A fiatalok elszántan kutatták elveszett barátaikat, és a játszótér minden zegét-zugát felforgatták, hogy rátaláljanak.

A sátáni lázadók Molotov-koktélokkal vívják harcukat.

Érdekes, hogy napjainkban mennyire kihívást jelent az egyszerűség, pedig ha visszagondolnánk arra, milyen szabadon és gondtalanul játszottunk a játszótéren, vagy hogy tinédzserként mennyire hajtottuk a magunk útját a jobb jegyekért, talán meglepődnénk. Ezt az érzést ragadta meg nemrégiben Lovas Juci zenekara egy bájos középlemez formájában.

A május végén debütáló Popzene című EP valódi nyári élménycsomag, amely három lenyűgöző dallal idézi meg a forró nyáresték izgalmas érzelmi hullámvasútját. A nosztalgia hangjai mellett megjelenik a türelmes várakozás, a mélyen gyökerező szerelmi vágy, valamint a csalódás okozta harag és fájdalom kettőssége. A szövegekben felsejlik a bezárkózás érzése is: a fárasztó bulik és a lángoló pillanatok után egyre inkább vágyunk a sötétség, a csend és a magány nyugtató ölelésére.

A Lovas Juci és a Frász nemrég a Lil Frakkék által rendezett Sávlekötő Camp döntőse volt, de egyre gyakrabban tűnik fel a hazai underground különböző köreiben. Voltak már a Margaret Island előzenekara, színpadra álltak a Budapest Parkban, a Dürer Kertben és az Akváriumban, de eddig csak néhány single-t adtak ki, ezért a mostani, háromdalos EP jól mutatja, hogy valami készül.

Zeneileg a három dal működőképes egységet alkot, ugyanakkor mindegyik eltér a felhasznált stílusjegyek tekintetében. Míg az első energikusságával és játékosságával kicsit a francia popzenéből merítkezik, a második egy sztenderdebb balladai hatást hoz, a harmadik pedig itt-ott a pop-rock világába mászik bele. Az egész lemezt áthatják a magyar alter zene és az indie pop jegyei, de összességében inkább egy popzenei alkotásról beszélünk, amire az EP címe is utal. Előzetesen csak a Nem áll jól jelent meg a kiadványról, az is mindössze egy héttel a Popzene előtt.

Érdekes megfigyelni, hogy a zenekar stílusa egyfajta átalakuláson megy keresztül, és egy új irányba indult el. Az EP-t megelőzően megjelent Kád című dal, amely januárban debütált, zeneileg még közel áll a legfrissebb számokhoz. Ezzel szemben a tavaly augusztusi Hínár és az azt megelőző három kislemez, amelyeket 2024 májusától kezdve adtak ki egyesével, egészen más hangzást kínáltak. Ezekben a dalokban erősebb volt az alternatív és indie hatás, valamint a jazzes elemek jelenléte, míg a jelenlegi munkák már inkább a mainstream irányába orientálódtak, finomabb, letisztultabb stílust képviselve.

Lovas Juci lírája igazi szellemi játék, tele színes és ötletes gondolatokkal. Nem merül el a magyar alternatív zene túlgondolt világában, miközben távolságot tart a hazai popzene nyers, egyszerű formáitól is. Szavaival ügyesen játszik, gyakran alkalmaz többértelműséget és homonímiát, soronként újraértelmezi a kifejezéseket. Rímelni is szeret, de ha úgy érzi, hogy a mondandója erősebb a megszokott rímképeknél, bátran eltér tőlük, hogy még kifejezőbbé tegye a verset.

A forma általában alárendeli magát a tartalomnak, melyet néhol a prozódia is befolyásol, de ez nem annyira erős, hogy a szöveg vagy a zene rovására menjen. Ennek következtében egyfajta kettősség figyelhető meg a jelenlegi, könnyen befogadható dalok és a különleges szövegezés között. Talán csak egy hajszálnyival lett egyszerűbb a zene a szöveghez képest, így még mindig egyben tartja az egyes alkotásokat, anélkül, hogy szétfeszítené őket.

Sosem megy annyira mélyre, hogy ne lehessen vele azonosulni hallgatóként, és igyekszik saját, természetes egyszerűségét visszaadni, ami segít, hogy hiteles legyen a tartalom. Nincs megjátszottság érzetünk, nem halljuk hamisnak a sorokat annak ellenére sem, hogy az egyszerűség néha kicsit sematikussá tesz egy-egy képet.

A Lovas Juci és a Frász zenekar jövője hosszú távon még mindig kérdésekkel teli. A hazai zenei színtér meglehetősen zsúfolt, és komoly kihívást jelent, hogy egy ilyen stílusú banda mennyire tud érvényesülni. Az eddig megjelent nyolc dal alapján nehéz egyértelmű következtetéseket levonni arról, milyen irányvonalat választottak, de az biztos, hogy a zenei táj folyamatosan változik, és a zenekar helyét is formálhatja a közönség reakciója és az új trendek.

Kétségtelenül üdvözlendő, hogy léteznek olyan előadók, akikben a természetes egyszerűség – ezt nem zenei, hanem emberi és végtelenül pozitív értelemben mondom – még mindig képes megnyilvánulni. Manapság sokan annyira próbálnak egyediek lenni, különösen a magyar zenei színtéren, hogy néha egyetlen, autentikus önmaguk megjelenítése sokkal többet ér. A százféle harsány szín között néha jólesik rátalálni arra az árnyalatra, ami kellemesen hat a szemre.