Az akadémiai képességek korlátozottak, és sajnos sok esetben a kormányzat hiteltelenné tételére használják fel őket.
Az írásom célja, hogy alaposan feltérképezzem a Magyar Tudományos Akadémia jogász és közgazdász akadémikusainak nemzetközi szintű tudományos teljesítményét, különös figyelmet fordítva arra, hogy ez milyen mértékben tükrözi tudásuk versenyképességét. A fő kérdés, amelyre választ keresek, az az, hogy szakterületük szakértői valóban képesek-e hozzájárulni a magyar nemzetgazdaság versenyképességének erősítéséhez, így elősegítve a makrogazdasági mutatók és a vállalati hatékonyság fejlődését.
A nemzetgazdaságok előrehaladásának kulcsa a saját versenyképességük fokozása, amelyet globális szinten mérünk. Ez a folyamat lehetővé teszi a termékek, szolgáltatások, munkaerő, tőke és pénz szabad áramlását a nemzetközi piacon. Ennek következtében a tudásalapú iparágak eredményei is kizárólag nemzetközi kontextusban érthetők meg.
Azok a nemzetgazdaságok, amelyek képesek hatékonyan megszervezni termelési és szolgáltatási szektoraikat, versenyképesebbé válnak, és képesek értékesebb, használati értékű termékeket előállítani. E mögött egy fejlett tudásipar áll, amely folyamatos innovációt generál. A versenyképesség a mindennapi működés során a vállalatok belső struktúrájában rejlik: a munkavállalók képességei, szakképzettsége, a motivációs rendszerek, valamint az állami jogi keretek és a vállalatirányítás hatékony módszerei mind kulcsszerepet játszanak. Az állami fiskális és monetáris irányítás hatékonysága is alapvetően befolyásolja a gazdaság teljesítményét. A technokrata megközelítés szerint a termelés és a szolgáltatóipar alapjai fizikai, kémiai, biológiai, matematikai és mezőgazdasági összefüggésekre épülnek. Ezek az élő- és élettelen tudományok, beleértve a műszaki és technológiai, reáltudományi, valamint egészségügyi és orvostudományi területeket, alapvető fontosságúak a gazdasági fejlődés szempontjából. Ezen kívül a társadalom- és bölcsészettudományok is fontos szerepet játszanak, hiszen a gazdaság működését nem csupán a technikai tudás, hanem a társadalmi, kulturális és etikai aspektusok is alakítják.
A magyar akadémiai rendszerben a tudományos területek között a Gazdasági és Jogtudományok Osztálya (IX. osztály), a Nyelv- és Irodalomtudományok (I. osztály), valamint a Történettudományi és Filozófiai Osztály (II. osztály) kiemelt jelentőséggel bírnak. Ezen szakterületek alapos vizsgálata különösen fontos, hiszen a gazdasági és jogi tudományok képezik a vállalatok és az ország irányításának, menedzselésének tudományos és oktatási alapját. Felmerül a kérdés: a gazdasági és jogi tudományos osztály akadémikusai által létrehozott tudás mennyire képes hozzájárulni a magyar gazdaság fejlődéséhez? Milyen mértékben képesek ezek az elméletek és kutatások pozitív impulzusokat adni a gazdasági élet szereplőinek, és ezáltal elősegíteni a fenntartható növekedést?
A magyar nemzetgazdaság 2010-ben vásárlóerő paritáson számolva (PPP) az Európai Unió 1 főre jutó átlagos GDP-jének a 66 százalékát érte el. Erről a szintről indultunk. 2023-ban 76,1 százalékra emelkedett a teljesítmény, vagyis 10,1 százalékkal nőtt. Ám az EU legjobb mutatókkal rendelkező 5 országában az uniós átlaghoz mérten 130,9 százalékról 142,7 százalékra, vagyis 11,8 százalékkal emelkedett az egy főre jutó GDP. Az EU leggyengébb 5 országában pedig 54,6 százalékról 70,1 százalékra nőtt, vagyis 15,5 százalékos a fajlagos teljesítményemelkedés a közel másfél évtizedes időszakban. Adódik, hogy a legjobbak tovább növelték az előnyüket, a leggyengébbek pedig lassan beérnek bennünket.
