Csak nekem kavarog a gyomrom, amikor valaki azt mondja: "a politika nem érdekel"?
A videó lejátszásához kérjük, kapcsolja be a JavaScript-et, vagy válasszon egy HTML5 videót támogató böngészőt a legjobb élmény érdekében.
A demokrácia nem csupán egy mechanikus folyamat, amely négyévente néhány perc szavazásra korlátozódik. Ez egy aktív részvételt igénylő rendszer, ahol a polgárok véleménye és cselekedetei formálják a közéletet. A demokráciában való létezés nemcsak jogokat, hanem komoly felelősséget is jelent. Valójában úgy érzem, hogy éppen ez a felelősség a legfontosabb, hiszen csak így tudunk valódi változást elérni.
A szabadság terhe valóságos teher. Nehéz, kényelmetlen, néha fárasztó. Azt jelenti, hogy részt veszünk a közös dolgaink alakításában - és ez sokszor vitát, tanulást, szembenézést igényel. Mégsem vonhatjuk ki magunkat. Mert a politika, ellentétben az itthon oly gyakori tévhittel, nem egymásra köpködés és nem is a másik hibáinak végtelen sorolása. A politika a megoldások keresése. Véleményalkotás. Közös döntés arról, milyen irányba haladjon az ország, a társadalmunk, az életünk.
Nem érdekli, hogyan alakulnak a gyermekvédelmi törvények, kihez jut el a családsegítés, van-e elég pénz a fogyatékkal élők támogatására. Nem számít neki, hogy biztosítják-e a szabad információáramlást, hogy van-e független sajtó, hogy ellenőrizhetőek-e a döntéshozók. Pedig ezek nem "politikai témák", ezek a mindennapi élet alapjai. Az, hogy milyen iskolába jár a gyerekünk, mennyit fizetünk egy kiló kenyérért, vagy hogy beférünk-e még a műtőbe, amikor baj van - ezek mind a politika egyenes következményei.
Nem érdekli, hogy megkapják-e a kórházak a szükséges eszközöket életmentő műtétekhez. Nem érdekli, hogy ki mondhatja el a véleményét, és ki hallgattatik el. Ez nem semlegesség. Ez nem higgadtság. Ez felelőtlenség, ez érzéketlenség, ez vérlázító nemtörődömség.
A közöny nem jelent erkölcsi fölényt. Az érzéketlenség csupán a valóság elkerülésének egy formája, nem pedig erény. Az igazi erő abban rejlik, ha képesek vagyunk empátiával és megértéssel közelíteni másokhoz, hiszen a valódi értékek a kapcsolatainkban és az együttérzésben rejlenek.
Nem a világ tiszta megértésének jele, hanem az elfordulásé az, amit tapasztalunk. Persze, sokkal könnyebb elegánsan, eltartott kisujjal távol maradni a "piszkos" ügyektől, és azt mondani: "engem nem érdekel, ki van a hatalmon, úgyis mindegy". De éppen ez a passzív hozzáállás az, ami lehetővé teszi, hogy a dolgok ne változzanak. Így mindig mások döntései formálják a jövőnket – és mindig másokat okolunk a következményekért. A demokrácia nem működik tétlen állampolgárokkal. A demokrácia aktív részvételt, figyelmet és együttműködést kíván.
Mások döntései pedig őt is érinteni fogják. Mert végső soron a politika nem róluk szól - hanem rólunk. És ha tényleg jobb világot akarunk, akkor nem hallgathatunk. Nem maradhatunk kívül. Mert ha nem mi döntünk, döntenek helyettünk. És akkor majd sírhatunk az után a felelősség után, amit sokan most olyan nagyon próbálnak kivetni a nyakukból.
