Konkoly Zsófia paralimpikon úszó nyílt szívvel osztotta meg tapasztalatait a sikereiről és az előtt álló kihívásairól. Beszélgetése során az úszás iránti szenvedélyéről, a kitartásáról, valamint a jövőbeni céljairól is vallott. Inspiráló története nemcsak

Konkoly Zsófia a verseny során arra törekszik, hogy minden negatív gondolatot elfelejtsen, és csak a célra összpontosítson. Az öltözködése is tükrözi ezt a mentalitást: egy stílusos pamut inget és farmernadrágot visel, melyeket a HUGO és a Van Graaf kínálatából választott.

Konkoly Zsófia nem először nyűgözte le a világot, de a párizsi paralimpián nyújtott teljesítménye különösen kiemelkedő: két arany- és egy ezüstéremmel a legeredményesebb magyar versenyző volt a játékokon. Személyes élményeiről, nehézségeiről, valamint arról kérdeztük, mi motiválta a legnehezebb pillanatokban.

A paralimpiai játékokon elképesztő teljesítményt nyújtottál. Hogyan érezted magad, miután hazatértél Párizsból?

Közvetlenül utána még nem igazán volt időm pihenni. Ahogy hazaértem, folyamatosan ingáztam Pécs és Budapest között az interjúk miatt, ráadásul elkezdődött a szakmai gyakorlatom is. Próbáltam visszarázódni az egyetemi életbe.

A Pécsi Tudományegyetem szociális munka szakán folytatod tanulmányaidat.

Most éppen az utolsó félévem végén járok, és januárban várom az államvizsgát. A szakmai gyakorlatom is megkezdődött, így a napjaim elég zsúfoltak.

Milyen különleges kihívásokkal nézel szembe a mindennapokban?

Így születtem. A köldökzsinór rácsavarodott a jobb kezemre, így nem tudott teljesen kifejlődni.

Milyen ambíciókkal és tervekkel vágtál neki a paralimpiának? Melyek azok a konkrét célok, amiket el szeretnél érni ezen a kiemelkedő eseményen?

Az a fő célom az volt, hogy legalább két érmet szerezzek a versenyen. A százméteres pillangó úszás képviselte a legnagyobb kihívást, ahol végül egy gyönyörű ezüstérmet hozhattam haza. A négyszáz méteres gyorsúszás és a kétszáz méteres vegyes úszás szintén izgalmas lehetőséget adott, és mindkét számban sikerült aranyérmet nyernem. Összességében rendkívül boldog vagyok az elért teljesítményemmel!

A verseny során az extra motivációm forrása számos tényezőből táplálkozott. Először is, a körülöttem lévő csapat lelkesedése és támogatása rendkívül inspiráló volt; tudtam, hogy nem csak magamért küzdök, hanem a közös célunkért is. Emellett a múltbeli eredményeim és a fejlődésem tudata folyamatosan ösztönzött arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. A verseny előtt végzett felkészülés minden egyes órája, az izgalom és a kihívás érzése, valamint a cél, hogy túllépjek a határaimon, mind hozzájárultak ahhoz, hogy még elszántabb legyek. Végül, a tudat, hogy ez a verseny lehetőséget ad arra, hogy megmutassam, mit tanultam, és mennyit fejlődtem, szintén nagyban növelte a motivációmat. Az élmény során minden nehézség csak még inkább megerősített, hogy a kitartás és a szenvedély végső soron mindig meghozza a gyümölcsét.

A családom és a barátaim közelsége igazán inspirálóan hatott rám. Amikor mellettem voltak, éreztem, hogy nem csupán a saját céljaimért küzdök, hanem értük is úszom, ami még nagyobb erőt adott.

Verseny közben gyakran azt érzem, hogy minden egyes lépés egy új kihívást jelent. Az adrenalin lüktet a véremben, és a célomra összpontosítok, miközben a környezetem zaja szinte eltűnik. Néha eszembe jutnak az edzések, a felkészülés során átélt nehézségek, és ez motivál, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Emellett a csapattársaimra is gondolok, hiszen együtt küzdünk a sikerért, és a közös célunk mindig ott lebeg a szemem előtt. A verseny nem csupán a győzelemről szól, hanem a saját határaink feszegetéséről és a fejlődésről is.

Változó. Néha teljes mértékben az úszásra összpontosítok, minden egyes kartempót számolva, hogy minél előbb a célhoz érjek. De vannak olyan pillanatok is, amikor egy kicsit kiszakadok ebből a szoros koncentrációból. Például a kétszáz vegyes verseny közben eszembe jutott, hogy a barátaim a nézőtéren szurkolnak nekem, és ha sikerül nyernem, ők is velem együtt élhetik át azt a felemelő pillanatot, amikor felcsendül a himnusz. Ez a gondolat mindig új energiát ad nekem.

Ilyenkor kulcsfontosságú, hogy teljes mértékben a feladatra összpontosíts, vagy esetleg belefér, hogy néha elkalandozzon a figyelmed?

Ez akkor válik elfogadhatóvá, ha ösztönöz a kiemelkedő teljesítmény elérésére. Ezek a felemelő energiák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy tudatosan elhessegessem a kételyeimet, és megerősítsem magamban: képes vagyok rá.

Mi adja a motivációt a végső hajrában?

