Karácsonykor is nekivágok a kétszáz kilométeres távnak, hogy a hófehér tájban tekerve ünnepeljem az év legszebb időszakát.

Sosem éreztem magam gyengének mentálisan, de tudom, hogy még számos dolog vár rám. Elsősorban azt kell megtanulnom, hogy elfogadjam a saját teljesítményemet, és büszkén tekintsek arra, amit eddig elértem. Magabiztosság nélkül nem tudok előrelépni - osztotta meg gondolatait a Budai Hangnak Valter Attila, a neves kerékpárversenyző. Hazánk egyik legismertebb kerékpárosa már hat éve versenyez profi szinten, és azóta rengeteg figyelemre méltó sikert könyvelhetett el: megnyerte a Tour de Hongrie-t, első magyar versenyzőként viselhette az éllovasnak járó színes trikót a háromhetes körverseny során, valamint a párizsi olimpián a negyedik helyet szerezte meg a mezőnyversenyben. Az év egy részét Andorrában tölti, és a lelki tényezőkről, a Tour de France vonzerejéről, a kemény küzdelmekről és a felszabadító büntetésekről beszélgettünk vele.

Profi pályafutásának legintenzívebb évén van túl, összesen 81 napot töltött versenyzéssel. Egy ilyen fárasztó szezon után mennyi időt szán a regenerálódásra?

- Nem többet, mint máskor. Évi 50-60 versenynap számít átlagosnak, ahhoz képest a 81 nem olyan hatalmas ugrás. Többet tekertem versenyen, de annyival kevesebb volt az edzésem, vagyis megtett kilométerre nagyjából ugyanannyira jött ki, mint a korábbi esztendők. A versenyek fejben megterhelők inkább, de már hozzászoktam a kemény szezonokhoz, így mentálisan sem viselt meg annyira.

Két háromhetes körversenyt, más néven Grand Tourt is sikerrel teljesített, emellett a párizsi olimpián két különböző számban is rajthoz állt, ahol a mezőnyversenyben a negyedik helyezést érte el. Vajon év elején, ha előre tudta volna, hogy ilyen teljesítményeket ér el, aláírta volna ezeket az eredményeket?

Természetesen! Íme egy egyedi változat: - Határozottan! Ez egy igazán eredményes év volt, tele kiemelkedő teljesítményekkel. Az olimpiai negyedik helyezés valóban lenyűgöző, míg a két Grand Tour lebonyolítása rendkívüli lehetőséget jelentett. Kevesen élhetnek át ilyen élményt, hogy egy év alatt két háromhetes versenyen is részt vegyenek.

"A csapatom talán még elégedettebb velem, mint ahogy én magammal vagyok" - így foglalta össze az idényét a közmédia műsorában. Vajon mindig talál valamilyen hibát a versenyeiben?

Szeretném reálisan értékelni a teljesítményemet, de még mindig küzdök az önelfogadással. Mindig is szerénynek tartottam magam, és próbálok a földön maradni, de néha ezt túlzásba viszem. A gyenge eredmények és hibák hosszú ideig fogva tartanak, míg a sikereimre szinte azonnal elfelejtek. Hiába érek el bármit, mindig a nálam erősebb versenyzőkhöz hasonlítom magam, ami mellett a saját eredményeim jelentéktelenné válnak. Szerencsére a csapatom emlékeztet arra, hogy mit értem el az év során, így nem felejtem el a munkám értékét.

Idén hol és miben kellett volna jobban megfelelnie a saját elvárásainak?

Mindig is vágytam arra, hogy egy nagy versenyt megnyerjek. A képernyőn keresztül talán nem is látszott, mennyire közel jártam néha a győzelemhez. Ez a közeliség némi keserűséget is csempészhetett volna a szezonomba, de mivel mindent beleadtam, végső soron elégedett vagyok az elért eredményeimmel. Ráadásul, ha sikerült volna nyernem, valószínűleg máris azon lamentálnék, hogy miért nem szereztem több trófeát. Idén egy új pszichológussal dolgozom, és a célunk, hogy legyőzzük a negatív gondolatokat, így jobban tudom értékelni mindazt, amit elértem. Ha öt évvel ezelőtt megmondták volna, hogy itt leszek, ilyen teljesítménnyel, biztosan kételkedtem volna.

