Gerendás Péter, a kilenc gyermek büszke édesapja, fia, Ruben pedig telt házas nagykoncerteken lép a színpadra, ahol a közönség előtt mutatja meg tehetségét.

4 különleges nasi, amit a magas IQ-jú emberek különösen kedvelnek: vajon a te kedvenceid között szerepelnek?

Gerendás Péter és fia, Gerendás Ruben a Beszélj róla! című műsor vendégeiként meséltek kapcsolatukról és arról, milyen volt egy ennyire elismert zenész gyermekeként felnőni, ugyanabban a hivatásban érvényesülni. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány májusban indult podcastjében Al Ghaoui Hesna híres szülő-gyerek párosokkal beszélget őszintén, tabuk nélkül a kamaszkor nehézségeiről.

Gerendás Péter, a Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, előadóművész és szövegíró, kilenc gyermek büszke édesapja. Közülük a hetedik, Gerendás Ruben, aki 22 éves korára már figyelemre méltó eredményeket ért el. Apja örökségét követve ő is a zene világába lépett, számos hangszeren virtuózan játszik, és saját stílusával gazdagítja a zenei palettát.

Bár nem volt nagy lázadó kamaszkorában, azért az igazáért mindig kiállt, és kész volt konfrontálódni is. Természetes, hogy a családjában is előfordult ilyen, de mindig meg tudta beszélni szüleivel a nehezebb helyzeteket - bár, amennyire ez lehetséges volt, saját maga oldotta meg a problémáit. A szorongás az ő életében inkább szociális szinten van jelen.

Amikor a színpadon állok, teljesen elveszítem a szorongásaimat, de ha a metrón utazom, egyből elkezdek figyelni arra, hogy mások hogyan néznek rám, és mit gondolhatnak rólam. Ezt a jelenséget sokan átéljük, és sokan küzdenek ezzel a belső feszültséggel. Az utóbbi időben azonban arra jöttem rá, hogy az emberek valójában nem tudnak rólam sokkal többet, mint amit én magamról. Ezért már nem érzem szükségét, hogy aggódjak mások véleménye miatt.

Ennek ellenére Gerendás Ruben a saját szavai szerint tipikusan azok közé az emberek közé tartozik, akiket "people pleaser"-nek neveznek. Ez azt jelenti, hogy különösen figyel a körülötte lévők véleményére. Véleménye szerint ez a jelenség sok előadóművészre jellemző. Zenészcsaládban felnőve, mind ő, mind édesapja megerősítik, hogy a művészek általában érzékenyebbek a világ eseményeire, mint az átlagos emberek.

- Aktívan visszatérő mondat, amit hallgattam gyerekkoromban: "Ó, neked könnyű, mert apád zenész!"

De ezek az emberek gyakran nem veszik észre a háttérben zajló hatalmas erőfeszítéseket és az éveken át tartó kitartó munkát, amit azért fektettem bele, hogy azzá válhassak, aki ma vagyok.

- mondta Gerendás Ruben, aki rengeteget gyakorolt és dolgozott azért, hogy elérje álmait; 22 évesen már 22 zenekarban játszott, jó ideje egy világszínvonalú produkcióban lép színpadra.

- Szerintem minden gyerek valamilyen szinten a szüleire akar hasonlítani - vallotta be és hozzátette, a zene már gyerekkorától kezdve meghatározta az életét, befolyásolta a hozzáállását és arra terelte, ahol most van.

Ruben édesapja gyakran hangoztatta: "Majd egyszer meg fogod hálálni!", és ennek megfelelően rengeteg időt szentelt a gyakorlásra. Gerendás Ruben most, hogy végre elérte álmai célját, mély hálával tekint vissza az útra, ami idáig vezetett. Gerendás Péter pedig nem is lehetne büszkébb a fiára, akinek a sikeréhez ő is hozzájárult.