Ilyenkor mindig a szeretteim képe idéződik fel bennem, és az az óriási energia, amit értem fektettek. Emlékszem a sok-sok áldozatra, amit értem hoztak, és ez adja meg azt a végső erőt, amikor a fájdalom már szinte elviselhetetlen. Minden egyes mozdulat egy újabb emlékeztető a szeretetükről, ami továbbra is hajt előre.

Kicsi korodban kezdtél el úszni, hosszú utat jártál be azóta. Ilyen sikerekkel a hátad mögött milyen érzés visszatekinteni az elmúlt évekre?

Hatéves koromban léptem be az úszás világába, részben a bátyám inspirációja révén, aki két évvel idősebb nálam. Pécs az otthonom, itt töltöttem gyermekkoraim legszebb éveit, itt indult el az én kis történetem. Ha visszagondolok a pályafutásomra, úgy érzem, minden egyes lépés a helyén van. Természetesen akadtak nehéz pillanatok is, de úgy vélem, ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy elérjem ezt a szintet.

Korábban említetted, hogy a riói paralimpia után egy nehéz időszakon kellett átmenned az életedben.

Igen, valóban egy rendkívül megpróbáló időszak volt számomra. Tizennégy évesen léptem be a gimnázium világába, ami teljesen új kihívások elé állított. A változásokkal küzdöttem, az úszás sem ment úgy, ahogy szerettem volna, és eluralkodott rajtam az az érzés, hogy nem találom a helyem a világban. Ekkor kezdődött a lázadásom az edzőmmel és a körülöttem lévőkkel szemben, ami csak tovább súlyosbította a helyzetemet.

Miként tudtuk áthidalni ezeket a kihívásokat?

Nem tudom pontosan megmondani, mikor történt a változás bennem, de az új edzőm, Jancsik Árpád, kulcsszerepet játszott ebben. Ő rengeteget hozzátett az utamhoz; világosan elmagyarázta, mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy elérjem a kitűzött céljaimat. Partnerként kezelt, nem pedig hajszolt, így valódi támogatást kaptam a céljaim megvalósításához.

Melyik eddig elért eredményedre vagy a legbüszkébb?

A párizsi eredményeimre, különösen a négyszáz méteres gyorsúszásra, de a tokiói paralimpián elért eredményeimre is jólesik visszagondolni. 2021 nagyon fontos volt számomra, mert a mélypont után sikerült végre visszatérni, és újra egyéni csúcsokat úsztam.

Meddig szeretnéd folytatni az élsportolói karrieredet?

Nem könnyű megfogalmazni, de egy dologban biztos vagyok: szeretném tovább folytatni ezt az utat. Jelenleg úgy látom az úszást, mint egy folyamatos fejlődést, ami évről évre újabb kihívások elé állít. Aztán majd idővel kiderül, hova vezet ez a kaland.

Folyamatosan rohan a világ körülötted: úszás, egyetem, gyakorlatok – mintha sosem állnál meg. De vajon hogyan találod meg a lehetőséget a feltöltődésre és a kikapcsolódásra?

Az úszás igazi energiarabló, így a szabadidőmben gyakran keresek menedéket. Ilyenkor a barátokkal és a családommal töltem az időt, társasjátékokkal szórakozunk; ezek a közös pillanatok mindig feltöltenek és segítenek kiszakadni a hétköznapokból.

Fogyatékossággal élőként, sportolóként milyen kihívásokkal szembesülsz?

A sportban talán a monotonitás a legnagyobb kihívás, hogy mindennap ugyanazt kell csinálni, és mindig a maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy az élmezőnyben maradhassak. Fogyatékossággal élőként pedig azt tapasztalom, hogy az emberek hozzáállása néha nehézséget jelent.

Ezen a téren történt pozitív változás az utóbbi években?

Gyakran kérdezik tőlem az interjúkban, hogy változott-e valami, és néha azt mondom, igen, de közben meg sokszor azt érzem, hogy nem.

Sok különböző országban jártam már, és mindig lenyűgözött, hogy a külföldiek mennyire eltérően viszonyulnak a kultúrákhoz és az emberekhez. Vannak helyek, ahol a nyitottság és a kíváncsiság dominál, míg másutt inkább a távolságtartás és a fenntartások figyelhetőek meg. Összességében úgy érzem, hogy a legtöbben szívesen ismerkednek más országok hagyományaival, ha megkapják a megfelelő lehetőséget és bátorítást. Az emberek közti kapcsolatok sokszor a közös érdekek és tapasztalatok mentén alakulnak ki, ami gazdagítja az utazás élményét. Mindenhol találkoztam olyan emberekkel, akik szeretetteljesen fogadtak, és ez mindig emlékezetessé tette a látogatásaimat.

Sokkal befogadóbbak, mint nálunk, de talán apró lépésekben mi is haladunk efelé. Párizsban például a franciák kijöttek szurkolni, és nem érdekelte őket, hogy nem ép versenyzők vagyunk, a lényeg az volt, hogy ugyanúgy sportolunk és csináljuk.

Hamarosan eljön majd a nagy pillanat, kezedbe kapod a diplomád. Utána hogyan tovább?

Még mindig foglalkoztat a kérdés, hogy mesterképzésre adjam a fejem, vagy esetleg egy másik területet is felfedezzek.