Az IMD, a svájci központú nemzetközi versenyképességi intézet, már a 2020-as évek elején riasztó statisztikákat tárt a nyilvánosság elé Magyarország helyzetéről.
Az IMD hosszú távú adatai még kedvezőtlenebb képet festenek számunkra. A 69 vizsgált ország között 2021-ben a 42. helyen álltunk az átfogó rangsorban, de 2025-re már a 48. helyre csúsztunk vissza. Ezzel szemben Csehország a 34. helyről a 25. helyre lépett előre, ami a versenyképesség növekedését és a fejlődését tükrözi.
Fedezzük fel a magyar részletek varázsát:
A kormányzati hatékonyság megítélésében a 40. helyről a 46. helyre. A magyar vállalatok hatékonysági megítélésében az 56. helyről a 61. helyre. Ezen részterületekből adódik, hogy 6 hellyel romlott az általános magyar versenyképesség.
A cseh gazdaság dinamikusabb és innovatívabb megközelítéseket alkalmaz, mint a magyar. A tudományos és innovációs háttér sokkal erősebb, ami hozzájárul a gazdaságuk fejlődéséhez. Az exportban a belföldi hozzáadott érték arányának tekintetében Magyarország 54,1 százalékkal zár, míg Csehország 62,3 százalékkal büszkélkedhet. Ez azt jelenti, hogy a cseh vállalatok képesek értékesebb munkát végezni, és több hazai hozzáadott értéket integrálni a hasonló típusú exportjaikba. Gazdasági folyamataik jobban szervezettek és irányítottak, ami elősegíti a hatékony működést. Bár a mérnökeik nem feltétlenül jobbak, a mögöttük álló tudásalapú gazdasági és vezetési elvek sokkal inkább érvényesülnek, ezáltal erősítve a versenyképességüket.
Az IMD nemzetközi versenyképesség-mérő intézet az adott országról kiállított képet vizsgálja, adatalapon. Publikációkat, tudományos elemzéseket, szakmai véleményeket szerez be és értékel. Tehát a véleményalapú adatokból mér és állapít meg rangsorokat. Azokat az információkat főképpen rendszerezi, értékeli, amelyeket az ország tudósai nemzetközi folyóiratokban közzétesznek a kormányzati és a vállalati hatékonyságról. Azt vizsgálja az IMD, hogy milyen a kiszámíthatóság, a hatékonyság a közszférában, az állami beavatkozás és a bürokrácia hogyan alakul, a kkv-szektor milyen formában fér hozzá az állami támogatásokhoz, állami innovációs lehetőségekhez. A mesterséges intelligencia fejlesztésére a kormányzat milyen forrásokat biztosít, mekkora értékben.
A magyar kormány költségvetési törvényeinek alapos elemzése és a cseh költségvetési adatokkal való összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a hazai rendszer kifejezetten az állami támogatásokra épít, legyen szó akár vállalkozásokról, akár családokról. Ezzel szemben a cseh nemzetgazdasági adatok nem mutatnak olyan mértékű támogatáspolitikát, amely párhuzamba állítható lenne a magyar gyakorlat bőkezűségével. A magyar kormány által nyújtott családtámogatási, gyermekekre vonatkozó adókedvezmények és vállalati támogatások rendszere példátlan. A versenyképességet vizsgáló intézetek nyilvános értékelései kulcsszerepet játszanak a nemzetközi hitelminősítők és a befektetők döntéseiben. Amennyiben egy ország képét gyengének vagy romlónak ítélik meg, úgy a befektetések vonzása jelentősen nehezedik, és a befektetők gyakran magasabb letelepedési támogatást igényelnek a kormánytól. Ezen felül az államkötvények drágábbá válnak, a kamatok emelkednek, ami végső soron az adófizetőket terheli.