Két nappal ezelőtt részt vettem egy felejthetetlen koncerten, ahol elragadtatva figyeltem a fantasztikus gitáros játékát. Hihetetlen érzés volt látni, hogy mennyire tehetséges! Persze, jó lett volna, ha egy remek kísérőzenész is ott lett volna, de az este fénypontja az volt, amikor bemutatta saját gitárszólóját. Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy ő a szólista! Ráadásul minden hangszeren otthonosan mozog; ha itt lenne egy egzotikus hangszer, biztos vagyok benne, hogy két perc múlva már azt is zúzná!

Egy különleges zenei tehetség!

Az édesapa szívből dicsérte fiát, akire mindig is büszke lenne, függetlenül attól, hogy Ruben a zene világában találta meg a saját útját.

Bár Gerendás Péter szülei kezdetben nem nézték jó szemmel, hogy fiuk a zenélés mellett döntött, ő most mégis örömmel tölti el, hogy több gyermeke is ezt a hivatást választotta. Különösen büszke Rubenre, aki valóban kiemelkedő tehetséggel bír.

A leglenyűgözőbb élmény, ami egy ember életében bekövetkezhet, az, amikor a saját gyermekét látja azon a területen, amely a szívének legmélyebb zugában foglal helyet, és büszkén figyeli, ahogy nem csupán járja azt az utat, hanem igazán kiemelkedő teljesítményt nyújt.

A valaha volt legkedveltebb magyar előadó zenekarában zenél, ami egyszerűen lenyűgöző.

A 69 éves zenész megemlítette, hogy fia, Azahriah, basszusgitáros szerepében tűnik fel a színpadon.

Nem csupán a személyes elfogultság határozza meg a véleményemet, hiszen már jóval azelőtt is szakmai elismeréssel tekintettem Azahriah-ra, mielőtt érzelmi kötelékek alakultak volna ki a fia miatt az előadó művészi pályafutásával kapcsolatban.

- Én akkor is büszke lennék rá, ha nem így alakult volna, mert ő egy muzsikus. Azt nem lehet tanulni, az ízlés kérdése, rátermettség és alázat. És benne ez megvan.

Gerendás Ruben és Gerendás Péter zenei pályafutása között jelentős eltérések figyelhetők meg, különösen a médiával való kapcsolatukban. Míg Péter idejében csupán néhány újságcikk számolt be a fellépésekről, Ruben már a közösségi média korában alkot, ahol a digitális világ végtelen lehetőségei és kihívásai egyaránt jelen vannak. Ez a különbség nemcsak a népszerűsítés módját változtatja meg, hanem a művészi kifejezés és a közönséggel való interakció formáit is átalakítja.

A múltban csupán egy televízió közvetítette az eseményeket, ám manapság már sokkal bonyolultabb a helyzet. Gondolj csak bele: egy koncerten ott lehet akár 1000 ember, mindegyik zsebében egy okostelefonnal! Ez azt jelenti, hogy 1000 különböző nézőpontból és 1000 különböző videót készíthetnek rólad, bármilyen pillanatról. Ha tehát véletlenül egy ostobaságot teszel vagy mondasz, amit később megbánnál, könnyen megeshet, hogy valaki éppen azt a momentumot rögzíti, és közzéteszi az interneten. Itt jön be a "cancel culture" jelensége, amely következményeként sok előadó és zenész elveszítheti a karrierjét, hiszen a közönség azonnal ítélkezik - fejtette ki a fiatal basszusgitáros.

Végül megosztotta velünk, mi az a leglényegesebb tanítás, amit édesapjától kapott.

A legfontosabb, amit apukámtól tanultam, az az alázat. A zene felé és mások irányába is.

Fontos, hogy nyitott szívvel és elmével közelítsek másokhoz, és törekedjek arra, hogy megértsem az ő nézőpontjukat is. Amikor vitás helyzetbe kerülök, nem csupán a saját álláspontomat akarom érvényesíteni, hanem igyekszem belelátni a másik fél helyzetébe is. Ez a hozzáállás segít abban, hogy gazdagabb és árnyaltabb képet kapjak a helyzetről, és hozzájárul a kölcsönös tisztelet és megértés kialakulásához.