A szegénységi statisztikák sokszor meglepően ellentmondásosak, és a KSH még nem osztotta meg velünk a mögöttük rejlő magyarázatokat.

A leszakadás problémája ma már sokkal kevesebb embert érint, mint a múltban, viszont akik egyszer a szegénység csapdájába kerültek, gyakran alig kapnak segítséget ahhoz, hogy visszakerüljenek a normális kerékvágásba. Több százezer ember néz szembe olyan új kihívásokkal, amelyek a tartós munkanélküliség után merülnek fel: sokan kénytelenek távol a lakóhelyüktől monoton, unalmas munkát végezni, miközben a keresetük alig haladja meg a korábbi segélyösszeget.

Ritka esemény, hogy egy tudományos konferencia nyitóelőadása már két héttel a rendezvény előtt heves vitákat generáljon, de most éppen ez történt. A Hun-Ren Társadalomtudományi Kutatóközpont (TK) szegénységgel foglalkozó eseménye egy olyan tanulmány bemutatásával indult, amely komoly kétségeket vetett fel a hivatalos szegénységi statisztikák hitelességéről. Tátrai Annamária (ELTE Társadalomtudományi Kar) és Gábos András (Tárki) arra figyelmeztettek, hogy a 2018-2021 közötti adatokban meglepően sokan kerültek a szegénységi küszöb feletti jövedelmi sávba, míg a küszöb alatti jövedelmek szinte üresen állnak. Ráadásul a statisztikák szerint az egyfős háztartások hetedének jövedelme hét tizedesjegy pontossággal azonos, ami még inkább felveti a kérdést: mi zajlik a háttérben?

A KSH határozottan elutasította a manipulációval kapcsolatos vádakat, és jogi lépésekkel fenyegette meg azokat, akik az intézmény hírnevét károsítják. Emellett adatrevíziót is ígértek. Azonban a kérdésre, hogy a statisztikákba bekerült jó adatok mellett mi állhat a 2018-as hirtelen változás és a 2022 utáni gyors visszarendeződés mögött, nem adtak választ.

Izgalmas változásra bukkant a statisztikában Koós Bálint és Tagai Gergely is, de amit ők találtak, abban szó sincs hibás adatoknak még csak a gyanújáról sem.