Ezek a négy kulcskérdés döntő fontosságúak Trump "gázai Riviéra" projektjének sikeréhez vagy kudarcához.

A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége

Donald Trump először osztotta meg véleményét az Egyesült Államok elnökeként a Gázai övezet jövőjéről, és a reakciók azonnal megérkeztek. Az elnöki javaslatot világszerte, Párizstól Rijádig, Moszkvától Pekingig, egyértelmű elutasítás övezte. Az új adminisztráció tervei tehát nemcsak a helyi politikai színtéren, hanem nemzetközi szinten is komoly vitákat generáltak.

Trump bejelentése alapján az Egyesült Államok tervei között szerepel, hogy "átveszi Gázát", és egy új, a Közel-Kelet Riviérájához hasonló üdülőhelyet alakítana ki a területen. Ehhez azonban először ki kellene telepíteni a környéken élő, körülbelül 2,1 millió palesztint, és el kellene végezni a háború utáni újjáépítést.

Az elnök nyilatkozata alapján az Egyesült Államok célja, hogy leszerelje a fegyverzetet, eltakarítsa a romokat, és helyreállítsa a területet, mindezt azért, hogy Gázát a térség egyik gazdasági központjává formálja. Amikor arról érdeklődtek, hogy amerikai katonai egységeket küldenének-e a térségbe, Donald Trump ezt mondta: "Ha a helyzet megköveteli, akkor lépni fogunk."

Trump szavait néhány órával később az adminisztráció több illetékese is finomította. Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter, valamint Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtószóvivője világossá tették, hogy csupán egy átmeneti kitelepítésről van szó, amely az újjáépítés időszakára vonatkozik, figyelembe véve, hogy a terület jelenleg nagyrészt lakhatatlanná vált. Az amerikai katonák bevetéséről nem esett szó, és arról sem, hogy az amerikai adófizetők pénzén kívánnák helyreállítani a háború sújtotta övezetet. Tim Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó hangsúlyozta, hogy az ideiglenes kitelepítésen kívül nincs más érdemi lehetőség a romok eltakarítására és a Gázai övezet rehabilitációjára.

A lényeg az, hogy Trump kijelentését eddig senki sem vitatta meg. Az elnök azóta is többször megerősítette állításait, amit Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök „az első igazán jó ötletnek” titulált a Gáza háború utáni rendezés kapcsán.

Ahhoz, azonban, hogy Trump terve legalább papíron életképes legyen, a következő négy kérdést biztosan nem hagyhatja megválaszolatlanul.

Bár Trump állítja, hogy Jordánia és Egyiptom kész saját területére befogadni a Gázából kitelepített lakosságot, Kairó és Ammán kategorikusan elutasítja a felvetést. Nem csoda, hiszen ők is tartanak a Hamász által jelentett terrorfenyegetés importálásától, nem beszélve a jelentős gazdasági teherről, amelyet a menekültek letelepítése okoz.

Trump a következő napokban találkozik Washingtonban II. Abdullah jordán királlyal, valamint Abd el-Fattáh esz-Szíszivel is tárgyalásokat folytat a háttérben. Az amerikai elnök szerint rá tudja bírni a két vezetőt a gázai lakosság befogadására, mert Washington "nagyon sokat tett a két országért". Ennek fényében Trump valószínűleg kihasználja majd, hogy mind Jordánia, mind pedig Egyiptom kb. 1,5 milliárd dollár katonai és gazdasági segélyt kap évente az Egyesült Államoktól.

Trump nyomásgyakorlásának pedig már látható eredménye is van, ugyanis II. Abdullah jordán király washingtoni útján már beleegyezett 2000 palesztin gyermek befogadására.

Bár történelmileg a háborúk gyakran járnak együtt kitelepítéssel vagy lakosságcserével, ezek legtöbbször inkább erőszak, de minimum kényszer útján történtek, súlyos emberi és anyagi áldozatok árán, így sokkal inkább igaz rájuk az etnikai tisztogatás kifejezés. Nem véletlenül tiltja mára a nemzetközi jog.

A nemzetközi jog keretein belül létezik olyan elv, amely az önkéntes lakosságcserére épít, de ennek végrehajtása szigorú feltételekhez kötött. A felek közötti konszenzus, a kitelepítettek beleegyezése és a megfelelő kártérítés, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása elengedhetetlen. Történelmileg azonban csupán néhány példa áll rendelkezésre, amely valóban jól illusztrálja ezt a jelenséget. Egy jogi kiskaput jelenthet a IV. genfi egyezmény 49. cikkének (2) bekezdése, amely a háborús helyzetek során megszállt területek kiürítésére vonatkozik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a lehetőség csak végső esetben alkalmazható, és kizárólag a lakosság védelme, valamint katonai szempontok figyelembevételével, átmeneti jelleggel. A rendelkezés értelmében az evakuáltakat a háború lezárulta után azonnal vissza kell téríteni otthonaikba.

