Még a legelszigeteltebb süketszobában sincs abszolút csend, de vajon milyen hangok szűrődnek át a hallgatás vastag falain?
A videóművészet egyik jelentős eleme a hang, sokszor mégis elfelejtjük, mennyire fontos komponensről van szó. Kirántani a nézőt a mai túlstimulált világ forgatagából, és szándékos csendbe taszítani nem könnyű feladat. Bill Viola, a művészeti forma amerikai úttörője pontosan tudta ezt, épp emiatt különleges Csend című hármas montázsa a Millennium Házában, ami 2024. november 22-től jövő március 30-ig látogatható. A művész még részt vett a kiállítás tervezésében, de a megnyitót sajnos már nem érhette meg.
A kiállítás hatása rendkívül intenzív, mégsem szükséges óriási műterem méretekben gondolkodnunk. A sötét teremben, fekete falak között bontakoznak ki az egyenes vonalú narratívák, ahol a gondolatok vizuális illúziók és egyszerű események révén nyernek értelmet. De vajon miért éppen a Csend a kiállítás neve?
A tárlat egyik mellékhelyiségében, amely bár a kiállítás része, mégis különálló karakterrel bír, egy régi interjúfelvétel tárul elénk Bill Violáról. A művész itt kifejti, hogy a videóművészet világában sokan hajlamosak a vizuális elemeket elsődlegesnek tekinteni, ám saját tapasztalata szerint a hang szerepe legalább olyan lényeges, mint a látvány.
Felidézi fiatalkora egyik emlékét, amikor apja meglátogatta New York-i lakásában. A magas tömbház egyik felsőbb emeletén beszélgettek, majd apja megkérdezte, hogy: "hallod ezt?" A fiatal művész az ablakhoz ment, elsőre azt hitte, apja egy szirénára vagy valami furcsa zajra lett figyelmes, de valójában semmi másra nem gondolt, csak a világ folytonos hangjára. Arra, ahogy az autók, a szél, az emberek, az állatok, a fák közös létezése egy hangmasszát képez, ami Viola számára természetesnek hatott, tudatában sem volt környezete ezen hatásának.
Tudatosan válogatta meg az alkotásaihoz szükséges zörejeket és effekteket, amelyek, mint mondja, akkordokat és harmóniákat formálnak, még ha nem is hagyományos hangszereken kelnek életre. Megosztotta, hogy egy süketszobában sincs valódi csend, mivel a légzés és a szívverés folyamatosan interakcióba lép a levegővel, így különféle frekvenciákon hallhatóvá válik.
A hang a kompozíciói alapvető pillére, még a néma videós alkotásai esetében is. Ebből a sorozatból három darab megtalálható a Millennium Házában, melyek címei a következők:
Az utolsó két alkotás sivatagi tájakra kalauzol minket, míg az első egy műterem intimitásában bontakozik ki. A Néma hegy, mint a budapesti kiállítás középpontja, olyan szerepet tölt be, mint egy titkos kapu, amely a látogatók előtt feltárja a képernyőkön megjelenő két karakter párhuzamos világát. Noha fizikailag egy térben léteznek, a dupla képernyőpanel elválasztja őket, ezzel egy láthatatlan határt húzva közéjük. A képek csendes szenvedése mélyen rezonál, és minél halkabbak, annál kifejezőbbé válnak, érzékeltetve a távolság fájdalmát, amely összeköti őket.
Szükség van arra a különleges időre, amikor elvonulunk a külvilág zaja elől, sőt, még a telefonunkat is félretesszük, hogy valóban hatással tudjunk lenni a bennünket körülvevő világra. Ez a fajta mély koncentráció kezdetben talán nehezen elérhető, sőt, zavaró is lehet, de idővel egyfajta transzcendens állapotba vezet. Ilyenkor a gondolatok szabadon áramlanak, és az egyszerű történetek mélyebb értelmet nyernek, új rétegeket tárva fel előttünk.
A képernyők, amelyeken a videókat látjuk, a kiállítótérhez képest aprónak tűnhetnek, aminek fontos oka van. Petrányi Zsolt kurátor a megnyitón elmondta: Bill Viola műveinél fontos, hogy az alkotás megszületésekor milyen technikai felbontást és színvilágot alkalmazott a művész, így nem adaptálhatók az alkotások bármilyen méretű felületre. A művész hagyatékát kezelő alapítvány szigorú szabályokhoz köti a videós alkotások felhasználását, ahogy Viola is tette.
Bár a kiállítás szervezői nagyon szerették volna, hogy interjút készíthessenek vele, végül ez a lehetőség sajnos elmaradt. Tavasszal visszautasította a beszélgetést, senki sem sejtette, hogy ennek mögött súlyos ok húzódik: már nem volt sok hátra az életéből. Részt vett a kiállítás megvalósításában, de az elkészült műveket már nem élhette meg.
Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója nyitóbeszédében kiemelte, hogy a videóművész első önálló tárlata hazánkban egy különleges mérföldkő, ráadásul az életének egyik utolsó projektje, amelyen még aktívan dolgozott. A kiállítás filozófiai mélységeket kínál, és lehetőséget ad a látogatóknak, hogy elmerüljenek a művész gondolatvilágában.
A Bill Viola-kiállítás szorosan összefonódik egy különleges alagsori installációval, melynek címe: A csend hangjai. Ez a projekt négy vetítő segítségével eleveníti meg a hallássérült és halló fiatalok alternatív videókiállításait, bemutatva a hang különböző aspektusait. A világhírű videóművész alkotásainak inspirációjára készült installáció a Hallássérültek Tanintézete és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design képzésének szoros együttműködésében jött létre. A két kiállítás együttesen gazdagítja a hang mibenlétével, érzékelésével, megértésével és átélésével kapcsolatos tapasztalatokat, lehetővé téve, hogy a látogatók többféle nézőpontból merüljönek el e komplex élményben.
A "Csend" című kiállítás 2024. november 22-től 2025. március 30-ig várja a látogatókat a gyönyörű Városligetben. A kiállításhoz izgalmas kísérőprogramok is társulnak, mint például videó workshopok, egyedi tárlatvezetések, érdekes előadások, szabadegyetem, valamint iskolai foglalkozások, amelyek gazdagítják az élményt és mélyebb betekintést nyújtanak a kiállított művek világába.
