Lehetséges küldetés? A növekedés beindítása az Egyesült Királyságban olyan kihívás, amely mozgástér nélküli környezetben érkezik.

Félreértés ne essék: Reeves beszéde nem volt tökéletes. Az Egyesült Királyság jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében azonban a tökéletesség nem lehetséges, és a megfoghatatlan optimumra való törekvés azt jelentené, hogy a tökéleteset a jó ellenségévé tennénk. Reeves beszéde mindamellett öt területen sikeres volt.

Az Egyesült Királyság számára elengedhetetlen, hogy egy sokoldalú megközelítést alkalmazzon, hogy végre kilépjen abból a zsákutcából, amelyet évtizedek óta tapasztalunk: a nem megfelelő beruházások, a csökkenő termelékenység, a csalódást keltő gazdasági növekedés és a gyengülő növekedési potenciál jellemzi. Reeves növekedési programja a magánszektor számára teret ad a befektetéseknek, új munkahelyek létrehozásának és a vállalkozások fejlődésének. A program célja továbbá, hogy megakadályozza az állami beruházások GDP-hez viszonyított 1%-os csökkentését, amely már tavaly is napirendre került.

A siker kulcsa nem más, mint a pénzügyminiszter szavainak gyors és hatékony tettekké alakítása. A terv különböző aspektusait párhuzamosan és átlátható módon kell végrehajtani, hogy valódi eredményeket érjünk el. Ehhez egy jól összehangolt, az egész kormányzatot érintő stratégiai megközelítés szükséges, amely garantálja, hogy "a kormány minden döntése magában foglalja a növekedés szempontjait" – ahogy Keir Starmer miniszterelnök is hangsúlyozta Reeves beszéde előtt.

Való igaz, még ha a kormány képes is teljesíteni ezeket a követelményeket, a stratégiájából még mindig hiányozhat néhány fontos elem. Reeves sok bírálója azonban nem veszi tudomásul a kihívás nagyságát, és azt, hogy Reeves miként lép fel ellene.

Az Egyesült Királyságban hosszú évtizedek óta problémát jelent a befektetések alacsony szintje, amely most különösen aggasztó, mivel az ország komoly növekedési és költségvetési kihívásokkal küzd.

Az Institute for Public Policy Research tavalyi, széles körben idézett tanulmánya szerint

Az Egyesült Királyság a G7-országok között az elmúlt három évtizedből huszonnégy évben a legalacsonyabb beruházási szintet mutatta. Az ország beruházási aránya utoljára 1990-ben volt a G7 átlaghoz képest kielégítő szinten.

Ennek a tartós problémának a következményeként hihetetlen 1,9 ezer milliárd fontnyi kumulatív hiány keletkezett. Gondoljunk csak bele, mennyire eltérő képet mutatna a helyzet, ha az Egyesült Királyság beruházási szintje csupán az átlagos mértéket érte volna el.

Ilyen gyenge beruházási teljesítmény mellett bármelyik kormánynak időre és szerencsére (különösen a külső gazdasági tényezők tekintetében) lenne szüksége ahhoz, hogy a dolgok megforduljanak.

A költségvetési mozgástér hiánya miatt a kormánynak nem maradt egyetlen olyan intézkedése, csodafegyver, amelyet bevethetne.

Még a legjobb növekedésorientált szakpolitikai csomagnak is sokféle intézkedésből kellene állnia. Az egyes intézkedések megvalósítása mindig is időigényes folyamatnak számít, még akkor is, ha nincs szükség a köz- és magánszféra közötti partnerségek széles körére.

A Starmer-kormány gazdasági növekedésre irányuló erőfeszítései végső soron nem érhetik el céljaikat, ha nem vonják be a vállalatokat és a háztartásokat. Az üzleti és fogyasztói bizalom jelenlegi, alacsony szintje komoly akadályt jelent a fenntartható növekedés, a kedvezőbb költségvetési mutatók, valamint a külföldi befektetések fokozott áramlása előtt. Éppen ezért a kormány a gazdasági helyzet pesszimista értékelése helyett inkább a gazdasági teljesítmény pozitív megújítására vonatkozó nyilatkozatokra helyezte a hangsúlyt.

Ugyanezért rendkívül kontraproduktív – sőt, kifejezetten veszélyes – ha politikai vezetők, elemzők és közgazdászok túl gyorsan bírálják Reeves beszédét, főleg, ha nem tudnak valós alternatívákat felajánlani. Ezen kívül az sem segít, ha a sokoldalú növekedési stratégiát csupán a Heathrow repülőtér harmadik kifutópályájára, a legnagyobb érdeklődést kiváltó kérdésre redukálják.

2008 márciusában a Nobel-díjas közgazdásszal, Michael Spence-szel közösen írtam egy tanulmányt "Growth Strategies and Dynamics: Insights from Country Experiences" címmel. Egyik megállapításunk az volt, hogy a sikeres növekedési stratégiák alig határozták meg a szakpolitikai intézkedési csomagok minden egyes lépését. Sőt, szinte lehetetlen is ezt megtenni. Ehelyett a politikai döntéshozók a céljukat fektették le, csak egy kezdeti intézkedéscsomaggal indultak el, a végrehajtásra összpontosítottak, és nyitottak maradtak a korrekciókra, amint újabb információ érkezett be. Azt viszont nem tették, hogy nem indultak el az adott programmal, mert a stratégia nem volt tökéletes vagy teljes, vagy túl sokáig tartott volna, amíg az eredményt hoz. Esélyt adtak a növekedésnek. Az Egyesült Királyságnak ugyanezt kell tennie.

Mohamed A. El-Erian egy elismert közgazdász és pénzügyi szakértő, aki jelentős hatással van a globális gazdasági diskurzusra. Szakmai pályafutása során számos fontos pozíciót töltött be, többek között a PIMCO vezérigazgatójaként, ahol a befektetési stratégiák kialakításában játszott kulcsszerepet. El-Erian nemcsak a pénzpiacok elemzője, hanem aktív közszereplő is, aki rendszeresen osztja meg meglátásait a gazdasági trendekről és a pénzügyi stabilitásról. Írásaiban és előadásaiban kiemeli a globális gazdaság komplexitását és a fenntartható növekedés fontosságát.

A Cambridge-i Egyetemet alkotó egyik kollégium, a Queens' College elnöke, a Pennsylvania Egyetem professzora. 2014 óta az Allianz vezető gazdasági tanácsadója. 2007 és 2014 között a PIMCO befektetési alapkezelő vezérigazgatója volt, előtte pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatóhelyetteseként, illetve a Harvard Egyetem pénzügyi eszközeit kezelő Harvard Management Company elnök-vezérigazgatójaként is dolgozott. Publikációiban elsősorban nemzetközi gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik.