megszokhattuk. Clarke hangsúlyozta, hogy a hírszerzés alapja a kétoldalú bizalom, amely arra épül, hogy a partner szervekben megbízunk. Azonban az utóbbi fejlemények fényében jogosan merül fel a kérdés: vajon ez a bizalom most megingott?

"Ha Ön lenne a tárgyalások képviselője Ukrajna nevében, mik lennének azok a három legfontosabb követelés, amelyeket előterjesztene?" – tette fel a kérdést. A szakértő világosan felvázolta a három kulcsfontosságú területet. Elsőként biztonsági garanciákra lenne szüksége, mivel egy esetleges tűzszünet esetén elengedhetetlen, hogy pontosan tudja, milyen keretek között kell eljárnia. Ezt követően az ukrán függetlenség biztosítása lenne a második követelés, míg végül hangsúlyozná a katonai segítségnyújtás fontosságát a támogató országoktól. Hiszen a bizonytalan jövőre való tekintettel elengedhetetlen, hogy hasonló katonai potenciállal bírjunk, mint az orosz fél.

"Változott-e valami az úgynevezett béketárgyalások eredményeként, hiszen a felek továbbra is tüzelnek egymásra?" - hangzott el a kérdés. A katonai szakértő válaszában kiemelte, hogy a megállapodás egyik alapvető pontját tartják csupán szem előtt a felek: nem használják a nagy hatótávolságú rakétákat az energetikai infrastruktúrák ellen. Ugyanakkor a kis hatótávolságú fegyverekkel továbbra is folytatják az ukrán erőművek támadását. Ezért a tűzszünet csupán a légitámadásokra terjed ki, és az is csak részlegesen.

Ha Putyin első próbálkozása a tűzszünet elérésére nem járt sikerrel, talán érdemes lenne megfontolni a Moszkva ellen irányuló újabb szankciókat. Clarke rámutatott, hogy jelenleg Oroszország az egyetlen ország, amely ellen a legszélesebb körű nemzetközi büntetőintézkedések vannak érvényben. Ugyanakkor ostobaság lenne újabb szankciókat kitalálni. Az oroszok számára a legnagyobb csapást az jelentené, ha Washington szoros együttműködésbe lépne közel-keleti partnereivel és más olajtermelő országokkal, hogy elárasszák a piacot rendkívül olcsó kőolajjal. Mivel az olaj jelenti az orosz gazdaság legfőbb bevételi forrását, a csökkentett árak komoly veszteségeket okoznának Moszkvának.

"Van..." - kezdte válaszát szűkszavúan a katonai szakértő arra a kérdésre, hogy van-e olyan orosz fegyver, amely ellen védtelen Ukrajna és a Nyugat is. Ezt követően hozzátette, általában véve a ballisztikus rakétákat a legnehezebb megállítani, de ez nem lehetetlen feladat. Az amerikaiak rendkívül jól fel vannak szerelve ezekből az eszközökből, de az oroszoknak még több van belőle.

A másik ilyen fegyverzet, amelyet az ukrajnai háború előtt még sohasem vetettek be az orszok, a hiperszonikus rakéták. Ezeket szinte lehetetlen leszedni, mert a hangsebességnél öt-nyolcszor gyorsabbak. Nemcsak az oroszok, hanem most már a kínaiak és az amerikaiak is ráfeküdtek ezekre a fejlesztésére.

"Mit mond az, hogy Putyinék 160 ezer újoncot akarnak gyorsan besorozni?" - kérdezték. Nos, a rendelet szerint júliusig kell feltölteni a hadsereg állományát ezzel a létszámmal, 18 és 30 év közöttiekkel. A szám magasabb, mint az előző sorozási rendelet kvótája, amely 150 ezer újoncot írt elő, míg 2022-ben a cél 134 ezer ember bevonása lett volna. Clarke megemlítette, hogy az oroszoknál minden évben kétszer van sorozás és mindkét alkalommal 130 ezer ember a kvóta. Azonban a háború kitörése előtt Moszkvának sohasem sikerült ennyi fiatalt bevinni a seregbe.

Emlékezetes, hogy micsoda felháborodást váltott ki, amikor 2022 őszén az orosz elnök elrendelte a részleges mozgósítást. Ebből tanulva, azóta csak a hagyományos, de emelt számú sorozásra, önkéntesekre és külföldi csapatokra támaszkodik Moszkva. Annyi fizetést kínálnak, amennyi néhány szegény orosz régióban tényleg alkalmas lehet arra, hogy családok változtassanak életükön, már ha a férfi rokon élve jön haza a háborúból.

A biztonságpolitikai elemző rámutatott, hogy az ásványi nyersanyagokra vonatkozó egyezmény, bár nem közvetlenül a béketárgyalások része, mégis szoros összefüggésben áll azokkal. Az Egyesült Államok folyamatosan módosítja a javasolt feltételeket, és amikor Volodimir Zelenszkij hajlandó elfogadni egy újabb ajánlatot, az amerikai fél újabb módosításokat eszközöl.

