A 60-as évek szelleme még mindig élénken kísért a társadalomban, hiszen az akkoriban történt események mély nyomot hagytak a történelem folyamán. Most, hogy a két Kennedy és Martin Luther King elleni merényletek aktái végre a nyilvánosság elé kerülnek, iz
Több mint 61 éve foglalkoztatja a világot egy olyan kérdés, amely még a márciusi PS TV-t is inspirálta:
"Ki ölte meg Kennedyt?"
Az amerikai popkultúra gazdag és sokszínű, tele van bestsellerekkel és punkdalokkal, amelyek mind a hírhedt dallasi gyilkosság rejtélyére építenek. Az emberek évtizedek óta fáradhatatlanul kutatják és elemzik az 1963. november 22-i eseményeket, valamint az azt követő pillanatokat, mintha minden egyes részlet egy újabb darab lenne a nagy egészből. Az összeesküvés-elméletek labirintusába vezető utazás során a gyilkosság körüli kérdések sosem veszítik el az aktualitásukat, és folyamatosan újabb nézőpontokat és teóriákat szülnek.
John F. Kennedy elnök meggyilkolása után a hatóságok Lee Harvey Oswaldra terelték a gyanút, akit azonnal letartóztattak. Az események drámai fordulatot vettek, amikor Oswaldot csupán 48 órával később, Jack Ruby, a maffiához fűződő kapcsolatokkal rendelkező bártulajdonos lőtte le. Ruby, aki maga is a letartóztatottak közé került, arra kérte a Warren-bizottságot, hogy távolítsák el őt Dallasból, mivel úgy érezte, hogy élete veszélyben forog. Ám a hatóságok nem intézkedtek, és Ruby, aki 1966. december 9-én, mindössze 48 órával azután, hogy a bírósági végzés megszületett a december 15-i átköltöztetéséről, váratlanul rosszul lett a cellájában. Tragikus módon ő is elhunyt január 3-án, ezzel újabb rejtélyt hagyva maga után a Kennedy-gyilkosság körüli eseményekben.
Az Earl Warren vezette bizottság viszonylag gyorsan lezárta a nyomozást, és - elvetve a szovjetekkel, kubaiakkal, a maffiával és Lyndon B. Johnson alelnökkel kapcsolatos elméleteket - 1964-re mindkét esetben a magányos merénylő verzióját fogadta el. 1967-ben Jim Garrison, louisianai ügyész, csak annyira jutott, hogy felfedezte Oswald zavaros, szélsőséges és alvilági kapcsolatait, de a konspirációt soha nem tudta bizonyítani.
Oliver Stone nagy sikerű, 1991-es, JFK című filmje után egy évvel George H. W. Bush kormánya iktatta a JFK Assassination Records Collection Act törvényt, hogy egy vizsgálóbizottság még egyszer megpróbálja felderíteni a Kennedy-merénylet hátterét. Döntöttek arról is, hogy a Nemzeti Levéltárnak (National Archives) 25 éven belül nyilvánosságra kell hoznia az összes titkosított JFK-dokumentumot. Bush-t nem igazán érdekelte a dolog, de a film után nagy nyomás nehezedett rá: az amerikaiak közel 80 százaléka még 30 évvel a gyilkosság után is biztos volt benne, hogy Kennedy konspiráció áldozata lett, csak mert ki akarta vonni az amerikai csapatokat Vietnámból. Ez a bizottság sem tudta cáfolni a magányos merénylőről szóló elméleteket, így az összeesküvést gyanítók utolsó reménye a megmaradt titkosított 3600 iratban volt.
A titkosszolgálat saját maga is elismerte, hogy a merénylet napjával kapcsolatos fontos feljegyzéseket megsemmisítettek, miközben a katonai hírszerzés archívuma és a CIA Oswald-profilja is súlyos hiányosságokkal küzd. Ráadásul a levéltárban számos olyan dokumentum nem található, amelyeket James Jesus Angleton, a CIA kémelhárításának vezetője gyűjtött össze a hírszerzés tevékenységeiről. John R. Tunheim, Minnesota állam főbírája, aki az 1992-es feltárást irányította, úgy véli, hogy ennek hátterében az 1960-as években zajló heves rivalizálás állt az FBI, a CIA és a katonai hírszerzés között, amihez a bűnüldöző szervek közötti gyenge kommunikáció is hozzájárult, végső soron elősegítve a merénylet végrehajtását. A dokumentumok eltüntetését valószínűleg a hivatali felelősségek elmosásának és áthárításának szándéka motiválta. Azonban a JFK-gyilkosság olyan komoly fényt vetett a korrupt rendszer hiányosságaira, hogy azonnali reformokat sürgetett a bűnüldöző szervek együttműködésében.
A hírszerzés jelentős mértékben hátráltatta a Warren-bizottság munkáját, különösen azért, mert a CIA 1961 óta mindent elkövetett, hogy eltüntesse a kommunista Oswald „hősét”, Fidel Castro kubai elnököt. A CIA aggodalma az volt, hogy Oswald ügynöki kapcsolatai révén kiderülhetett volna, hogy a hírszerzés titkos, Castro-ellenes akciói álltak a gyilkossági szándékok mögött.
