A Jurassic World: Újjászületés című filmben egy váratlan és sokkoló fordulat bontakozik ki, amikor a főszereplő kislányra irányuló fenyegetés mindenkit megdöbbent. A nézők nem tudják visszatartani az érzelmeiket, és a feszültség egy pillanatra teljesen el

Lehetséges valami újat hozni egy filmes franchise-ba, amely már a hetedik epizódjánál tart? A Jurassic World: Újjászületésnek sikerül megugrania ezt a kihívást. A dínók legutóbb 1993-ban voltak ennyire ijesztőek, és a dínós akciók most valóban a csúcson vannak. Ez egy igazi agyatlan nyári popcornmozi, amely felfrissít minket a szórakozásával.

Ha igazán őszinték akarunk lenni, a Jurassic-franchise lényegében úgy írható le, mint egy kiemelkedő, klasszikus film, amelyről a stúdió már több mint három évtizede próbál újabb és újabb verziókat készíteni. Anyagilag hihetetlenül sikeresek ebben, amit jól tükröz, hogy minden Jurassic World film túllépett az egymilliárd dolláros bevételi határon. Ugyanakkor kreatív szempontból a helyzet már nem ilyen rózsás. Ha igazán a szívünkre tesszük a kezünket, be kell vallanunk, hogy a folytatások valójában mind a Spielberg által jegyzett eredeti film nyomdokain járnak, ám sajnos messze elmaradnak annak színvonalától.

A Jurassic-sorozat hetedik felvonása, a Jurassic World: Újjászületés, nem éppen újítja meg a dinoszauruszok világát, sőt, sok szempontból meglehetősen hiányos az újdonságokat illetően. Mégis van benne egy olyan elem, ami miatt sokkal izgalmasabb élményt nyújt, mint bármelyik korábbi Jurassic-film, amely 1993 óta a vászonra került. Az új alkotás sikeresen eléri, hogy a régóta elfeledett félelem újból feltámadjon bennünk a ragadozó dinoszauruszok láttán, és ami igazán lenyűgöző, hogy egy kihagyhatatlan akciójelenetet is felvonultat a film, amelyben a T-Rex, az első rész ikonikus szereplője, végre újra a középpontba kerül. A folytatások eddig sosem tudtak igazán mit kezdeni ezzel a legendás karakterrel, de most végre méltó módon tér vissza.

Ez a film nem hoz forradalmi újdonságot, inkább néhány régi filmes trükköt alkalmaz: egyrészt valós dzsungelben készült, ráadásul klasszikus filmes technikával forgatták, ami révén a természetes hangulat a nézőkre is hatással van. Másrészt az akciójelenetek kidolgozottsága valóban figyelemre méltó. Merem állítani, hogy az "Újjászületés" akcióinak vizuális megjelenítése több kreativitást és ötletességet vonultat fel, mint az előző három film összesen. Még ha néhány jelenet, például a raptorok a konyhában szcénája, kísértetiesen emlékeztet is a klasszikus Jurassic Park emblematikus pillanataira, a film összességében friss és izgalmas élményt nyújt.

Bár a forgatókönyv nyíltan utal arra, hogy kik fognak elhullani, és kik élik túl a nagy kalandot, Gareth Edwards (Godzilla, Zsivány Egyes) ügyesen tereli a figyelmünket, így valóban izgulhatunk a szereplők sorsa miatt. Nem fél meríteni a mesterek munkáiból: az egyik történetszál például egy az egyben James Cameron A bolygó neve: Halál című filmjéből származik, és ezt még csak leplezni sem próbálja. De mit számít, ha már egyszer ihletet merít, legalább egy klasszikusból teszi, ráadásul ügyesen. Ezen kívül felfedezhetünk benne egy kis ízelítőt az utóbbi évek legszórakoztatóbb óriásszörnyes filmjéből, a Kong: Koponya-szigetből is. A film tengeri akciójelenetei pedig remekül idézik meg a cápás horrorok legizgalmasabb pillanatait.

Az eddigi tapasztalatok alapján egyértelmű, hogy az Újjászületés nem éppen a forradalmi filmek táborába tartozik. Sem a horror műfajában, sem a Jurassic franchise keretein belül nem kínál friss és innovatív megoldásokat. A stúdió és a rendező inkább a biztonságra törekedtek, azonban az akciójelenetek terén most valóban nem fukarkodtak a munkával, így...

Miért kell hőseinknek annyira bonyolult módon, egy hajóval átkelniük a dínókkal teli szigetre, amikor - mint később kiderül - helikopterrel is kényelmesen elérhették volna? Talán a kalandvágy vagy a kihívás keresése hajtja őket, de az biztos, hogy a lehetőségek figyelmen kívül hagyása csak még érdekesebbé teszi a történetet.

Az Újjászületés forgatókönyvét egyébként az eredeti Jurassic Park írója, David Koepp vetette papírra, és érződik rajta egyfajta "vissza a gyökerekhez" attitűd: látszik, hogy megpróbálta újra eltalálni azt a tökéletes keveréket kalandfilmből, horrorból, családi filmből és vígjátékból, ami egyszer már sikerült neki. És kitől lophat az ember büntetlenül? Saját magától, így nem is volt rest megtenni ezt. Azonban a sikerhez nem ártott volna olyan karaktereket alkotni, akik nem ennyire papírízűek.

Jonathan Bailey tudós karaktere a nerd sztereotípiát hozza, míg Mahershala Ali jóságos és bátor kapitánya valódi hősies vonásokat tükröz. Rupert Friend a tipikus corporate genyát alakítja, Ed Skrein pedig a véreskezű zsoldos szerepébe bújik, míg Scarlett Johansson meghasonlott kalandora a belső konfliktusokkal küzd. E szerepek egyedisége abban rejlik, hogy a színészek kiemelkedő tehetsége révén a vásznon maradnak, még ha a karakterek első pillantásra jelentéktelennek tűnnek is. A mélység megteremtésére tett kísérlet, mely a múltbeli veszteségekkel próbálkozik, sokszor árulkodó jeleként szolgál a történetben; ezt Koepp két szereplő esetében is ügyesen megjeleníti.

A sztori egyébként annyi, hogy a dínók nehezen bírták a klímaváltozást, így a Földön való elterjedésük után gyorsan az újabb kihalásra voksoltak, de néhány trópusi szigeten még fennmaradtak. Mivel egy gyógyszerhez szükség van a vérükre, egy csapatnyi kalandor útra kel, hogy megszerezzék azt, és mivel ezen a szigeten mutáns dínók is rejtőznek, természetesen a küldetés sokkal durvább lesz annál, mint amire számítottak.

Tehát továbbra is a Jurassic-filmek ikonikus helyszínén tartózkodunk, a távoli trópusi szigeten, ahol az emberek által létrehozott központ áll a középpontban. Az újonnan megjelenő dinoszauruszok mérsékelt izgalmat keltenek az emberekben, akik a múlt csodáit és rejtélyeit próbálják felfedezni.

A Jurassic World: Újjászületés után már kezdem kétségbe vonni, hogy lehet-e egyáltalán még egyszer igazán jó Jurassic-filmet készíteni, vagy Spielberg 93-ban az összes puskaport ellőtte. Abban azonban biztos vagyok, hogy a sok középszerű folytatás között az Újjászületés a legszórakoztatóbb darab. Egy ilyen tikkasztó nyáron ennek is tudtam örülni.