Ámulatba ejtő képzeletbeli csodák, amelyek valójában nem léteznek.
A tudományos-fantasztikus irodalom és filmek dolgaitól és ötleteitől szinte elvárjuk, hogy a fejlődéssel megvalósuljanak. De mi újság a kivétellel, melyek azok a dolgok, amik nem teljesen elszálltak, és mégsem valósultak meg?
Verne Gyula óta tudjuk, hogy a tudomány és a technika talaján született fantasztikus történetek gyakran előre jelzik a jövőt. A tengeralattjárók és a holdutazások iránti vágyakozás mellett számos olyan víziót is ismerünk, amelyeket a szerzők megálmodtak, és amelyek mára valósággá váltak. De mi a helyzet azzal a kérdéssel, hogy vajon léteznek-e olyan innovatív ötletek, amelyek megvalósulhattak volna, de valamilyen oknál fogva mégsem éltünk velük? Vajon vannak-e olyan futurisztikus koncepciók, melyekről elfeledkeztünk, holott a mostani életünkben kellett volna, hogy szerepet kapjanak? Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy milyen elméletek és találmányok tűntek el a köztudatból, és miért nem valósultak meg, miközben a jövő felé haladunk.
A közhelyes megközelítések elkerülése érdekében a nem megvalósult elképzelések közé nem soroljuk azokat a toposzokat, amelyek a mesék és az álmok birodalmába tartoznak, mint például az időutazás vagy a fénysebesség átlépése. Emellett olyan témákat is figyelmen kívül hagyunk, amelyek technikailag megvalósíthatók, de nem olyan formában, ahogyan azt például a filmekben ábrázolják. Ilyen példa lehet a mesterséges gravitáció, amelyet nem egy egyszerű kapcsolóval irányíthatunk, de forgási mozgással képesek vagyunk létrehozni.
A lényeg: egy háztartás szemszögéből vizsgáljuk meg, mi az, ami hiányzik, pedig potenciálisan hasznos lenne.
Azonnal paradox helyzetbe kerülünk, hiszen a Star Wars univerzuma, ahol a gravitáció egyetlen, állandó erőként működik, tudományos értelemben inkább operett, mintsem igazi fantasztikus irodalom. A karbonitba fagyasztás koncepciója valójában egy olyan motívum, amely a turbódramaturgiát és a népmesék világát ötvözi. Mégis, ha a mindennapi élet szemszögéből és a populáris kultúra irányából nézzük, nehezen tudunk ellenállni annak a varázsnak, amit Han Solo bronzból készült domborműve képvisel. Képzeljünk el egy szemet gyönyörködtető töltött káposztát vagy egy ínycsiklandó kötözött sonkát, amely karbonittá alakul át, hogy fali díszként díszítse otthonunkat. Majd, amikor csak szükség van rá – persze egy alapos pókhálózás és portalanítás után – egyetlen gombnyomással visszanyerjük és elfogyaszthatjuk. Micsoda futurisztikus gasztronómiai élmény!
Ez egy ellentmondásos kérdés: repülő autók egyrészt vannak és mégsincsenek. Másrészt ha eddig valaha is felvetődött, hogy milyen lesz a fantasztikus jövő, mindig elhangzott, hogy repülő autók/lovaskocsik/biciklik lesznek. Ennek ellenére földhöz ragadtak maradtunk, de egyszer, amikor már nem lesz szükség az emberi sofőrökre, felmerül majd, hogy amúgy miért ne repülhetnénk. A technika és a szükséges biztonsági megoldások nyomán lassan, de biztosan lesznek majd repülő autók is, de az Ötödik elemben látható három dimenziós üldözési jelenet biztosan nem.
A virtuális szemüveggel önveszélyesek vagyunk az utcán, a kiterjesztett valóság vagy XR szemüveggel szuper menők. Ezek az eszközök valahogy kicsit mindig futurisztikusak maradtak, miközben megőrizték a kilencvenes évekre jellemző szerény használati értékhez társuló otromba külsőt, ami például az első Google szemüvegeket jellemezte. A fejen hordható elektronika egy különleges csoportba tartozik: olyan ami egyszer bejön és elterjed majd, és nagyot lehet kaszálni rajta. Az Apple jellemzően jól ragadja meg az ilyen dolgokat - nem jó jel, hogy ezúttal nem sikerült nekik és leállították a Vision Pro gyártását. Következő próbálkozó a Meta, amelyből úgy egy évtizede veszett ki az a menőség faktor, ami a sikerhez kellene.
Bevalljuk, hogy A Bolygó neve: Halál óta titkos kedvencünk lett a háromdimenziós kivetítős asztal. Ez a motívum már az Avatar filmben is felbukkant, így nem meglepő, hogy meglehetősen népszerű. Tényleg rejtély, miért nem található ilyen az üzletek polcain. Talán több időt kellene szentelnünk a földrajzi topográfia rejtelmeinek vagy az épületgépészeti kihívások megoldásának. Ahogyan a filmekben is látható, a létező változat inkább szemléltető eszközként funkcionál, semmint gyakorlati használati tárgyként.
A Star Trek univerzuma rengeteg izgalmas találmánnyal gazdagított minket, a térhajtóműtől kezdve a kajanyomtatón át egészen a flipper mobiltelefonokig. Az egyik legjobban várt újításuk a híres egészségügyi trikorder, amely a sorozatban a legmodernebb diagnosztikai eszközként funkcionál. Az Enterprise fedélzetén a trikorderek rendkívül precíz érzékelőkkel rendelkeznek, amelyek képesek különféle sérülések és egészségügyi rendellenességek azonnali azonosítására. A mai világban azonban a házi trikorderek maximum a homlokunk hőmérsékletét tudják megmérni. Közben azonban a háttérben izgalmas fejlesztések zajlanak: az elmúlt évtizedek során már kísérleteztek hőképalkotó és spektroszkópos érzékelőkkel, valamint kézi DNS-analizálókkal. 2022-ben a NASA a Nemzetközi Űrállomáson tesztelte egy kompaktnak szánt vérkép-elemző eszközt is. Ne feledkezzünk meg Elizabeth Holmes 9 milliárd dolláros orvostechnikai csalásáról sem, a Theranosról, amely azt ígérte, hogy egyetlen csepp vér elegendő ahhoz, hogy mindent megtudjunk egy ember egészségi állapotáról. Most már csak annyira lenne szükség, hogy ezeket az innovációkat egyetlen, praktikus eszközbe sűrítsük, amely ultrahangos technológiával és mesterséges intelligenciával ötvözve forradalmasíthatná az egészségügyi diagnosztikát.
