Kína saját érdekei érdekében háttérbe szorította a dalai lámát, és Magyarország is hasonlóan cselekedett.

"A legszokatlanabb az emberi lény" – felelte a dalai láma azonnal, amikor arról kérdezték, mi tűnik számára a legfurcsábbnak az emberi természetben. Azonnal kifejtette a gondolatmenetét: "Az ember hajlandó feláldozni az egészségét a pénzért, majd pedig a megkeresett pénzét arra költi, hogy helyreállítsa az egészségét. Annyira aggódik a jövőért, hogy képtelen élvezni a jelent. Így hát sem a jelenben, sem a jövőben nem él igazán. Olyan módon létezik, mintha sosem halna meg, végül pedig úgy távozik, hogy valójában soha nem is élt teljes mértékben."

A XIV. dalai láma, akit spirituális körökben Tendzin Gyacónak hívnak, nem táplál illúziókat az örökkévalóságot illetően. Ugyanakkor, hónapokkal a 90. születésnapja előtt határozottan kijelentette, hogy hosszú élet előtt áll. Decemberben még abban bízott, hogy elérheti a 110 évet, de július 6-i születésnapja közeledtével már 130 évre is aspirált.

Senki sem képes megjósolni, mit tartogat a jövő, de egy dolog egyértelmű: Tibet spirituális vezetője számos nehézségen ment keresztül eddigi pályafutása során.

Amikor a kínai katonák 1959-ben levertek egy felkelési kísérletet Tibetben, a húszas évei elején járó dalai láma Indiába menekült. Kevés ország állt készen arra, hogy válaszoljon a kínai lépésre.

Rá várt a felelősség, hogy megóvja a tibeti nép kultúráját és hagyományait az idő múlásával és a modernizációval szemben.

Tendzin Gyaco túllépett a rábízott feladat keretein. A száműzetésben eltöltött évtizedek ellenére nem csupán Tibet szellemi vezetője és a hazájuk visszaszerzéséért folytatott harc élő szimbóluma, hanem a világ békéjének globális ikonja, valamint az egyik legkiemelkedőbb vallási vezető. A Tibet státuszának rendezésére a középutat választotta, amely a teljes önrendelkezést jelenti Kínán belül. Kiállása a békés ellenállás mellett sziklaszilárd maradt, amelyért 1989-ben Nobel-békedíjat kapott.

A bizottság méltatta erőszakmentes politikáját, amely "még figyelemre méltóbb, ha a tibeti népet ért szenvedésekkel összefüggésben vizsgáljuk". A kínai vezetés azonban változatlanul "veszélyes szakadárnak" tartja, noha a dalai láma célja a tibeti autonómia, nem pedig a függetlenség.

A XIV. dalai láma 1935. július 6-án született meg egy, a mai Tibet területén kívül elhelyezkedő kis faluban. Földműves szülei a hagyományos, de mégis szép Lámo Dondub nevet választották számára, amely a hétköznapi élet egyszerűségét tükrözi.

Két esztendős volt, amikor buddhista szerzetesek felfedezték benne a korábbi dalai lámák reinkarnációját, és 1940 februárjában Tendzin Gyaco néven trónra emelték.

Egy kolostorban tanult, ahol megszerezte a buddhista filozófia doktora címet.

Alig 15 éves volt, amikor a kínai kommunista vezetés csapatai bevonultak Tibetbe. A vallási vezető, a dalai láma ettől kezdve államfőként ténykedett.

Fél év elteltével Peking egyoldalú megállapodás keretében hivatalosan is megerősítette Tibet annektálását.

Egy kínai tábornok 1959-ben különleges meghívást intézett a dalai lámához, hogy részt vegyen egy tánccsoport előadásán. A lámának azonban a hívei aggodalommal telve figyelték a történéseket, és csapdát sejtettek a háttérben, attól tartva, hogy szellemi vezetőjüket elrabolhatják. A fővárosban sokan összegyűltek, készen arra, hogy testükkel védjék meg őt. Ám a helyzet drámai fordulatot vett, amikor a kínai Népi Felszabadító Hadsereg támadást indított a tömeg ellen. A következmények tragikusak voltak, a vérontás során becslések szerint ezrek veszítették életüket.

A dalai láma, katonai öltözetbe bújva, titokban távozott a Potala palotából. Kíséretével együtt két héten át vándoroltak a Himalája fenséges hegyein, míg végül elérték az indiai határt.

