Fontos, hogy megőrizzük a véleménynyilvánítás szabadságát, még akkor is, ha ez néha nehézségeket jelent a névtelen hozzászólók által keltett zűrzavar miatt.

A politikai viták szélsőséges irányba való eltolódásának hátterében sok szakértő a névtelen internetes kommentelés lehetőségét helyezi. Ezért javaslom, hogy a közéleti diskurzus színvonalának megőrzése érdekében egy merész lépést tegyünk: csak olyan regisztrált, névvel vállalható felhasználók vehessenek részt az online párbeszédekben, akiknek hozzászólásai nyilvánosan visszakereshetők. Ezzel nem csupán a felelősséget növelnénk, hanem a társadalmi diskurzus minőségét is javítanánk.

A politikai és közéleti diskurzus romlásának hátterében számos szakértő és gondolkodó az internetes névtelen kommentelés jelenségét emeli ki. Az azonosíthatatlanság védelmében az emberek bátorrá és szemtelenné válnak, és olyan kijelentéseket tesznek, amelyeket valós névvel nem merészelnének. Ezek a kommentek nem csupán szavak; hatással vannak az egyének közérzetére és szabadságérzetére, továbbá képesek csökkenteni a kulturális és szociális kontrollt is. A névtelenség mögé bújva gyakran olyan véleményeket is kifejezünk, amelyeket más körülmények között nem vállalnánk fel.

Az internetes véleménykultúra mélyen befolyásolja a közéleti és nyilvános vitákat, valamint a társadalom hangulatát és az egyének cselekvési szabadságát. Ennek a hatásnak a megkerülése szinte lehetetlen, hiszen a digitális térben bárki kifejezheti véleményét, és ehhez már minden technikai eszköz rendelkezésre áll. Az online diskurzus dinamikája olyan, hogy az önmagában nem ellensúlyozható; a közösségi médiában tapasztalható tartalmi cenzúra folyamatosan újabb és újabb vitákat generál. A szubjektív döntések, legyenek azok emberek vagy algoritmusok által hozottak, elkerülhetetlenek. Éppen ezért úgy vélem, hogy az internet sajátos jellemzői alapján nem lehet szuverén módon megóvni a közéleti beszédet attól a hatástól, amit az online tér nyújt. Az internet világa és a benne zajló diskurzusok komplexitása megköveteli, hogy új megközelítéseket találjunk a társadalmi párbeszéd védelmére.

A nevünk, valamint a ránk gyakorolt hatások iránti érzékenységünk mindannyiunkra jellemző. Csak kevesen vannak közöttünk, akik közömbösen szemlélik, ha nyilvános megnyilvánulásaik vagy véleményeik miatt személyesen támadás érheti őket. Még egy nagyobb eseményen is csupán néhány ember hajlamos a kulturálatlan viselkedésre.

A demokrácia alapvető esszenciája a nyilvánosság. Amikor egy politikai fórumon valaki véleményt nyilvánít, az ő személye könnyen azonosítható. Ezzel szemben az internet világában sokszor névtelenek maradunk. Egy politikai eseményen, mint például Lázár János híres Lázárinfója, a résztvevők viselkedése kiszámíthatatlan irányt vehet, de hasonlóan, a közszereplők közösségi média platformjain is folyamatosan zajlanak heves viták és nézőpontok ütköztetése. A demokrácia legfőbb védelmezője a nyilvános azonosíthatóság, amely biztosítja, hogy a véleményformálók és a közönség között egyfajta felelősségre vonhatóság álljon fenn. Az internet által formált demokráciát is csak úgy tudjuk megóvni, ha hangsúlyt fektetünk az átláthatóságra és az azonosíthatóságra.

A kritika és az eltérő vélemények betiltása helyett egy új megközelítést javasolnék, amely a nyilatkozók azonosíthatóságát helyezi a középpontba. A cél nem az, hogy elfojtsuk a szabad véleménynyilvánítást, hanem hogy átláthatóbbá tegyük a diskurzust, függetlenül attól, hogy az egy mém, egy rövid megjegyzés vagy akár egy hosszabb értekezés formájában jelenik meg. Ha a nicknév kultúráját meg szeretnénk őrizni, akkor egy olyan rendszert kellene kialakítani, amely a mögöttük álló egyéneket azonosítja. Ez a rendszer egy nyilvánosan hozzáférhető adatbázis lenne, amely tartalmazza minden hozzászóló azonosítóját, így a közönség számára is világossá válna, hogy ki áll a megnyilvánulások mögött. Az azonosítók meghatározása azonban nem lehet önkényes; ezt egy széleskörű társadalmi diskurzus keretében kellene kidolgozni. A megvalósításhoz szükség lenne egy szigorú, de igazságos apparátusra, amely képes lenne felszólítani a közösségi média platformokat és más online fórumokat, hogy távolítsák el azokat a hozzászólásokat, amelyek mögött nem áll nyilvánosan azonosítható személy. Ezáltal nemcsak a diskurzus minősége javulna, hanem a felelősségérzet is erősödne a felhasználók körében. A cél az, hogy egy olyan közeg alakuljon ki, ahol a véleménynyilvánítás biztonságos, de egyben felelős keretek között zajlik.

Az így korlátozott "személyek nickname-ek" listája nyilvános lenne. Ha valaki vitatja a korlátozást, akkor a bíróság döntene a vitában. A per egyszerű lenne: a bíróságnak abban kellene döntenie, hogy a leszedett hozzászólás, tartalom közlője a közlés előtt azonosította-e magát. Egy puha rendszerben csak az kerülne rögzítésre, hogy az ezen néven közzétett tartalom nem regisztrált forrásból származik. Ez nyilvános megbélyegzése lenne az azonosíthatóságot elutasító hozzászólóknak.