Az új amerikai adminisztráció koncepciója ebben az ügyben meglehetősen homályos. Trump csapata a helyzet megoldásaként önkéntes és átmeneti kitelepítésekről beszél, míg az elnök legfrissebb nyilatkozataiban Gáza megvásárlásáról és a lakosság olyan életkörülmények közé való letelepítéséről szól, amelyek mellett ne legyen vágyuk visszatérni az övezetbe.

2023 szeptemberében, még a háború kitörése előtt, a Palesztin Politikai és Felmérési Kutatóközpont (PCPSR) által végzett felmérés rávilágított, hogy a Gázai övezet lakóinak körülbelül 31 százaléka fontolgatta a kivándorlást. Noha valószínű, hogy ez az arány azóta emelkedett, hiszen a konfliktus következtében sokan veszítették el otthonaikat, a Hamász, amely továbbra is jelentős befolyással bír a terület felett, aligha engedné el önként az embereket. Ezzel ugyanis nemcsak a zsarolási lehetőségeit csökkentené, hanem a saját utánpótlásának is ártana.

Még ha feltételezzük is, hogy Trumpnak sikerülne megállapodásokat kötni a célországokkal, és jelentős számú gázai civil keresne új lehetőségeket a jobb életkörülmények reményében, felmerül a kérdés: hogyan valósítható meg a kitelepítés a gyakorlatban? Ki biztosítja, hogy a Hamász ne támadja meg azokat, akik szeretnék elhagyni Gázát? Az ilyen kérdések megválaszolása kulcsfontosságú lenne a folyamat biztonságos lebonyolításához.

Már bizonyos, hogy amerikai katonák nem vesznek részt a műveletekben. Ráadásul PR szempontból is kifejezetten kedvezőtlenül hatna, ha izraeli katonák buszokkal szállítanák el a gázai civileket.

A háború utáni újjáépítés kapcsán már korábban is esett szó a nemzetközi békefenntartókról, különösen Jordánia és Egyiptom, valamint az öböl-menti országok vonatkozásában. Azonban felmerül a kérdés, hogy melyik állam lenne hajlandó arra, hogy a palesztinok kitelepítésében való részvétel bélyegét magára vegye a régióban.

Az ENSZ Műholdközpontjának (UNOSAT) képei szerint a háború 15 hónapja során a gázai építmények 69 százaléka megrongálódott, az övezet úthálózatának pedig 68 százaléka sérült. Az ENSZ szerint csak a kb. 42 millió tonna törmelék eltakarítása évekig tarthat és 1,2 milliárd dollárba kerülhet. Az övezet teljes újjáépítése pedig akár 80 milliárd dollárra is rúghat. Steve Witkoff, Trump közel-keleti megbízottja nemrég Gázából hazatérve elmondta, hogy

Amerikai pénzügyi támogatás híján, nemzetközi állami és szervezeti segítség nélkül ez aligha kivitelezhető.

Egyes elképzelések szerint Gáza újjáépítése a jövőben Egyiptom, Jordánia, valamint az Ábrahám-egyezmények keretében részt vevő országok – mint az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, Szudán, Marokkó, és várhatóan Szaúd-Arábia – együttműködésének részeként valósulhatna meg. Jelen pillanatban azonban ez a gondolat még inkább utópisztikusnak tűnik.

Donald Trump meghökkentő javaslata minden eddigi nemzetközi konszenzust borított az Gáza újjáépítését illetően. Bár Trump "out-of-the-box" megközelítése korábban több nem várt sikert hozott a Közel-Keleten (lásd: Ábrahám-egyezmények) az elnöknek legalább négy súlyos kérdésre kell választ találnia, ha azt szeretné, hogy javaslata - hasonlóan a 2020-as béketervéhez - ne az asztalfiókban végezze. A következő hetek kulcsfontosságúak lehetnek: Izrael már kvázi megvalósíthatósági tanulmányt készít Trump ötletéről, az amerikai elnök pedig minden üzleti érzékét beveti, hogy a térség államait meggyőzze terve támogatásáról.

A szerző biztonságpolitikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.

A véleménycikkek nem mindig azt a nézőpontot képviselik, amit az Index szerkesztősége vall.