Elgondolkodtató búcsú nemzetünk értékétől: Halála előtt a magyar filmművészet nagymestere a kameráját festőecsetre cserélte.

**11 elengedhetetlen tipp a pollenszezonra, aminek örökre hálás leszel** A pollenszezon sokak számára kihívásokkal teli időszakot jelent, de néhány okos tanáccsal megkönnyítheted a mindennapjaidat. Íme 11 praktikus tipp, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot! 1. **Mindig figyeld a pollenjelentéseket!** Tudd meg, mikor a legmagasabb a pollen koncentráció, és próbálj meg kerülni a szabadban tartózkodást ezeken a napokon. 2. **Zárd be az ablakokat!** Otthonod és autód szellőztetésekor tartsd zárva az ablakokat, hogy minimalizáld a pollenek bejutását. 3. **Használj légkondicionálót!** A légkondicionáló segít a levegő tisztán tartásában, így csökkentheted a pollenek számát a zárt térben. 4. **Rendszeres takarítás!** Tartsd tisztán az otthonodat, porszívózz gyakran, és használj HEPA szűrőket, hogy eltávolítsd a polleneket. 5. **Válassz megfelelő ruházatot!** Ha a szabadban jársz, viselj hosszú ujjú ruhát és napszemüveget, hogy minimalizáld a bőr és a szemed érintkezését a pollenekkel. 6. **Zuhanyozz gyakran!** A kültéri tevékenységek után mindig zuhanyozz le, hogy eltávolítsd a polleneket a bőrödről és a hajadról. 7. **Kerüld a szellőztetést!** Ha lehetséges, ne szellőztess a legmagasabb pollen koncentrációjú időszakokban. 8. **Használj allergiaellenes gyógyszereket!** Beszélj orvosoddal a legmegfelelőbb gyógyszerekről vagy természetes megoldásokról, amelyek segíthetnek. 9. **Fogyassz omega-3 zsírsavakat!** Az omega-3 zsírsavakban gazdag ételek, mint a halak és a diófélék, segíthetnek csökkenteni a gyulladást. 10. **Tartsd távol a háziállatokat!** Ha van háziállatod, ügyelj arra, hogy ne engedd be a lakásba, miután a szabadban volt. 11. **Ne feledkezz meg a hidratálásról!** Igyál elegendő vizet, hogy támogasd a szervezeted védekezőképességét és csökkentsd a tüneteket! Ezek a tippek segíthetnek abban, hogy a pollenszezon ne váljon kellemetlen élménnyé, és élvezhesd a tavasz szépségeit!

Amilyen Truffaut volt a franciáknak, vagy Scorsese az amerikaiaknak, olyan alkotó volt nekünk Fábri Zoltán. A XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar rendezőjeként neve örökre bevésődött a hazai művészet aranylapjaira. Műveiben a mélység, az emberi sorsok drámája, és a lélek finom rezdülései találkoztak. De vajon mi vitte rá, hogy visszavonuljon, mikor még bőven lett volna mit mondania?

1983 nyarán mutatták be Fábri Zoltán utolsó filmjét, a „Gyertek el a névnapomra” című alkotást. Ezzel egy jelentős korszak zárult le, és bár senki sem sejtette, ez volt a rendező végső búcsúja a filmes világtól. 67 évesen, szellemi frissessége teljében döntött úgy, hogy visszavonul. A közönség döbbenten állt a döntése előtt. Vajon fáradtságról, csalódásról vagy egészségi problémákról volt szó? Esetleg a szakma kegyetlensége játszott szerepet ebben a váratlan lépésben?

A háttérben sokan érezték: valami megtört benne. A közönségből kiváltott érzések, a filmkritikák pengeéles mondatai mind-mind nyomot hagytak rajta. De ő nem tűnt el - csak másik kifejezésmódot választott. Újra az ecsethez nyúlt, és festeni kezdett. Szenvedéllyel, elmélyülten, mintha csak ezzel próbálta volna kiírni magából azt, amit filmen már nem akart elmondani.