Ha a magyar költségvetés támogatási rendszere ennyire bőkezű, akkor miért tapasztalunk gyenge versenyképességet? Először is, a tudás előállítása és felhasználása a magyar tudományos életben messze elmarad a nemzetközi színvonaltól. Sőt, ezt a gyenge teljesítményt a felsőoktatási intézmények is tovább örökítik, így a végzett szakemberek tudása is csupán közepes szintet képvisel, amikor a vállalatokhoz kerülnek. Másodsorban, az akadémiai körökben tapasztalható korlátozott teljesítmény sokszor inkább a kormányzati szintű belső és külső politikai játszmákra irányul, mintsem valódi tudásfejlesztésre.
A tudás szerepe a hozzáadott érték előállításában alapvetően meghatározó. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy egy adott ország tudományos közössége versenyképes legyen a nemzetközi porondon.
A fejlődés dinamikája alacsony, mind a nemzetközi élmezőnyhöz, mind a hasonló fejlettségű feltörekvő országokhoz, mind a szomszédos országokéhoz képest. 20 év alatt a Magyarországról kikerülő kiemelkedő nemzetközi színvonalú publikációk számát még a 2,5-szeres mértékre sem sikerült feltornázni, noha ebben az MTA tagjainak, az elviekben legmagasabb tudományos besorolással rendelkezőknek kellene az élen járniuk. Miközben mi az akadémikusaink alacsony teljesítőképességét szenvedjük, Kínában 1528 százalékra, Kolumbiában 1890 százalékra, Iránban 3983 százalékra, Malajziában 2237 százalékra, Szaud-Arábiában 1896 százalékra emelték a minőségi közleményvolument, a növekményt, és értelemszerűen a mögöttük álló minőségi kutatásokat is. De még Romániában is 554 százalékos a növekmény, Csehországban 419 százalékos, Törökországban 722 százalékos. (Lásd részletesebben az 1. sz. táblázatban)
Nézzük meg alaposan a részleteket! Fedezzük fel a Magyar Tudományos Akadémia akadémikusainak munkásságát, mint a magyar tudományos élet fellegvárának kiemelkedő képviselői. Milyen hozzájárulást nyújtanak ők a magyar nemzetgazdaság versenyképességéhez, figyelembe véve a kiváltságos és magas szintű tudományos pozíciójukat?
A nemzetközi tudomány-metriai adatbázisok elemzése révén megállapítható, hogy
A globális átlaghoz viszonyítva 39 százalékos eredménnyel bírnak, ami azt jelenti, hogy az átlagos teljesítmény egyharmadán állnak. Ennek következtében kétharmadnyi távolság választja el őket az átlagos színvonaltól. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a tudományos hátrány nem a legkiválóbbakhoz viszonyítva készült, csupán a középső értékhez képest.
a vizsgálat alá vont akadémikusok cikktermelése már sokkal kedvezőbb képet mutat. Az összes publikációt figyelembe véve, a szám jelentősen megnövekszik, ami azt jelzi, hogy a kutatók aktívan dolgoznak a tudományos közéletben. Azonban ez a mennyiségi növekedés nem feltétlenül tükrözi a kutatómunka minőségét vagy a nemzetközi rangú folyóiratokban való megjelenés iránti elkötelezettséget. Érdemes lenne mélyebben elemezni, hogy milyen típusú munkákat publikálnak, és ezek mennyire járulnak hozzá a tudományos diskurzushoz, valamint a szakmai hírnév növeléséhez. Ezen adatok tükrében talán érdemes lenne átgondolni a kutatási ösztönző rendszereket és a tudományos teljesítmény értékelésének módszereit az akadémikus közösségen belül.