Menedékjogot nyert, és végül az észak-indiai Daramsalában talált otthonra, amely a tibeti kormány száműzetésbeli központjává vált. A dalai lámát körülbelül nyolcvanezer honfitársa követte, és a többségük is ebben a városban kezdte új életét.

Tendzin Gyaco, a tibeti kultúra védelmezője, távoli földeken is fáradhatatlanul dolgozott népe hagyományainak megőrzésén. E küldetés során a nemzetközi közvéleményhez is eljutott, hogy felhívja a világ figyelmét honfitársai nehéz helyzetére.

Az ő hozzájárulásának köszönhetően az ENSZ közgyűlése számos határozatában a tibeti nép védelmének fontosságát hangsúlyozta. Amikor 1987-ben Lhászában a kínaiak tömeges betelepítése megkezdődött, a dalai láma egy békeövezet létrehozására tett javaslatot, ám sajnos ez az erőfeszítése nem járt sikerrel.

Ekkoriban, kivált pedig a Nobel-békedíj odaítélése után már sokan és sokhelyütt lelkesen ünnepelték.

Több alkalommal is találkozott a nemrég elhunyt II. János Pál pápával, és együttműködött Desmond Tutu dél-afrikai érsekkel, aki híres emberi jogi aktivista. Kettejük közös munkájaként egy könyvet is megalkottak.

Hírességek, mint Martin Scorsese és Lady Gaga, elismerésüket fejezik ki iránta, míg Richard Gere sem hagyta ki a lehetőséget, hogy megtisztelje a dalai láma 90. születésnapját Indiában, ahol személyesen is kezet csókolt az őszentségének.

A tibeti spirituális vezető 1991 után rendszeres látogatója lett a Fehér Háznak, ahol Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is örömmel fogadták.

Obama utolsó zárt ajtós találkozójára 2016-ban került sor a dalai lámával, akit a főbejárat helyett a hátsó bejáraton juttattak be a Fehér Házba, hogy elkerüljék a kínai kormány reakcióját. Most, évekkel később, Obama mégis kifejezte elismerését, és a dalai lámát a "legfiatalabb 90 évesnek" nevezte azon emberek között, akikkel valaha találkozott.

Tendzin Gyaco azóta nem találkozott hivatalban levő amerikai elnökkel.

Ferenc pápa 2014-ben határozottan elvetette a két vallási vezető, a dalai láma és saját találkozóját, annak ellenére, hogy a dalai láma Rómába látogatott a Nobel-békedíjasok éves szimpóziuma keretében. A Vatikán figyelmeztetett, hogy a megbeszélés nem kívánt feszültségeket okozhatna, mivel a katolikus egyház vezetője szeretné erősíteni a kapcsolatokat Kína és a Vatikán között.

Kína politikai és gazdasági befolyásának növekedésével a dalai láma globális szerepevállalása hanyatlott, amiben hajlott kora is szerepet játszott.

A dalai láma életében egy különös esemény is történt, amely jelentős felháborodást váltott ki. Egy videófelvételen látható, ahogy a tibeti szellemi vezető egy kisfiú szájára puszit ad, majd furcsa módon megkérdezi tőle, hogy lenne-e kedve leszopogatni a nyelvét. A dalai láma később azt nyilatkozta, hogy csak tréfának szánta a megjegyzését, és nyilvánosan bocsánatot kért a szavakért, amelyek sokakat megbotránkoztattak.

A nyelv kiöltése mellesleg Tibetben a köszönés egyik formája.

A XIV. dalai láma Magyarországra összesen hétszer látogatott el, első alkalommal 1982-ben, amikor éppen a Vatikán felé tartott. 2000-ben Orbán Viktor miniszterelnökként egy félórás találkozóra fogadta a tibeti vezetőt, aki az őszinte tisztelet kifejezéseként egy fehér hádát, vagyis tibeti sálat ajándékozott neki.

Az idő előrehaladtával Kína barátsága egyre nagyobb jelentőséggel bírt számára. Ezért amikor a dalai láma 2010-ben ismét Magyarországra érkezett, a kormányfő sajtósa bejelentette, hogy Orbán Viktor naptárában nem található hely a dalai lámával való találkozónak.