Ez egy olyan nyilvános platformot jelentene, ahol csupán azok vehetnek részt, akik hajlandóak nyilvánosan megosztani az azonosítható, visszakereshető személyes adataikat. Az online tartalmakhoz való hozzászólás lehetősége kizárólag a regisztrációt vállaló felhasználók számára lenne elérhető.

Ettől függetlenül bárki névtelenül kihelyezheti a plakátjait egy városban vagy településen – merülhet fel a kérdés. Ez valóban így van. Azonban napjainkban a plakátok hatása már jóval elmarad az online platformokon megosztott tartalmakétól.

Az életünket átszövik a digitális kapcsolatok: vásárlásainkat online intézzük, orvosaink a leleteinket e-könyvek formájában tanulmányozzák, a közlekedésünket az interneten keresztül irányítjuk, és pillanatok alatt értesülünk az időjárás alakulásáról vagy a forgalmi helyzetekről. Ezen a platformon követjük a gyermekeink mozgását is, így a technológia mindennapi életünk szerves részévé vált. A sci-fi világában az emberek űrruhában járnak, mivel a jövőben már oxigénhiányos környezetben is meg tudják találni a helyüket. Mi pedig hasonlóan, az internet segítségével éljük meg a valóságunkat. Az online térben fellelhető információk és tartalmak ugyanolyan természetes hatással vannak ránk, mint a létfontosságú tudás, amelyet szintén ezen a csatornán keresztül szerzünk meg.

Egy ilyen mélyen beágyazódott, és folyamatosan egyre inkább szervessé alakuló csatorna jelentős hatást gyakorol az emberi képzelet kialakulására, a gondolkodási folyamatainkra, a kifejezésmódjainkra, valamint érzelmi állapotainkra. Kihatással van továbbá az egyéni és közösségi viselkedésünkre is, formálva ezzel a társadalmi interakcióinkat.

Az internet korunk digitális információs és tartalomfogyasztási univerzuma, amelynek hatása éppoly sokrétű, mint ha ma hieroglifákon, középkori szimbólumokon vagy akár a népdalok élő, mesélős formáin keresztül próbálnánk kifejezni magunkat. A tömegdemokrácia, a tömegkultúra és a tömegkommunikáció világában élünk, ahol a gazdaság alapja a tömeggyártás. Ebben a rendszerben minden egyén választható és választó, így a politikai döntéshozatalban mindenki hangot kap, ami új dimenziókat nyit meg. Ugyanakkor az internet bizonyos politikai aspektusokban kockázatokat hordoz; különösen akkor, ha nem a tisztán pragmatikus és cinikus megközelítést alkalmazzuk a tömegdemokrácia működésében.

Viszont sok évezredes és gyakorlati tapasztalunk van arról, hogy egy kultúra, az adott civilizációban érvényesülő közlekedési szabályok befolyásolják az emberek viselkedését, s viselkedésük közéleti hatását.

Amennyiben a Wizzair már a repülés előtt képes azonosítani minket, és ha a rendőrség valamint az orvosi szakma is online platformokon keresztül képes azonosítani a személyünket, akkor egyértelműen átléptünk a digitális kultúra korszakába, elhagyva a gutenbergi nyomtatott és papíralapú világot. Ezek az előző rendszerek is csupán akkor bizonyultak hasznosnak, amikor saját érdekeink szolgálatába állítottuk őket.

Az internetes hozzáférés mára szinte mindennapi valósággá vált, lehetővé téve, hogy bárki szabadon hozzászóljon és tartalmat hozzon létre. A tartalomgyártás költségei drámaian csökkentek, ám ennek a folyamatnak a társadalmi hatásai egyre inkább érzékelhetőek és költségesebbek. E változások következményeit sürgősen kezelni kellene, anélkül hogy a markáns véleményt formáló egyének szólás- és véleménynyilvánítási jogait korlátoznánk. Fontos, hogy senkit ne fosszanak meg az említett jogoktól, ugyanakkor a nyilvános megjelenéshez elengedhetetlen lenne az azonosíthatóság biztosítása az online térben is. Ez a megközelítés nem kíván többet, mint amit a közszereplőktől – legyen szó politikusokról, tanárokról vagy újságírókról – egyébként is elvárunk.

A digitális kultúra kezdetben azt az ígéretet hordozta, hogy az új világban csupán a saját szabadságunk megvalósítása marad a feladatunk. Ma már világosan látjuk, hogy ez az új kultúra nem mentes a veszélyektől. A digitális korszakban nem kell passzívan szemlélnünk a helyzetet, még ha egy új eszköz, a digitális nyilvánosság is olyan ismeretlen kihívások elé állít minket. A "radikális szubjektivitás" fogalmát nem kell puszta megfigyelés tárgyává tennünk; az új világban is aktívan formálhatjuk a saját narratívánkat. Az internet lehetőséget adott arra, hogy a hozzáférés szabad legyen, és a tartalomgyártás költségei jelentősen csökkentek. A közönség előtt álló, hozzászóló egyének azonosíthatósága azonban eltűnt, egy olyan aspektus, amely még a digitális világban is kulcsszerepet játszik. Ezt a jellemzőt lenne szükséges visszaállítani, hogy újra érvényesüljön a közvetlen kommunikáció ereje.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.