Ez a szöveg a huszonéves, kevésbé szorgalmas egyetemi tanársegédek szintjét tükrözi, akik PhD tanulmányokat folytatnak. Azonban a tanulmányaik sikeres befejezéséhez a 2,2 publikáció korántsem elegendő ahhoz, hogy doktori fokozatot nyerjenek. Még nekik is jelentős többletmunka szükséges. A doktori fokozatszerzési eljárás során az aktívan részt vevő, zsűriző akadémikusok sokkal magasabb elvárásokat támasztanak, mint amit saját magukkal szemben megfogalmaznak. Ezt a helyzetet nem lehet fenntarthatónak tekinteni, különösen az akadémikusok vonatkozásában.
Vizsgáljuk meg a nemzetközi tudományos élet csúcsát képviselő, a legmagasabb minősítéssel bíró Top 1 százalékos szakfolyóiratokat, és elemezzük azokat a publikációkat, amelyekben magyar kutatók jelentős szerepet játszanak. Ezek a folyóiratok a leggyakrabban idézett szakmai anyagokat tartalmazzák, és ideális esetben a magyar akadémikusok is vezető szerzőként jelenhetnének meg bennük. Azonban, ha alaposan megvizsgáljuk a statisztikákat, azt tapasztaljuk, hogy a magyar kutatók teljesítménye ebben a tekintetben sajnos kiemelkedően gyenge. A számítások eredménye azt mutatja, hogy...
Tovább vizsgálva ugyanebben a 10 évben a tudományos osztályokba sorolt akadémikusok teljesítményét, úgy egyre könnyedébben érhetjük meg, hogy Magyarország gazdasági versenyképességének, előbbre jutásának mi is a fő problémája. A közgazdászokból és jogászokból álló IX. osztály átlagos teljesítménye csak 0,26 tanulmány, egy negyed cikk, vagyis nekik 40 év kell ahhoz, hogy olyan cikket írjanak, amelyet a Top 1 százalékban (kiemelkedő folyóiratokban) idézzenek. Megjegyzem, a társadalomtudomány másik meghatározó ága az irodalom- és nyelvtudományok, amely osztály akadémikusai még ennél is kevesebbet, 0,11 kiemelkedő nemzetközi cikket írnak 10 év alatt, vagyis 100 év alatt képesek egy világszínvonalú tudományos közleményt megjelentetni. Eszerint 1925-óta magyar irodalomtudósok nemzedékei várták volna a mostaniaktól, hogy legyen legalább 1 darab világszinten ismert cikkük legyen, ám ezt sem sikerült teljesíteniük. De ne legyünk szigorúak, az angol gyepet is állítólag 400 évig kellett locsolni, hogy a fogalommá vált igazi angol gyep legyen belőle.
Persze az irodalom és nyelvtudomány akadémikusain kívül vannak magyar orvos-, fizikus, matematikus és más élő és élettelen tudományhoz tartozó MTA tagok is, akik egy kicsit azért jobban teljesítenek, de hát az összesített akadémia átlag: 25 évet kell várni az MTA tagság köréből, hogy a világszintet közelítsék, legalább egy világszínvonalú cikket írjanak.
A fentiek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy...
A hasonló tudományos területeken tevékenykedő, azonos korú nemzetközi kutatók átlagos teljesítményéhez képest a magyar akadémikusok teljesítménye mindössze 39 százalékos szinten áll. Ez azt jelenti, hogy a magyar tudományos közösség tagjai 61 százalékkal maradnak el a globális átlagtól. Fontos megjegyezni, hogy ez az eltérés nem a legjobbnál, hanem az általános átlaghoz viszonyítva értendő. Ahogyan azt jól tudjuk, a versenyképes gazdaság és a tudás nem a közepes szintre, hanem a kiemelkedő teljesítményre épül. A Scopus és az MTMT (Magyar Tudományos Művek Tára) adatbázisai alapján végzett elemzések további aggasztó eredményeket hoznak. A magyar jogászok és közgazdászok tudományos teljesítménye például mindössze 12,17 százalékon áll a világátlaghoz képest. Az irodalmárok teljesítménye hasonlóan alacsony, ám ők talán kevésbé befolyásolják közvetlenül a GDP-t, mint a gazdasági és jogi tudományok képviselői.