Rogán Antal, a Diktatúraellenes Akciócsoport megalapítója 1999-ben arra ösztönözte a parlamenti képviselőket, hogy bojkottálják Kínát. Balog Zoltán pedig még 2009-ben is, a tibeti felkelés fél évszázados évfordulóján, a kormány és az országgyűlés figyelmét hívta fel arra, hogy bár támogathatják a Kínai Népköztársasággal való jó kapcsolatok kialakítását, ezt nem szabad a humanitárius jogok, köztük a tibetiek és a magyarok jogainak rovására tenni. Kiemelte, hogy az emberek gyülekezési szabadságának tiszteletben tartása különösen fontos, még akkor is, ha ez egy tibeti megemlékezés keretein belül történik.

A felkérés ellenére a magyar rendőrség 2011 óta folyamatosan megakadályozza, hogy bárki tibeti zászlót lengethessen a magas rangú kínai delegációk érkezésekor.

A Kínai Kommunista Párt évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a dalai lámát diszkreditálja, miközben folyamatosan kampányol ellene. Ezzel párhuzamosan a párt egy sor tibeti lámát nevelt ki, akik teljes mértékben lojálisak a pekingi vezetéshez. Közülük is kiemelkedik a pancsen láma, aki a tibeti buddhizmus második legmagasabb rangú képviselője a dalai láma után.

Történelmileg a dalai lámák és a pancsen lámák egymás mentorai voltak, és segítettek egymás reinkarnációinak azonosításában vagy jóváhagyásában. A tibetiek ezt a szoros köteléket a Nap és a Hold kapcsolatához hasonlítják.

A X. pancsen láma halála után, 1995-ben a dalai láma személyesen ismerte el Gedhun Nyimát, mint a XI. pancsen lámát. Azonban nem sokkal később, mindössze három nappal a hivatalos elismerés után, a kommunista párt ügynökei elrabolták őt és családját.

Hónapok elteltével Peking Gyaincain Norbut jelölte ki pancsen lámának, aki azóta is viseli ezt a rangot. Az otthon maradt tibetiek, valamint azok, akik száműzetésben élnek, egyaránt szélhámosnak tekintik őt.

A kínai állami média viszont rendszeresen bemutatja, ahogyan a kommunista párt irányelveit követve dicsőíti Tibet politikai helyzetét és intézkedéseit.

A pancsen láma ritkán találkozik a kínai vezetés csúcsával. Az utolsó találkozón, amelyre júniusban került sor Hszi Csin-ping elnökkel, a tibeti szerzetes a kommunista párt iránti elkötelezettségét hangsúlyozta, és ígéretet tett arra, hogy vallási gyakorlatát a kínai értékekhez igazítja – ez Hszi valláspolitikájának egyik központi eleme.

Szakértők szerint Peking hasonló módszerrel próbál majd beavatkozni a dalai láma utódlásába. Az állam által kinevezett pancsen láma és más, a kormány által támogatott magas rangú lámák támogatásával uralmához hű jelöltet nevel, majd nevez ki.

A dalai láma hagyományosan a tibeti nép politikai és spirituális iránytűjeként szolgál. A XIV. dalai láma, aki 2011 márciusában jelentős lépésre szánta el magát, lemondott politikai hatalmáról, ezzel lehetőséget adva a demokratikusan megválasztott, száműzetésben tevékenykedő kormány számára, hogy átvegye a vezetést. Ez a döntés nemcsak a tibeti nép jövőjére gyakorolt hatást, hanem a demokratikus értékek megerősítésére is irányult.

Az idő előrehaladtával, életkorából és kisebb egészségügyi gondjaiból adódóan - például egy enyhébb tüdőgyulladás miatt - egyre fokozódott a feszültség az utódlás kérdésében. Ezzel párhuzamosan felmerült a kérdés is: hogyan tudják visszaszerezni az elűzöttek a szülőföldjüket?

A dalai láma a 90. születésnapja előtt világossá tette a kételyeket, így erősítve meg tanításainak hitelességét.

Bejelentette, hogy a tibeti buddhizmus évszázados hagyományai a halála után is meg fognak maradni. Ezzel pontot tett az évek óta tartó spekulációk végére, amelyek arról szóltak, hogy ő lesz-e az utolsó, aki ezt a fontos szerepet betölti.

Az imaünnepségen hangsúlyozta, hogy a következő lámát a régi buddhista hagyományok szellemében kell keresni és elismerni. Korábban már utalt arra, hogy utódja a Kínán kívüli "szabad világban" fog megérkezni.

Ezzel azt is üzente, hogy Kínának távol kell maradnia utódjának kijelölésétől.