Fábri Zoltán már fiatal éveiben felfedezte a művészetek iránti vonzalmait. A Lónyay utcában töltött gyermekkora egy csendes, ámde izgalmakkal teli világban zajlott, ahol a rajzolás öröme és a színjátszás varázsa egyaránt megragadta. A piarista gimnázium falai között versenyt nyert versmondásban és rajzban, ami már akkor jelzi, hogy kivételes tehetséggel rendelkezik.

Pályafutása kezdetén a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányozta a művészetet, ahol a nagybányai iskola neves mestere, Réti István felfedezte benne a kivételes tehetséget. Bár tanársegédként is folytathatta volna a pályáját, a sorsa más irányba vezette: a filmek világa, különösen Jean Renoir és René Clair alkotásai olyan mély hatást gyakoroltak rá, hogy végül átiratkozott a Színművészeti Akadémiára.

Fábri Zoltán / Kép: Fortepan / Hunyady József

A második világháború sajnos közbeszólt az életében. Fábrit behívták a seregbe, és hamarosan amerikai hadifogságba került. Két hosszú év kényszerszünete után végre hazatérhetett, ám lelkét nem törte meg a megpróbáltatás. Kihívásokkal teli időszakát követően újra munkába állt, kezdetben színházakban tevékenykedett, majd a filmgyár művészeti vezetőjeként folytatta pályafutását, újra megteremtve saját világát.

1952-től kezdve hivatalosan is rendezői szerepet vállalt, függetlenül politikai nézeteitől, csupán a tehetsége által kivívott elismerés révén. Ez akkoriban igencsak szokatlannak számított.

A magyar filmművészet számos kiemelkedő alkotásának köszönheti hírnevét, többek között olyan mesterműveket, mint a Körhinta, az Édes Anna, az Isten hozta, őrnagy úr! és Az ötödik pecsét. Ezek a filmek nem csupán a maguk idejének tükrei, hanem ma is érvényes, ható művek, amelyek mély nyomot hagynak a nézőkben. Fábri a filmjeihez mindig olyan írókat választott, akiknek üzenete jelentőséggel bírt: Örkény, Déry, Kosztolányi - a legnagyobb magyar szerzők világát járta be.

A Körhinta Cannes-ban is nagy sikert könyvelhetett el, bár díjjal nem jutalmazták. Francois Truffaut méltató szavai örökre bevésték a filmet a filmrajongók emlékezetébe, és Fábri nevét a nemzetközi közönség számára is maradandóvá tették.

"Az embernek mániái vannak. Engem legjobban az egyén és a társadalom összefüggései érdekelnek. [...] Az a mániám, hogy az ember alapvetően szabadságra született, s elviselhetetlen számomra, hogy bár ez így van, az emberiség több ezer éves írott történelme mégis háborúkkal, öldöklésekkel, gyilkosságokkal van teli."

Ezek a pár sor többet árul el róla, mint bármelyik életrajzi írás. Egy mélyen érző és gondolkodó lélek volt, aki filmjei által igyekezett hatni a világra – nem feltétlenül megváltani, de mindenképpen elgondolkodtatni az embereket.

A rendező, aki számos hazai kitüntetést, köztük három Kossuth-díjat tudhatott magáénak, végül a festészet ölelésében találta meg a menedéket. Amikor arról faggatták, miért hagyta hátra a filmipart, csupán ennyit válaszolt:

"Megkaptam mindent, ami itthon elismerésben megkapható. [...] Most olyan, mintha nem is lett volna közben semmi. Eltelt. Elillant."

Fábri Zoltán és felesége, Apor Noémi, színésznő, egy szoros, szeretetteljes kötelékben élt együtt, amelyet fiuk, Péter születése koronázott meg. Családjuk így vált igazán teljessé. Magánéletük nyugodt és harmonikus volt, éppen olyan, amilyet egy tapasztalt, érzékeny lélek álmodhatott magának.

1994. augusztus 23-án, 76 éves korában elhunyt Fábri Zoltán, akinek távozása pontosan harminc évvel ezelőtt történt. Bár már három évtizede, hogy elhagyta ezt a világot, filmjei, eszméi és a vászonra álmodott érzelmei örökké velünk élnek. Emléke örökre beépült a magyar filmművészet szövetébe.