Ha a magyar akadémikusokat az átlagos százalékos output alapján vizsgáljuk és más hazai alacsonyabb fokozatú, de hasonló tudományterületű és korú kutatókkal összevetjük, elmondhatjuk, hogy az eredményeik alig jobbak az országos átlagnál, egy átlagos, hasonló korú nem akadémikus magyar kutatóhoz képest. De emeljük ki, hogy az irodalom- és nyelvtudományt művelő akadémikusok színvonalát, amely a szakterületen dolgozó nem akadémikusok átlagát sem éri el, vagyis irodalom és nyelvtudományokkal foglakozó alacsonyabb tudományos besorolású nem akadémikus kutatók szintje alatt állnak. Adódik a kérdés, akkor miért ők az akadémikusok?
Az egyes akadémiai szakterületek teljesítményei jelentős eltéréseket mutatnak. Vannak közöttük olyan kiemelkedő, nemzetközi szinten elismert kutatók, akiknek munkássága valóban figyelemre méltó, de sajnos ezeknek a teljesítményeknek a megítélését gyakran beárnyékolják a gyengébben teljesítők. Mindazonáltal a jog, a gazdaság, valamint az irodalom és történelemtudomány területén is érezhetőek a változások szele, amelyek arra ösztönzik a szakmát, hogy új irányokat keressen és innovatív megoldásokkal reagáljon a kihívásokra.
Véletlenszerű mintavétellel két magyar akadémikusjelölt tudományos publikációs teljesítményét vizsgáltam meg a IX. osztályból. Abból a célból, hogy az ország nemzetközi versenyképességét, jó hírét, a kedvező befektetői döntések előidézését mennyiben szolgálják. Vizsgáltam azt, hogy kutatásaik mennyire tudományosak, világszínvonalúak. Tettem ezt azért is, mert ugyan a IX. osztály akadémikusainak kétharmada nemzetközi térben mérhető tudományos munkát nem folytat, és még az aktívabbak teljesítményeit beleszámolva is gyengébbek 87,83 százalékkal a világ átlagos szintjénél, de azt reméltem, hogy a jelöltek, az utánpótlás talán aktívabb, eredményesebb.
Akadémikusjelölt 1. A korlátlan politikai hatalom (félre) használatával foglalkozik, értsd a magyar gazdasági kormányzással összefüggésben, sőt, kifejezetten arra vonatkozóan. Még pontosabban a 2010 utáni gazdasági irracionalitásokkal, gazdasági populizmussal, már ami a jelen viszonyainkat illeti, őszerinte, az ő szemszögéből. Veretes gondolatai köre a gulyáskommunizmusból a gulyáspopulizmusba való zuhanás. A szocialista tervgazdaság és a polgári kormány gazdaságpolitikája közötti párhuzamokat vázolja. Diktatúra mindkettő, a hatalommal való visszaélés. Körülötte egy kutatói csoport formálódott, akik hasonló, az ország megítélésére kedvezőnek nem mondható stílusban, sokszor a tudományos terminológiát mellőző módon írnak. A mintaként kiválasztott jelölt ért el eredményeket. Jó esélye van, hogy az MTA tagja legyen. Külföldön is hivatkozták, olvasták már mintegy 200-an, így a magyar kormányt populizmussal, korlátlan hatalomvággyal, helytelen gazdaságpolitikával illető nézeteit a svájci IDM hitelminősítő is érdeklődve fogadhatta. A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatban dolgozik, továbbá, egy alapítványi egyetemen főállásban, és egy állami egyetemen, ahol 2020-tól kiemelt ösztöndíjú kutatóprofesszor. Volt, illetve van lehetősége, hogy a közgazdász és államtudományi hallgatók ezreit tanítva befolyásolja a tanain, könyvein keresztül. A CEU-hoz több szálon kötődött. A független módszerű és eredményt generáló kutatómunka joga megilleti az akadémikusjelöltet, de hogy ez miért történik háromszoros állami finanszírozásban, az adófizetők pénzéből? Logikus, elfogadható választ, magyarázatot nem látok. Költségvetési forrásból miért támogatják országimázs romboló - egyébként rosszindulatot árasztó - tevékenységét? Talán az esettanulmányban szereplő akadémikusjelölt felettesei, kutatóintézet igazgatói erről bővebb felvilágosítást adhatnak, de elgondolkodhatnának a saját felelősségükön is.
