Tegnap egy egész iparág hajolt meg a kormány előtt, talán most végre elérkezett az idő, amikor a bankok is fellélegezhetnek?

Május 22-én lesz a Portfolio Hitelezés 2025 konferenciája, amelyen a bank- és hitelközvetítői piac színe-java értékeli a piaci és szabályozási aktualitásokat, érdemes eljönni.

A vámháború körüli hírek tengerében sokan talán észre sem vették azt a figyelemre méltó eseménysorozatot, ami kedden a magyar bankszektorban zajlott. A bankok olyan példátlan vállalásokat tettek, amelyek a lakossági bankszámlák költségeit és átláthatóságát érintik, és ezáltal új dimenziókat nyithatnak meg a pénzügyi szolgáltatások világában. Az új intézkedések célja, hogy a lakosság bizalmát erősítsék, és a pénzügyi termékek elérhetőségét és érthetőségét javítsák.

Ezzel a lépéssel több milliárd forintos, összesen várhatóan már tízmilliárd forintot meghaladó pénzügyi terhet vállalt magára:

Nagy Márton, a nemzetgazdasági miniszter, nemrégiben figyelemfelkeltő nyilatkozatot tett, melyben rámutatott, hogy februárban a bankszámladíjak drasztikusan növekedtek. Az éves adatok tükrében a pénzügyi szolgáltatások költségei 13%-kal emelkedtek, míg a készpénzfelvétel díja még jelentősebb, 15%-os drágulást mutatott. A folyószámla-vezetés díja szintén kiugró mértékben, 26%-kal nőtt, míg a bankkártyák éves díja a legkisebb mértékben, 6%-kal emelkedett. A miniszter hangsúlyozta, hogy ezek a növekedések nem találhatóak indoklásra, és három hete már felhívta a figyelmet a helyzet súlyosságára.

A konkrét vállalások részleteit a fenti hivatkozott cikkekben találhatod, de talán még izgalmasabb a banki szektor és a pénzügypolitikai döntéshozók közötti kapcsolat alakulása. A legutóbbi esemény, ami tegnap zajlott, csupán egy újabb érdekes példája ennek a dinamikának.

2023 októberétől a kormány már nem alkalmazza a kényszert egyoldalúan, hanem inkább "kéréseket" fogalmaz meg a bankok felé, akik "önkéntes vállalás" formájában reagálnak az elvárásaira.

Ekkor lépett életbe a bankok által bevezetett "önkéntes THM-plafon", amely 2024 júniusáig érvényes volt, kezdetben 8,5%-os, majd 7,3%-os maximumot állítva fel a lakáshitelek költségeire. Ez a lépés jelentős impulzusokat adott a lakáshitel-kamatfelárak drámai csökkenésének, amelynek következtében a lakáshitelek ára inkább a kormányzati szándékok és a bankok közötti kiélezett verseny hatását tükrözi, mintsem a tőkepiacok valós helyzetét. Ennek következtében a szektor számára komoly profitáldozatokat jelentett. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a bankok üzleti teljesítményére is kedvező hatással van, hiszen a 6-7%-os kamatszintek mellett a hitelkereslet aktívabb, mint ha 8-9%-os szintet kellene elviselniük az ügyfeleknek.

Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy azóta a bankok folyamatosan újabb "önkéntes vállalásokat" jelentettek be. Az elmúlt fél év legfigyelemreméltóbb eseményei ezen a téren az alábbiak voltak:

Két alapvető értelmezése létezik mindennek, és ezeket a bankszektorban is gyakran megfigyelhetjük.

Természetesen mindkét nézőpontban felfedezhető az igazság. Az utóbbi álláspontot látszik alátámasztani, és a kormány elvárásait a saját keretein belül érthetőbbé teszi, hogy a bankszektor a tőkehelyzete, likviditása és jövedelmezősége alapján is képes a terhek vállalására. 2024-et a magyar bankszektor valaha volt legmagasabb nyereségével zárta, hiszen a konszolidált nyereség elérte a 2007 milliárd, míg a nem konszolidált nyereség 1632 milliárd forintot.

Ugyanakkor érdemes figyelembe venni azokat a hangokat is, akik a bankok pénzügyi áldozatvállalásának korlátozott mivoltára hívják fel a figyelmet. Bár a számadatok alapján általános növekedést tapasztalhatunk, tőkearányosan a szektor belföldi teljesítménye az előző évhez képest romlott, mind a nyers, mind pedig az általunk az átmeneti tételekkel korrigált adatok szerint. Emellett a tavalyi kiugró eredmények jelentős része a monetáris politikai ciklus aktuális fázisának következményeként értelmezhető; a ciklus más szakaszaiban a bankok sokkal szerényebb megtérülést produkálnak, és hosszú éveken át nem tudták elérni a tulajdonosok által nemzetközi benchmarkok alapján megfogalmazott hozamelvárásokat sem.

A jövőt illetően egy izgalmas kérdés körvonalazódik: hogyan alakul a gazdaságpolitika és a bankszektor kapcsolata a következő időszakban. A látszólag egyetértésre jutott megoldásoknak valójában kétféle arca van. A tegnapi események tükrében a kormány a határozottabb, míg a Magyar Nemzeti Bank a visszafogottabb megközelítést preferálta.

A különböző kezdeményezések között jelentős eltérések mutatkoznak abban a tekintetben, hogy csupán az árakhoz való alkalmazkodást várják el a bankoktól, vagy ennél sokkal mélyebb, komplex fogyasztóvédelmi célokat szolgálnak ki hatékonyabban. Ebből a nézőpontból kiemelkedően pozitívnak tűnik az MNB-vel kötött megállapodás. A bankok természetesen a kíméletesebb megoldások mellett állnak, ugyanakkor a tartalmi kérdéseket illetően hajlamosabbak elfogadni azokat a változtatásokat, amelyek valódi előrelépést jelentenek a fogyasztóvédelem terén. Ahogy egy banki forrásunk kifejtette, a legfontosabb elem...

Most már egy kis békére és csendességre vágynak.