Jelenleg egy új befektetési alap létrehozása van terítéken, amely nemcsak az ásványi anyagok területére összpontosít, hanem a kőolaj, a földgáz és az energiahálózatok piacára is kiterjed. Ukrajna viszont nem részesülne ebből a lehetőségből, amíg az amerikai befektetők először meg nem húznak 100 milliárd dollárt a zsebükből. A cél tehát, hogy maximálisan kihasználják a helyzetet, miközben a lehető legkevesebb ellenszolgáltatást nyújtanak.

"Valóban titokban megegyezett Kína, az Egyesült Államok és Oroszország arról, hogy kié legyen Tajvan, Grönland és Ukrajna?" - tette fel a kérdést valaki. Erre Michael Clarke így reagált: "Ha mindez egy hollywoodi film cselekménye lenne, akkor talán igennel válaszolhatnék. De a valóságban ilyesmi nem történik. Nincs szükség titkos, füstös szobákban való alkudozásra, mivel ezek a nagyhatalmak nyíltan kommunikálnak egymással és a világ többi részével a tetteik révén."

A szakértő véleménye szerint a kínai kormány egyre fokozódó nyomás alá vonja Tajvant, míg Putyin határozottan arra törekszik, hogy birtokba vegye Ukrajnát, Moldovát, és valószínűleg a Baltikummal is hasonló tervei vannak. Az Egyesült Államok pedig komoly érdeklődést mutat Grönland, a Panama-csatorna, sőt, talán még Kanada iránt is. A szakértő megjegyzi, hogy mindhárom hatalom üzenetet küld a másiknak: mindannyian imperialista nagyhatalmaként lépnek fel, és a viselkedésük pontosan megfelel az imperialistákra jellemző elvárásoknak. Nincs helye külön megállapodásoknak, azonban a három erős ország tevékenysége kétségtelenül aggodalomra adhat okot a nemzetközi közösség számára.

A szakértőt arról is kérdezték, hogy lehet-e Trump-Putyin négyszemközti találkozó Moszkvában.

Bár a felek már korábban is találkoztak négyszemközt, és kétségtelen, hogy Trump második Fehér Házi mandátuma óta némi udvariasság érzékelhető közöttük, a legutóbbi béketárgyalások azonban váratlanul kedvezőtlen fordulatot vettek. Az amerikai elnök nyíltan kifejezte, mennyire feldühítette a kialakult helyzet.

Clarke szerint vélhetően Trump másként nem is reagálhatott volna, mert azt a közvélemény úgy értékelte volna, hogy az amerikai elnököt a Kremlből mozgatják.

"Eljöhet egy pont, amikor a Putyin és Trump közötti személyes találkozóra is sor kerül, amely valóban fordulópontot jelenthet. Ugyanakkor ezt semmiképpen sem a közeli jövőben várnám - nyilatkozta Clarke. - Jelenleg az orosz elnök ügyesen irányítja Trumpot, hogy Európát és Ukrajnát tehesse felelőssé a háború folytatásáért, és úgy tűnik, hogy ebben már elérte a célját. Ezen kívül meg kell említenem, hogy Trump első tíz hivatali hete messze felülmúlta legrosszabb rémálmaimat."

Clarke arról is beszélt, hogy miért vannak jelentős eltérések az elesett orosz katonák számát illetően. S zerinte érdemes összehasonlítani azokat az adatokat, amelyeket az oroszok, az ukránok, vagy éppen független források kommunikálnak. E tekintetben a szembenállók számai általában alul-, vagy fölülbecslőek. A brit védelmi minisztérium számai viszont meglehetősen jók, mert a katonai hírszerzés adataira támaszkodnak, és ezek megbízhatóak és nem túlzók.

A valós számok 750 és 800 ezer közé teszik az orosz sebesültek számát. Ebben benne vannak az elesettek és azok a komolyan sebesültek, akik már nem tudnak visszatérni a tűzvonalba. Az ukrán oldal sebesültjei pedig a fele lehet az oroszokénak. Pontosabb adatokat erről nem tudunk, mert Kijev ezt nagyon titkosan kezeli.

A katonai szakértő röviden válaszolt arra is, hogy mit gondol a brit hadseregről:

Nagyon profi a mi haderőnk!

Majd hozzátette, hogy nem mentes a nehézségektől sem a helyzet. Az, amit első pillantásra látunk, valóban lenyűgöző, de csupán a felszínt simítja. A csillogó haderő mögött húzódó második vonal már korántsem olyan impozáns. Ha harctéren elveszítjük ezeket a fegyvereket vagy hajókat, akkor bizony nem áll rendelkezésünkre azonnali cserelehetőség.

"A magasabb költségvetésű és kifinomultabb fegyverrendszerek beszerzése és megvalósítása akár évekig is elhúzódhat. A brit védelmi stratégia jelentős reform előtt áll, így két alapvető fogalom, amelyet meg kell értenünk: a pótolhatóság és az átalakulás. Ehhez pedig elképesztően nagy anyagi forrásokra lesz szükség a jövőben" - zárta le elemzését a neves brit katonai és biztonságpolitikai szakértő.