Érdekes kérdés merül fel az izraeli támadás kontextusában: vajon hova tűntek az iráni vadászgépek?
Az Izrael által végrehajtott támadásokról készült felvételek elemzése során egy figyelemre méltó jelenségre lettünk figyelmesek: alig található olyan videó, amelyen az iráni légierő vadászgépei próbálnák meg elfogni Izrael légierejének gépeit, drónjait vagy rakétáit. A teheráni légierő aktivitása szinte teljesen hiányzik, holott Irán rendelkezik több száz katonai repülőgéppel. Ez a különös helyzet felveti a kérdést: mi állhat a háttérben, és miért maradnak passzívak az iráni légierő egységei? Most ennek a rejtélynek a magyarázatát keressük.
Izrael tegnap hajnalban nagyszabású támadást kezdett Irán ellen: egyszerre számos repülőteret, légvédelmi komplexumot, nukleáris fejlesztéssel foglalkozó létesítményt bombáztak le vagy támadtak meg drónokkal.
A kár jelentős, a szárazföldön telepített légvédelmi rendszerek komoly veszteségeket szenvedtek el, míg az iráni légierő szinte teljesen passzívnak látszik.
A kontraszt különösen éles lehet az orosz-ukrán és az India-Pakisztán konfliktusok esetében. Mindkét katonai összecsapás során a támadó fél – Oroszország és India – első lépésként a saját légerejét vetette be, hogy megsemmisítse a védekező ország, Ukrajna és Pakisztán légiképességét, ezzel jelentős károkat okozva az ellenséges erőknek. Jelenleg azonban nincs információ arról, hogy az iráni légierő képes lenne, vagy egyáltalán megpróbálná megakadályozni az izraeli támadásokat.
Mi lehet ennek az oka? Irán több száz katonai repülőgéppel rendelkezik, a közelmúltban pedig érkeztek hírek arról is, hogy a perzsa állam kifejezetten modern és ütőképes Szu-35-ös nehéz vadászbombázókat vásárolt Oroszországtól.
A következő tényezőkkel lehet magyarázni az iráni légierő inaktivitását:
Magyarul tehát az orosz-ukrán háborúban, India-Pakisztán esetében többé-kevésbé megvolt a légierő technológiai paritása, Irán és Izrael kapcsán erről nincs szó: az IAF gépei egyszerűen fölényesen jobbak az iráni merevszárnyasoknál.
Összességében elmondható, hogy a régi, elavult szovjet és amerikai repülőgépek használata nem igazán indokolt a modern izraeli vadászbombázók ellenében. Ezzel csupán felesleges kockázatot vállalnának a jól képzett pilóták életével, miközben az izraeli győzelmi jelentések is csak felnagyítanák a helyzetet.
Természetesen nem zárható ki, hogy a földalatti bunkerrepterek rejtekéből idővel előbukkanak a régi Tomcatok vagy Phantomok, főleg ha a háborús helyzet elhúzódik. Jelen pillanatban azonban a gépek alkalmazása légvédelmi feladatokra gyakorlatilag értelmetlennek tűnik.
Felmerül a kérdés, hogy Iránnak vajon elegendő repülőgépe marad-e ahhoz, hogy aktívan részt vehessen a légierő műveleteiben egy hosszabb ideig elhúzódó konfliktus során.
