"Fontos, hogy kijelöljük a határokat, hogy elkerüljük a fizikai vagy mentális egészségünk romlását" - nyilatkozta kétszeres paralimpiai bajnokunk, aki a sport mellett egyetemi adjunktusként is próbálja megállni a helyét.

A kétszeres paralimpiai bajnok, Ekler Luca nemcsak a sportpályán, hanem a Testnevelési Egyetem adjunktusaként is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Az inkluzív sportoktató szakirányú továbbképzés szakfelelőseként és oktatójaként igyekszik maradandót alkotni, ám ez a szerep számos kihívást és nehézséget tartogat számára.

"Az nálam nem működik, hogy odaérek edzésre és minden kikapcs. A pályáról azt hozom magammal, hogy nemcsak a sportban, de most már a munkám területén is a maximumot szeretném nyújtani" - meséli Ekler Luca a Penge podcast legújabb adásában, ahol a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal és Kenyeres András mentáltrénerrel a stresszről, teljesítményszorongásról és ezeknek a kezeléséről beszélgettek. Amint az Ekler is mondja, az idők során rá kellett jönnie, hogy együtt a kettő nem fog működni, meg kellett találnia az egyensúlyt a munkája és a sport között.

Szerencsétlenségére a versenyek és a vizsgaidőszak gyakran egybecsúszik, de a versenyszezonra igyekszik tehermentesíteni magát.

Beszélgethetünk arról, hogy a munka, a tanulás és az élsport hogyan fér meg egymás mellett, de az igazság az, hogy ehhez elengedhetetlen áldozatokat hozni. Fontos, hogy világosan meghúzzuk a határokat, mert a fizikális és mentális egészségünk megóvása elsődleges. Én is átéltem már azt, amikor túlléptem ezeket a határokat; úgy gondoltam, hogy "most fiatal vagyok, meg tudom csinálni, majd később pihenek". De a valóság az, hogy nem tudtam pihenni, mert a kiégés elkapott.

- osztotta meg tapasztalatait Ekler Luca, akinek meg kellett tanulnia nemet mondani.

Úgy vélem, az egyik legnagyobb kihívás az, amikor végre elérjük azt a pontot, ahol képesek vagyunk nemet mondani. Ekkor viszont elkerülhetetlenül érkeznek a kérdések a másik féltől: "Miért mondtál nemet?" Fontosnak tartom, hogy ha nem tudom feltölteni önmagam, akkor egy idő után már én sem tudok igazán adni másoknak.