Kínai nyomásra felerősödött a névháború az európai múzeumokban.
Magyarország lemarad az európai védelmi versenytérben.
Franciaországban a sajtó egyre inkább "identitáslopásnak" vagy hamisításnak minősíti a helyzetet. Különösen nagy visszhangot váltott ki a párizsi Musée Guimet ügye, ahol a tibeti kultúrát bemutató kiállítás a "Himalája világa" címmel fut. Ezzel szemben a Musée du Quai Branly a mandarin "Xizang" (Hszicang) elnevezést választotta Tibet helyett, ami széles körű felháborodást keltett a múzeumi szakma képviselői között. A Le Monde lapjain egy nyílt levél is megjelent, melyet sinológusok és tibetológusok írtak alá, tiltakozva amiatt, hogy a francia kultúrpolitika úgy tűnik, "meghajol" Peking nyomása alatt, hozzájárulva ezzel a kulturális identitások eltorzításához.
Tavaly ősszel a British Museum ad otthont egy különleges tárlatnak, mely a Selyemút címet viseli. A kiállítás célja, hogy bemutassa az i.u. 500-1000 közötti időszak ázsiai és európai gazdasági és kulturális kapcsolatait, különös figyelmet fordítva a kínai társfinanszírozásra. A tárlaton a "Xizang" kifejezést használták a "Tibet" mellett, ami a jogvédők nyomásának eredményeként történt. Az eddigi "Xizang Autonóm Tartomány" elnevezést a "Tibeti Autonóm Tartomány" kifejezés váltotta fel. Az aktivisták azonban arra figyelmeztetnek, hogy ez csupán a hivatalos, kínai álláspont átvétele, és nem tükrözi a tibeti nép valóságos helyzetét.
A Kínai Kommunista Párt 2023-ban indított kampányt a névcserék eléréséért, egy évnek kellett eltelnie, amíg a kezdeményezés elérte a legnagyobb európai gyűjteményeket. A párizsi múzeumok kompromisszumkészsége olyannyira felbőszítette a kínai kulturális elnyomás ellen tüntetőket, hogy hetente szerveztek tiltakozó akciókat a Musee Guimet elé.
Nem mindenhol engednek olyan könnyen a nyomásgyakorlásnak, mint Franciaországban Spanyolországban kitartanak amellett a múzeumokban, hogy a régió szokásos megnevezése "Tibet". 2024 júliusa és 2025 márciusa között a Las Manos Mágicas (A Varázslatos Kezek) című kiállítás látható Burgosban. A tárlaton 17. és 18. századi tibeti szobrocskákat is megnézhetnek a látogatók. A spanyol kulturális minisztérium honlapján szintén ragaszkodnak a "Tibet" megjelöléshez. A madridi Antropológiai Múzeum 2024-es katalógusában 18. és 19. századi teázási eszközök szerepelnek, szintén tibeti származási hellyel.
Olaszország múzeumai között eltérő tapasztalatokról számolnak be a szakemberek. Egyes helyeken érezhető a külső nyomás, amely ellenállást vált ki, míg mások határozottan tagadják, hogy a kurátorok a kínai lobbi érdekeinek célpontjává váltak volna. Massimiliano A. Polichetti, a római Museo delle Civiltà történésze, aki a tibeti és nepáli gyűjtemények kurátora, aggodalmának ad hangot: "Aggodalommal szemlélem, ahogy néhány múzeumban alattomos névkiigazítások zajlanak. Nálunk azonban a kiállítási térben és az oktatási anyagokban is ragaszkodunk a Tibet megnevezéshez." Ezzel szemben Marta Boscolo Marchi, a velencei Museo d'Arte Orientale igazgatója, határozottan kijelenti, hogy soha nem kaptak ilyen irányú kérést, bár az itt kiállított Tibethez kapcsolódó tárgyak száma csekély. A torinói Museo d'Arte Orientale sajtóreferense, Chiara Vittone, azt hangsúlyozza, hogy ők a hagyományos földrajzi elnevezéseket részesítették előnyben, ezért a Közép-Dél-Ázsia és a Himalája Régió megjelölések mellett döntöttek.
Magyarországon a tibeti jogvédők aktivitása különösen figyelemre méltó volt, amikor Hszi Csin-ping kínai elnök Budapestre érkezett. Ekkor a tiltakozók heves összecsapásokba keveredtek a kínai elnököt üdvözlő ünneplőkkel, de a feszültség ellenére sikerült felmutatniuk a „Hszi Csin-ping diktátor, Szabad Tibet” feliratú molinót, amely világosan kifejezte álláspontjukat.
A Hopp Múzeum, amely jelentős dél-ázsiai gyűjteménnyel büszkélkedhet, hangsúlyozza, hogy a kínai-magyar diplomáciai kapcsolatok ellenére munkájuk alapvetően szakmai szempontokra épül, nem pedig politikai megfontolásokra. Az intézmény, hasonlóan a Musée Guimethez, a Himalája gyűjtemény esetében helymegjelölést alkalmaz, amely magában foglalja a nepáli, tibeti és egyéb dél-ázsiai kiállítási tárgyakat. "A politikai nézőpontoktól való távolságtartás a legfontosabb célkitűzésünk" - emelte ki Mészáros Ágnes, a múzeum kulturális menedzsere, amikor válaszolt a kérdéseinkre. Hozzátette, hogy a nemrégiben zárult Buddhák földje, Gandhára című kiállítás rávilágított arra, mennyire eltérő a földrajzi-politikai és a művészeti-kulturális megközelítése a kiállított tárgyaknak.
