Ezért érződik úgy, mintha a visszaút rövidebb lenne: az agyad trükközik veled.

Fedezd fel a varázslatos vidék titkait! Ötven főnél is kevesebben élnek ezekben a bájos magyar falvakban, amelyek mintha egy képeslapon léptek volna elő. Nyolc apró település, ahol a mesebeli hangulat minden sarkon rád vár. Itt az idő, hogy elmerülj a csend és a szépség világában!

Bizonyára sokan érezték már, hogy amikor autóval, busszal, vonattal vagy repülőgéppel utazunk valahová, az odautazás valahogy mindig gyorsabban telik el, mint a visszaút. Ez a jelenség sokunk számára ismerős, és talán mindannyian megfigyeltük, hogy a visszafelé vezető út valahogy hosszabbnak és fárasztóbbnak tűnik.

Ez a jelenség már régóta foglalkoztatja a kutatókat, akik különböző perspektívákból próbálták megérteni. Az egyik érdekes magyarázatot Zoey Chen, a Miami Egyetem pszichológusa és kollégái kínáltak fel, amely új fényben tálalja a jelenséget.

Létezik egyfajta belső óránk, mely biológiai alapokon nyugszik, és viszonylag pontos: szívünk egyenletes ritmusra ver, testünk pedig napi ciklusokon megy keresztül. Pszichológiai szinten azonban az időérzékelésünk pontatlan, és nagyban befolyásolja a hangulatunk. Ennek egyik oka, hogy az idő szubjektív érzékelése lelassul az ismeretlen élmények hatására. Tehát mivel az odaút még nem ismerős számunkra, több új impulzus ér bennünket, hosszabbnak érezzük, mint a már ismerős visszautat.

Az izgalom és a várakozás képes megnyújtani az időt, mint egy varázslatos élmény, amelyben minden pillanat megtelik feszültséggel és lehetőséggel.

Ezenkívül Zoey Chen szerint az utazás két szakaszához jellemzően nem azonos szintű várakozás társul. Ha például nyaralni megyünk, valószínűleg nagyon várjuk már, hogy odaérjünk, míg a megszokott hétköznapokba való visszatérés már kevésbé spannol fel bennünket. Egyébként ez a jelenség akkor is megfigyelhető, ha olyan helyre utazunk, amit már ismerünk, akár naponta ingázunk oda - ilyenkor jellemzően fejben jegyzetelünk, készülünk az aznapi teendőkre. Ilyenkor a várakozás fokozza az izgalmat, felkelti a figyelmet, és éberebbé tesz bennünket. Vagyis az izgalom látszólagos időmegnyúlást eredményez.

Zoey Chen és csapata egy izgalmas kísérlettel támasztotta alá elméletüket: a résztvevőknek videókat kellett megtekinteniük, de a filmek előtt és után is 15 másodpercen át egy forgó kört figyeltek. Az egyik csoport tagjainak azt mondták, hogy egy szórakoztató videóra készülhetnek, míg a másik csoportot arról tájékoztatták, hogy unalmas tartalom vár rájuk. A kísérlet során az első 15 másodperc a várakozás időszakát, míg a következő 15 másodperc a visszatekintés időszakát jelképezte. A kísérlet végén a résztvevőktől azt kérték, hogy becsüljék meg, mennyi időt töltöttek az "odaúton" és mennyit a "visszaúton". Megfigyelték, hogy a résztvevők rendre az első szakaszt hosszabbnak ítélték, ám érdekes módon a különbség kisebb volt azoknál, akik unalmas videóra készültek - tehát amikor az "odaúton" a kísérleti alanyok izgalma alacsonyabb volt.