Ha tisztában van a mentális könyvelés vagy a hedonikus adaptáció fogalmaival, valószínűleg tudatosabban és takarékosabban fogja kezelni a kiadásait.
A pénzügyi döntéseinket nem pusztán a logika, hanem az érzelmek, különféle mentális csapdák és társadalmi hatások is alakítják. A felelőtlen költekezést ezért csak stabil önismerettel és tudatossággal tudjuk elkerülni, különösen olyan időszakokban, amikor még az állam is fogyasztásra ösztönöz. Mit kell tudni a csoportnyomás hatásáról? Miért veszélyes a mentális könyvelés? És mi fán terem a hedonikus adaptáció?
Hónapok óta egyre csak arról beszélnek, hogy az állampapírok kamataiból "pénzeső" zúdul a magyar lakosságra. Eközben a pénzügyminiszter rendre megfedd minket, hogy "nem költünk eleget". Ahhoz, hogy ez a fogyasztás valóban fellendülhessen, a kormány még a nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyont is mozgósítja.
Nem meglepő, hogy az elemzők és újságírók folyamatosan mérlegelik, milyen irányba fog eltolódni a hirtelen megjelenő "ingyenpénz", és milyen hatással lesz ez a fogyasztói szokásokra. Igazán nehéz feladat lehet bárki számára, hogy ne hagyja magát elragadni ezeknek az impulzusoknak, és ne induljon el a költekezés útján.
A fogyasztás pszichológiájáról sok kutatás készült, különösen a viselkedési közgazdaságtan művelői foglalkoztak azzal, miért hoznak az emberek sokszor irracionális pénzügyi döntéseket, és milyen pszichológiai tényezők befolyásolják a költekezést. Ebben a témában az egyik klasszikus, a magyarul is olvasható A (túl)költekezés pszichológiája - Miért költünk többet, mint kellene? című kötet, amelyet Dan Ariely és Jeff Kreisler jegyeztek.
Könnyen jött, könnyen megy?
A könyv leglényegesebb mondanivalója, hogy pénzügyi döntéseinket nem csupán racionális megfontolások, hanem érzelmi hatások, különféle mentális csapdák és társadalmi befolyások is formálják. Tudatosabb fogyasztókká csak akkor válhatunk, ha ezeket a tényezőket tudatosítjuk magunkban. Különösen figyelemre méltó az a tendencia, hogy az emberek hajlamosak a pénzüket nem egységesen kezelni, hanem úgynevezett "mentális számlákra" bontani, ami gyakran torzíthatja a pénzügyi döntéshozatalunkat.
Ez azt jelenti, hogy a különböző forrásokból származó jövedelmet eltérően értékelnek az emberek. Például, ha valaki fizetésként kapja, másképp tekint rá, mintha ajándékot kapott volna, vagy éppen lottónyereményt, munkához kapcsolódó bónuszt, adóvisszatérítést, esetleg kamatjövedelmet. Mindezek különböző érzéseket és reakciókat váltanak ki, hiszen az eredetük befolyásolja a hozzáállásunkat és az értékét.
Erre a jelenségre még Richard Thaler amerikai közgazdász hívta fel a figyelmet 40 éve, amikor megfigyelte, hogy sokkal valószínűbben és könnyelműbben költünk el luxuscikkekre, vagy egyébként irracionálisnak tartott termékekre, szolgáltatásokra egy nagyobb összeget, ha azt "váratlan", "ingyen" pénznek tekintjük.
Lényegében a mentális könyvelés csapdája hat most is, hogy a társadalom egy része az állampapírok magas kamatfizetéséből részesült, illetve könnyebben hozzáférhet a hosszú távú megtakarításaihoz - magyarázza Gáspár Ádám pénzügyi tanácsadó, önmeghatározása szerint "pénzügyi elgondolkodtató".
