Küzdenek, amíg csak bírják: egy időben diagnosztizálták rákos megbetegedéssel a művész házaspárt.

Adománygyűjtést indítottak az interneten, hogy megvehessék az utazáshoz szükséges autót.

Elhatározták hogy tovább élnek és tovább alkotnak - hétköznapinak hangzó gondolatok ezek, de nem Sándor és Erika esetében. Tíz évvel ezelőtt költöztek Skóciába, és úgy érezték, ott új otthonra találnak. A békés életük 2023-ban állt teljesen a feje tetejére, azóta pedig együtt járják a fájdalommal, szenvedéssel, egyszersmind reménnyel és küzdelemmel kikövezett útjukat.

- 2023 augusztusában kezdtem észrevenni, hogy valami nincs rendben, a bőröm sárgás árnyalatot öltött – mesélte Sándor, aki abban a pillanatban még úgy hitte, hogy hamarosan túllép a problémán. A diagnózis azonban sokkal súlyosabb volt, mint amit valaha is elképzelt: kiderült, hogy egy daganat elzárta az epevezetékét, és néhány héttel később azt is bejelentették, hogy hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok kénytelenek voltak eltávolítani a hasnyálmirigye felét – ahogy Sándor fogalmazott, ez volt az, ami végül megmentette az életét. Hét hosszú hétig tartózkodott a kórházban, ahol a lassú felépülés és a szövődmények miatt a gyógykezelés időtartama a vártnál jóval hosszabbra nyúlt. A műtét után következő kemoterápia is nehézségekkel indult, mivel a kezelések újraaktiválták a régebben lappangó hepatitiszét, ezzel tovább bonyolítva a helyzetét.

Sándor egészségéért folytatott küzdelme újabb nehézségekkel bővült: miután 2023 októberében végre hazatérhetett a kórházból, felesége, Erika is súlyos problémákkal szembesült. A fájdalmai miatt végzett alapos vizsgálatok során petefészek- és hólyagrákot állapítottak meg nála, ami végül a méhe eltávolítását tette szükségessé. A hormonkezelés következtében Erikánál magas vérnyomás és cukorbetegség is megjelent, így a pár életében egy újabb, kemény harc vette kezdetét.

A nehézségek sora azonban nem ért véget: a házaspár lassan újjáépülő élete egy csapásra összedőlt, amikor Sándornál újra rákos megbetegedést diagnosztizáltak, ezúttal a májában.

- Februárban érkezett a megdöbbentő hír: újra rákos vagyok - osztotta meg tapasztalatait.

A fájdalom először csak a májam környékén jelentkezett, de hamarosan átterjedt a vesém irányába, majd az alsó hátamra, a lapockám alá, a jobb vállamra, s végül a gerincemre és a nyakamra is. Számos orvossal beszéltem, kórházban töltöttem időt, ahol vért vettek, és különböző képalkotó vizsgálatokon, mint CT, MRI és röntgen, estem át. Mindezek ellenére a kínjaim okát nem tudták megmagyarázni. Aztán megérkezett a PET-CT eredménye, amely agresszív rákos sejtek aktivitását mutatta ki, nemcsak a májamban, hanem a testem más területein is, beleértve a gerincemet is. Ez újabb sokkot jelentett számomra, de furcsa módon megkönnyebbülést is hozott, hiszen végre választ kaptam a fájdalmamra.

Sándor életében új fejezet kezdődött, amikor belevágott a sugár- és kemoterápia világába. A fájdalom, amit át kellett élnie, szinte elviselhetetlen volt, mégis úgy döntött, hogy leteszi a morfint. Hiába próbálkozott a gyógyszerrel, úgy érezte, hogy az már nem nyújt igazi megoldást.