Mennyire befolyásolja a lelki felkészültség a kerékpározás élményét és teljesítményét? Az elme ereje kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogyan közelítjük meg a kerékpározást, legyen szó akár egy szabadidős tekerésről, akár versenyről. A pozitív gondolkodás, a célok kitűzése és a stressz kezelésének képessége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban teljesítsünk a nyeregben. Az önbizalom és a mentális kitartás nemcsak a fizikai kihívásokkal való megbirkózásban segít, hanem abban is, hogy élvezzük az utazást, felfedezve új tájakat és élményeket. Tehát a lelki felkészítés nem csupán egy kiegészítő elem, hanem a kerékpározás szerves részét képezi.

- Nagyon sokat. A fizikumnak megvannak a nyilvánvaló korlátai. Huszonhét éves leszek jövőre, nem fogok tudni újabb tíz százalékot hozzátenni a teljesítményemhez úgy, mint a korábbi években. A testi fejlődés nem tarthat örökké, mentálisan azonban egyre erősebb lehetek, ott nagyon nagyot tudok még előrelépni, és éppen ezen vagyok. Sosem tartottam gyengének magam fejben, de még sok tennivalóm akad. Mindenekelőtt az, hogy elfogadjam a saját eredményeimet és büszke legyek arra, amit elértem. Magabiztosság nélkül nem fogok tudni fejlődni.

Eddie Merckx, a belga kerékpározás ikonikus alakja, nem csupán versenyző, hanem egy legenda, akit a "Kannibál" néven is ismertek. E becenév arra utal, hogy mindig könyörtelenül üldözte riválisait, akiknek a sikerét szinte "felfalta". Érdemes elgondolkodni azon, hogy a túlzott szerénység esetleg azt tükrözi, hogy hiányzik önből ez a kannibál mentalitás? Az önbizalom és a versenyszellem hiánya nem gátolja meg abban, hogy igazán kitűnjön a mezőnyből?

Valóban úgy érzem, hogy ez hiányzik belőlem. Éppen ezért választottam a Grinta nevet a kávézómnak, ami olaszul annyit tesz, hogy „szorítsd össze a fogad, és haladj előre a céljaid felé”. Ezzel is emlékeztetem magam arra, hogy mit kell tennem a siker érdekében. Az a probléma, hogy a kannibál mentalitást valahogy összekapcsolom az önzéssel és a rosszindulattal. De csak akkor, amikor magamra gondolok. Ha viszont más versenyzőkben látom a kíméletlen győzni akarást, az nem zavar, sőt, természetesnek érzem. Sajnos én még nem tudok így tekinteni magamra.

- Csapata, a Visma a nagy versenyeken a segítő szerepkörében számít önre: a szakasz-, vagy a végső győzelemre esélyes, kiemelt versenyzőket kell támogatnia, ami azt is jelenti, hogy nem saját magáért teker. Ezt nem nehéz feldolgoznia?

Nincs problémám a segítő szereppel, sőt, kifejezetten élvezem, és úgy érzem, hogy jól is teljesítek benne. Idén már több alkalommal kaptam lehetőséget arra, hogy saját magamért is tekerjek, de sosem érzem azt, hogy degradáló lenne, ha másokat kell támogatnom. Egy versenyt végül mindig csak egy ember nyer, de a kerékpározás lényege mégiscsak a csapatmunka, és rendkívül jó érzés hozzájárulni a társaim győzelméhez, részesedni a sikerből. Imádom, amikor egy szakaszon maximálisan kiadhatom magamból mindent; ilyenkor az én célom teljesen eltér a verseny végső célvonalától, hiszen csupán az foglalkoztat, hogy a rám bízott feladatot a lehető legjobban teljesítsem. Amikor a csapat szól, hogy induljak el, és büntessem a mezőnyt, az egy felemelő érzés; ilyenkor csak megyek, és teszem a dolgomat.