Az ügy kezdete óta a különböző bizottságok közel 5 millió dokumentumot elemeztek, és a XXI. századra már csak egy apró részük maradt titokban. 2017 októberében a CIA egy jelentős mennyiségű anyagot hozott nyilvánosságra, de az év végére mindössze 3100 dokumentum maradt, amely még nem került publikálásra. Donald Trump elnök végül ezek közül is csak körülbelül 300-at tartott vissza, mondván, hogy egyes információk "nemzetbiztonsági szempontok miatt, valamint jogi és külpolitikai megfontolások alapján" szerkesztésre szorulnak, mielőtt a nagyközönség elé kerülhetnének.
A 2017-ben nyilvánosságra hozott dokumentumokból kiderült, hogy Oswald Mexikóvárosban találkozott a szovjet konzullal, Valerij Kosztyikovval, aki a KGB kivégzőosztagának egyik tagja volt. Ezen kívül arra is fény derült, hogy az FBI sem mentes a gyanú alól: J. Edgar Hoover, aki 1924-től szinte öt évtizeden át állt az FBI élén, egy iratban kifejezte, mennyire bizalmatlan a CIA vezetésével szemben. Azt sem titkolta, hogy aggályosnak tartják az összeesküvés-elméletek elterjedését, és sürgette azok megakadályozását. Az FBI egy ügynököt is küldött Oswald halálos ágyához, hogy kiderítse tőle, mit tud, de a próbálkozás végül nem hozott eredményt.
Feltárult egy újabb irat, amely szerint az FBI New Orleans-i csoportja már az októberi hónapban nyomozni kezdett Oswald után, még a merénylet előtt. Egy másik dokumentum alapján pedig kiderült, hogy Oswald meggyilkolása előtti napon Hoovert telefonon figyelmeztették a közelgő merénylet veszélyére. Bár Hoover ezt sürgősen átadta a dallasi rendőröknek, a hatóságok mégis úgy döntöttek, hogy a nyilvánosság elé terelik Oswaldot, figyelmen kívül hagyva a figyelmeztetést.
Egy FBI-dokumentum alapján nem volt jelentős kapcsolat Oswald és a szovjet hatóságok között. A KGB Oswaldot egy mániákus bolondként és hazaárulóként tartotta számon. A merénylet után a szovjetek úgy vélték, hogy Kennedy a konspiráció vagy puccskísérlet áldozata lett, és a háttérben a texasi Johnson alelnök, valamint az őt körülvevő szélsőjobboldali csoportok állhattak. Az FBI határozottan kizárta, hogy a gyilkosságot a szovjetek rendelték volna meg, mivel a Kreml félt a merénylet következményeitől, különösen az amerikaiak esetleges dühétől és egy újabb rakétaválság kialakulásától. Ugyanakkor a CIA által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint a kubai nagykövet örömmel fogadta a merénylet hírét, de nem voltak bizonyítékok arra, hogy Castroék bármilyen módon részt vettek volna a gyilkosságban, hiszen a kubaiak is a megtorlástól tartottak.
A CIA-t többen is megvádolták azzal, hogy ügynökei szerepet játszottak a merénylet előkészítésében. Egy 1975-ös dokumentumban Richard Helms, a CIA akkori vezetője kapott kérdéseket arról, hogy vannak-e jelek, amelyek arra utalnak, hogy Oswald a CIA ügynöke lett volna, de az irat ezen a ponton hirtelen véget ér. John R. Tunheim, aki az 1992-es nyomozást vezette, 2012-ben kijelentette, hogy nem maradtak zárolt iratok, amelyek a merénylet közvetlen körülményeit érintenék; csupán olyan dokumentumok léteznek, amelyek hírszerzési eljárásokat vagy technikákat tartalmaznak, amelyeket az amerikai elnökök védelme érdekében a titkosszolgálatok a mai napig alkalmaznak.
Donald Trump második beiktatása után, amikor számos jelentős és sokszor vitatott rendeletet írt alá, egy különös döntést is hozott: feloldotta a John F. Kennedy, valamint Robert F. Kennedy és Martin Luther King meggyilkolásával kapcsolatos akták titkosítását. Noha a Kongresszus nem rendelte el a két későbbi merénylet dokumentumainak közzétételét, Trump úgy vélte, hogy a nyilvánosságra hozatal elengedhetetlen a közérdek szempontjából. "A családoknak és az amerikai népnek joguk van az átláthatósághoz és az igazsághoz. Nemzeti érdek, hogy végre megismerjük az ezeket a tragikus eseményeket övező titkokat" - nyilatkozta. A JFK-akták esetében 15, míg a másik két ügyben 45 napon belül kell előterjeszteni a tervet a titkosított információk nyilvánosságra hozataláról.