Egy fiatal kutató, aki az akadémikus jelölt címét viseli, napjaink magyar társadalmi valóságának mélyreható elemzésével foglalkozik, amelyet populizmussal és tekintélyelvűséggel jellemez. Munkáiban, bár a legelismertebb magyar nyelvű tudományos folyóiratokban publikál, gyakran inkább a tudományos ismeretterjesztés irányába hajlik. Szoros kapcsolat fűzi őt a magyar kormány gazdaság- és tudománypolitikáját belföldön és külföldön bíráló liberális értelmiségi közösséghez, ahol ő maga is ikonikus szereplővé vált. A CEU-hoz való kötődése mellett aktívan tiltakozott az MTA kutatási hálózatának kiszervezése ellen, és Orbán Viktor miniszterelnök kritikáját sem rejti véka alá, emellett az akadémiai közgyűlésen való részvételtől is távol tartja magát. Jelenleg akadémiai bizottsági elnöki pozíciót tölt be, és fő célja az akkumulátorgyárak magyar gazdaságból való kiiktatása. Bár elismeri, hogy az akkumulátorgyárak Magyarországra telepítése kényszerhelyzet, mégis hangsúlyozza, hogy ezek hozzájárulnak a foglalkoztatottság növeléséhez, még ha csekély mértékben is, és globális termelési láncba integrálnak minket. Azonban nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy miért nem érkezik az országba igényesebb, magasabb hozzáadott értékű külföldi tőke. A válasz pedig ott rejlik, hogy a gazdasági tudományos élet fejlődését évtizedeken át a liberális nézetek korlátozták, így az államháztartás és a családok igényeihez illeszkedő új nézőpontok és módszerek bevezetését is megnehezítették. Gondolatait még a villanyszerelők szaklapjában is megosztja, ami tovább növeli láthatóságát. A nemzetközi tudományos elismertsége az MTMT adatbázis szerint már mérhető, de a külföldi szakfolyóiratokban megjelent munkáira érkező hivatkozások kétharmada az ő egyetemi szobatársaitól és liberális eszmetársaitól származik. Ha a jelenlegi akadémiai viszonyok fennmaradnak, akkor jó eséllyel válhat akadémikussá.
Összefoglalva ezt a fejezetet,
Sőt, kifejezetten ellenérzésekkel viseltetnek. Nem illeszkednek a magyar gazdaság valóságos működéséhez és a gazdaságpolitikai irányváltásokhoz. Ebből fakadóan egyre mélyebbre süllyedünk a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. Ennek következtében szaporodnak az EU által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások és a magyar állam ellen indított európai bírósági perek. Mindemellett a magyar társadalom és a vállalkozói szféra jelentős része is ellenállást és ellenszenvet mutat a kormány politikájával szemben.
A magyar tudományos élet szívében, a magyar gazdaság és társadalom legnagyobb tudományos központjában, a Magyar Tudományos Akadémián elérkezett az idő, hogy a régóta váratlan rendszerváltozást végre megvalósítsuk.
Az akadémikusi tagság megújításával kapcsolatban:
Az MTA és a magyar tudományos közélet megújítása céljából
A szerző egy elismert közgazdászprofesszor, aki mélyreható ismeretekkel rendelkezik a gazdasági elméletek és gyakorlati alkalmazások terén.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