Az utóbbi évek a kerékpározás világában Tadej Pogačar és Jonas Vingegaard dominálásáról szóltak. Mindkét versenyző elképesztő fejlődésen ment keresztül, és kiemelkedő teljesítményükkel új mércét állítottak fel a sportágban. De mi állhat e nagyszerű előrelépés mögött? Elsősorban a kemény edzésmódszerek és a tudományos megközelítések alkalmazása játszhat szerepet. Az edzőik és szakmai csapataik folyamatosan dolgoznak azon, hogy a legújabb technológiákat és táplálkozási irányelveket integrálják a felkészülésükbe. Másodsorban a versenyzők mentális ereje és a versenyszellemük is hozzájárul a sikereikhez. A fiatal koruk ellenére már tapasztalt versenyzők, akik képesek kezelni a nyomást és maximális teljesítményt nyújtani a legfontosabb pillanatokban. Végül pedig a csapatmunkának is kulcsszerepe van: a támogatóik és csapattársaik nélkül a csúcsformájuk elérése sokkal nehezebb lenne.

Jonasszal közös edzőnk révén bepillantást nyertem az edzésmódszereibe, és ennek alapján a fejlődése nem tűnt drámainak. A 2022-es Tour de France során Pogačarnak akadt egy gyenge napja, amit Jonas ügyesen kihasznált, és ezután egyre nagyobb lett a különbség közöttük. A következő évben Jonas szinte végig vezetve hódította el a francia körversenyt, de akkor sem volt óriási az előnye. Az idei évben azonban megfordult a helyzet: Jonas áprilisban egy versenyen súlyos balesetet szenvedett, ami miatt sokáig kérdéses volt a franciaországi szereplése. Ezzel szemben Pogačar fantasztikus szezont futott, megnyerte a Tour de France-t és a Giro d'Italiát is.

A kerékpársport folyamatos fejlődése érdekében számos területen lehet még előrelépni. Először is, a technológiai újítások kulcsszerepet játszanak. Az új anyagok és aerodinamikai tervezés révén a kerékpárok könnyebbé és gyorsabbá válhatnak. A szélcsatornás tesztelés és a számítógépes szimulációk lehetővé teszik a versenyzők számára, hogy optimalizálják pozíciójukat és mozgásukat a verseny során. Másodsorban, a sporttudomány és a táplálkozás területén végzett kutatások is hozzájárulnak a teljesítmény javításához. A versenyzők egyre inkább figyelmet fordítanak az edzéstervük és étrendjük finomhangolására, hogy maximális energiát és állóképességet érjenek el. Az egyéni edzéstervek és a regenerációs technikák, mint például a krioterápia vagy a masszázs, szintén hozzájárulhatnak a gyorsabb fejlődéshez. Ezen kívül a pszichológiai felkészülés és a mentális edzés is egyre hangsúlyosabb szerepet kap. A versenyzőknek nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is fel kell készülniük a megpróbáltatásokra, ami segít a stressz kezelésében és a versenyhelyzetek jobb kezelésében. Végül, a közösségi és versenykörnyezet fejlődése is kulcsfontosságú. A fiatal tehetségek támogatása és a versenyek népszerűsítése hozzájárulhat a sportág fejlődéséhez, lehetőséget adva új generációk számára, hogy a kerékpársport iránti szenvedélyüket a legmagasabb szinten kamatoztathassák. Az innovációk, a tudományos megközelítések és a közösségi támogatás együttesen segítik a kerékpársportot abban, hogy évről évre gyorsabb és izgalmasabb legyen.

A sportág folyamatosan fejlődik, ez nem csupán a technikai újításokra vonatkozik, hanem az emberi tényezőre is. A kerékpárok tervezése egyre inkább a sebesség és a súly optimalizálására összpontosít, így a versenyzők még hatékonyabban tudják kihasználni a potenciáljukat. Ma már sokkal kényelmesebb környezetben tudunk közlekedni, ami nemcsak az élményt javítja, hanem a teljesítményünkre is pozitív hatással van. Az étrendünk is folyamatosan fejlődik, a pihenési időszakok pedig egyre inkább a regeneráció hatékonyságát szolgálják. Az edzésmódszerek is évről évre finomodnak, céljuk mindig az, hogy a versenyzőkből a lehető legtöbbet hozzák ki. De amit a közönség tapasztal, az csupán a felszín. A valódi forradalom az amatőr kerékpárosok világában zajlik. Nemrégiben Andorrában összefutottam egy belga kerékpárossal, aki munka mellett edz. Amikor megosztotta velem az eredményeit, egyszerűen elképedtem. Az az eredmény, amit ma produkál, tíz évvel ezelőtt a profi mezőnyben is figyelemre méltónak számított volna. Ez tükrözi, hogy az amatőr kerékpársport hová fejlődött mára.

- Az év egy részében Andorrában él. A Spanyolország és Franciaország ölelésében megbúvó miniállam a Pireneusok természeti adottságai miatt, gondolom, sokkal kedvezőbb helyszín az edzések számára, de nem megterhelő a kétlakiság?

Ennek az életformának számos előnye és hátránya van. Andorrában időnként magányosan érzem magam, de tisztában vagyok azzal, hogy a sportágammal járó lemondások elkerülhetetlenek. Szerencsére gyakran visszatérek Magyarországra, és mivel egész évben folyamatosan utazom, a kétlakiság és a változások nem különösebben megterhelőek számomra. Szakmai szempontból Andorra kiváló helyszín, olyan feltételeket kínál, amelyeket itthon nem találok meg. Bár nagyon szeretem Magyarországot, itthon nem tudom olyan szinten végezni az edzéseimet, mint a körülöttem lévő hegyekben. A hazai napjaim is másképp alakulnak, mindig akad valami elintéznivaló, ami elvonja a figyelmemet a munkámról. Pedig a profizmusom szorosan összefügg a körülményeimmel és az életmódommal. Andorrában sokkal inkább ki tudom hozni magamból a legjobbat, mint Magyarországon.

Ha a versenyzés következtében kényszerülne arra, hogy elhagyja a megszokott környezetét, készen állna-e arra, hogy véglegesen új otthont keressen?

Szerencsére nincs szükségem választásra, de ha mégis elérkezne ez a pillanat, szakmai megfontolások ellenére is Magyarországra szavaznék, az biztos. A sikerért nem áldoznék fel mindent, hiszen vannak dolgok, amik fontosabbak.

- Augusztusban nyílt meg a már említett Grinta nevű biciklis kávézója Budapesten, a Margit-negyedben. Itt egy kávé mellett kerékpáros kiegészítőket, de akár versenykerékpárt is vásárolhat magának az ember, és szerviz is várja a bicikliseket. Honnan jött az ötlet, hogy összekapcsolja a kávézást a kerékpározással?

A gondolat fokozatosan formálódott bennem. Amikor 2022-ben a Giro magyarországi szakaszaira több százezer ember gyűlt össze, hogy szurkoljon, akkor döbbentem rá, mennyire népszerű a kerékpársport hazánkban. Ez csak megerősítette azt az érzést, ami az utóbbi években egyre inkább felerősödött bennem: a magyar kerékpársport éppen jó időszakot él, és itt az ideje, hogy megnyissam a Grintát. Nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget, hiszen senki sem tudja, meddig tart ez a lendület. Így hát idén belevágtunk, és egy percig sem bánom meg ezt a döntést. Rengeteg munka és stressz övezte az utunkat, de minden egyes pillanata megérte. Jó érzés, hogy a sportágon túl is hozzájárulhatok valami értékeshez. Ráadásul egy fantasztikus csapat veszi körül, akik a távollétem alatt is folyamatosan dolgoznak a céljainkért. Nagyon hálás vagyok nekik a támogatásukért.

- Egy napra azért ön is beállt pultozni.

- Szerettem volna kipróbálni, hogy lássam, mit kell az ott dolgozóknak nap mint nap elvégezniük. Izgalmas volt, és a nap végére még sokkal jobban tiszteltem a kollégáimat a munkájukért. Élvezem, hogy ha csak rövid időre is, de kiszakadhatok a sportból.

- Említette a sportág magyarországi népszerűségét. Októberben derült ki, és kisebb felhördülést keltett, hogy a Mol a szlovén kerékpár-válogatottat támogatja a magyar helyett. Nem érintette kellemetlenül a cég döntése?

Nem ért váratlanul, és nem is szeretném vele foglalkozni. Igazából próbálom távol tartani magam az ilyen eseményektől. Míg aktívan részt veszek a versenyzésben, nem vágyom arra, hogy a közélet vagy a politika világába merüljek.

Milyen szempontok alapján értékeli a sportág állami támogatását, függetlenül a politikai háttértől?

Bár hivatalosan talán nem élvez akkora elismerést a kerékpársport, mint a futball, a helyzet fokozatosan változhat, ha a magyar versenyzők továbbra is kiemelkedő eredményeket érnek el. Jelenleg sem mondható rossznak a helyzet, hiszen a sportág itthon jelentős fejlődésen ment keresztül, és számos tehetséges magyar kerékpáros is felnőtt. Ugyanakkor, ha a kerékpársport nagyobb támogatást kapna, valószínűleg még többen csatlakoznának ehhez a közösséghez. Érdemes azonban reálisan szemlélni a dolgokat: a labdarúgás továbbra is dominál a hazai sportéletben, így érthető, hogy az állami források is inkább oda áramlanak. Jelenleg nem vagyunk a kerékpározás szempontjából meghatározó nemzet.

- Már gőzerővel dolgozom a következő szezonra, de vajon jut-e időm az ünneplésre az edzések mellett?

- Versenyzője válogatja, de szerintem az ünnepnek mindenki megadja a módját. Nem éri meg kihagyni a karácsonyt, mert nagyon sokat ad fejben a szeretteinkkel együtt töltött idő. Nem azon a pár napon múlnak majd a következő szezon eredményei. A mértéket persze meg kell találni, mert egy karácsonyi vacsora alatt nehéz megállni, hogy ne szedjek még harmadszor is édesanyám főztjéből. De az ünnepekkor már két hónap kemény edzés lesz a lábamban, és karácsonykor is biciklizek naponta 150-200 kilométert. Már reggel ledolgozom az ebédet.

A csapat alaposan figyelemmel kíséri a versenyzők napi rutinját, ugyanakkor biztosítanak számukra elegendő időt a pihenésre és a szórakozásra is. Mennyire fontos ez a kiegyensúlyozottság a teljesítményük szempontjából?

- Fontos, hogy időről időre kilépjünk a mókuskerékből. Szükségünk van élményekre, amik egész évben elkísérnek, fel kell frissíteni az idegrendszert. A legtöbb csapattársam eljár bulizni, ha teheti, és én is igyekszem megtalálni az egyensúlyt a kemény munka és a lazítás között. Ebben is mértéket kell tartani persze, de a kikapcsolódás nem ront a teljesítményen, sőt. Ezért sem görcsölök rá az ünneplésre.

A három Grand Tour közül eddig kettőt, a spanyol és az olasz körversenyt sikerült teljesítenie, csupán a francia, amely talán a legnagyobb presztízsű, maradt ki a sorból. Vajon jövőre elindulhat a Tour de France-on?

- Nagyon nehéz lesz bekerülni a csapatba, az biztos. Van egy olyan versenyzőnk, aki megnyerheti a Tourt, ő Jonas Vingegaard, és rajta kívül még három-négy, akik szinte biztosan ott lesznek a csapatban, a többit majd meglátjuk. Nagyon szeretnék elindulni, és mindent megteszek, hogy kihozzam magamból a maximumot. Van jó pár csapat, ahol biztosan benne lennék a kezdősorban, de én a legjobb klubban szeretek versenyezni, így el kell fogadnom, hogy sokkal nehezebb a dolgom, mint máshol. De nem erre az egy versenyre teszem fel a szezont. Ha máshol, akár kisebb versenyeken is rajthoz állhatok, és ott esetleg jó eredményt érek el, azt ugyanolyan sikerként könyvelem majd el.

- Jövőre lesz 27 éves. Meddig lehet a legmagasabb szinten űzni a kerékpározást?

Úgy érzem, még jó tíz év áll előttem, de talán még annál is több. Amíg azt tapasztalom, hogy érdemes folytatnom, és amíg élvezem ezt az utat, addig biztosan kitartok mellette. Hat évnyi profizmus után elmondhatom, hogy ez a sport nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is rendkívül megterhelő. Csak akkor van értelme a csúcsra törni, ha az ember teljes szívvel és lélekkel bele tud állni. A jövőmben szeretnék családot alapítani, és több csapattársam példája azt mutatja, hogy az élsport mellett nem mindig a legjobb döntés a családalapítás, hiszen egy kerékpáros gyakran távol van otthonról. Rengeteg más lehetőség is vár rám az életben a kerékpározáson kívül, és bár a sport mindig is fontos része lesz az életemnek, előbb-utóbb szeretnék más dolgokra is figyelmet szentelni.