Milyen lenyűgöző látvány tárul elénk Magyarország űrbeli perspektívájából Kapu Tibor szemével? Az ország sokszínű tájai, a dombok és síkságok, a kanyargós folyók és a városok fényei mind egy különleges képet festenek a világűrből. Milyen változásokat észl

Valóban ennyire kicsi lenne Budapest sorsa? Örüljünk, hogy a metró még mindig működik?

A Fidesz saját magának lőtt öngólt a Pride, avagy a meleg büszkeség napjával kapcsolatos fellépésével. A több százezer fős tömeg, amely végigvonult Budapest belvárosán, kormányellenes demonstrációvá alakította azt a rendezvényt, amely normál esetben csupán tized- vagy huszadekkora résztvevői létszámmal zajlott volna. A Békemenetek szintjére emelkedő felvonulás a résztvevők számára az erő, az emelkedettség és az öröm élményét nyújtotta. Ráadásul a vidéki támogatók buszokkal való érkezése sem volt szükséges; a tömeg spontán módon gyűlt össze. A kormányzat minden lehetséges eszközt bevetett, a fenyegetésektől kezdve a törvénymódosításokon át egészen a rendőrségi tiltásokig, de mindez hiábavalónak bizonyult. A rég nem látott sokaság világossá tette, hogy a végrehajtó hatalom rossz irányba halad.

A Fidesz-KDNP számára most nem éppen kedvező időszak van, hiszen a magyar gazdaság negyedik éve stagnál, vagy még inkább visszaesést mutat. A legfrissebb statisztikák szerint 2023 májusában az ipari termelés 2,6%-kal maradt el a tavalyi szinttől, ami már önmagában is aggasztó, hiszen az előző év is 4%-os csökkenést könyvelhetett el a 2023-as évhez viszonyítva. Ez a tendencia sajnos már a 2023-as évben is látható volt, hiszen a 2022-es adatokhoz képest is zuhanás tapasztalható. Ilyen mértékű, egymást követő évi csökkenésre a rendszerváltás óta nem volt példa. Emellett a rekordmagas infláció folyamatosan sújtja a magyar lakosságot, ami drámaian csökkenti az életszínvonalat. A kormány pedig már régóta nem tudja teljesíteni a választások során tett ígéreteit. A társadalomban egyre inkább teret nyernek a feszültségek, amelyeket a növekvő megosztottság és a közéleti diskurzusban tapasztalható alpári szintű megnyilvánulások is csak tovább fokoznak.

Megdöbbentő események láncolataként, hetek óta életveszélyes sérüléseket szenvedett el az idős államférfi, Jeszenszky Géza, aki egykor külügyminiszteri és nagyköveti posztokat is betöltött. Eközben a Tisza Párt, az alig egy évvel ezelőtt megalakult új ellenzéki mozgalom, egyre nagyobb népszerűségnek örvend, míg a Fidesz támogatottsága stagnál, sőt, némileg csökken. Mi lehetett az oka annak, hogy a kormányzó pártszövetség ebben a kihívásokkal teli időszakban saját magának teremtett nehézségeket?

Az elmúlt másfél évben nem ez az első alkalom, hogy hasonló helyzetekkel találkozunk. A kegyelmi botrány óta a Fidesz háza táján egyre gyakoribbak azok a tévedések, amelyek korábban jóval ritkábban bukkantak fel. A tavaly februárban kirobbanó botrány komoly következményekkel járt Orbán Viktor pártja és kormánya számára, és az ügy azóta sem tisztázódott teljesen a közvélemény szemében. A párt elveszítette két prominens női politikusát, és nem voltak képesek észlelni, hogy a volt igazságügyi miniszter exférje bosszúra készül, ami komoly kockázatokat rejt magában.

A kormány vezetői látszólag nem érzékelték, hogy a magyar társadalomban egyre inkább felnő a frusztráció a tartós gazdasági válság és a kormánypártok hatalomgyakorlásának módszerei miatt. Figyelmen kívül hagyták azt is, hogy a magyar emberek többsége nem kívánja ellenségként kezelni sem az Európai Uniót, sem az Amerikai Egyesült Államokat. Hiszen a kurucos hagyományaink mellett legmélyebben gyökerező tradíciónk valójában a Szent Istvántól származó nyugati orientáció, amely mindig is fontos része volt nemzeti identitásunknak.

Nem vették észre, hogy a hagyományos erőpolitika, amelyet mindig is hirdettek, nem működhet sikeresen, ha nincsen mögötte valós hatalom. Az eredményességhez elengedhetetlen az erő jelenléte; ennek hiányában könnyen gúny tárgyává válhatnak, ami rendkívül káros következményekkel járhat ebben a szférában. De mi is adja meg az igazi erőt? A gazdaság teljesítménye, a polgárok jóléte és a választók elégedettsége, akik azt szeretnék látni, hogy jó irányba haladunk. Nem segíti a kormány pozícióját, hogy évek óta 4 százalékos növekedést ígérnek - idén pedig 3-6 százalék közötti gyors növekedést várnak -, miközben a valóságban messze elmaradunk ettől. Két éve 0,7 százalékkal csökkent a bruttó hazai termékünk, tavaly pedig 0,6 százalékos növekedést értünk el. Varga Mihály jegybankelnök prognózisa szerint idén 0,8 százalékos növekedésre számíthatunk. A három évre vetített tényleges 0,7 és az ígért 11-14 százalék között hatalmas az eltérés!

Mintha az sem tudatosult volna, hogy az ellenzéki oldalon aggasztó hatalmi vákuum terjeszkedik már jó ideje: a szélsőjobb megtalálta a maga tíz százalék körüli szavazóbázisát, liberális politikai erő nincs már évek óta, a baloldal vezetőiben pedig a saját választóik nem bíznak már (lásd Márki-Zay Péter felbukkanása az országos politikában 2021-ben). A kegyelmi ügy kapcsán tavaly a baloldali pártok által megszervezett tüntetésen egy-két ezer ember lézengett, míg az influenszerek demonstrációján ötvenezer körüli tömeg gyűlt össze. Egy ilyen helyzetbe bármikor berobbanhat egy ismeretlen szereplő, ahogy ez megtörtént már a régió szinte összes államában.

Az ellenzéki szavazók már hosszabb ideje keresnek egy új arcot, akire támaszkodhatnak, valakit, aki eltér a régi politikai elit tagjaitól, és aki képes lehet arra, hogy megszabadítsa őket a jelenlegi kormánytól. Sokan úgy vélik, hogy Magyar Péter lehet ez a megváltó figura. Ő ügyesen bánik a modern, fókuszálatlan médiával, és nem köti magát semmiféle ideológiához vagy jól körvonalazott értékrendhez. Inkább elkerüli az ilyen típusú vitákat, és programja sem mondható kidolgozottnak. Gyakorlatilag a közönség formálja az online jelenlétét, és alkalmazkodik a közhangulathoz, ezzel folyamatosan alakítva a saját imázsát.

Érdekes jelenség figyelhető meg a nyári fesztiválszezon beköszöntével: a közönség egyre inkább spontán módon, bármiféle buzdítás nélkül kezdi el skandálni a "mocskos Fidesz" rigmust a különböző előadók fellépése alatt. Ez a tendencia és a mögötte álló adatok világosan jelzik, hogy a kormánypárt fiatalabb generációk körében gyakorlatilag elvesztette a befolyását. A támogatóik demográfiai összetétele pedig kísértetiesen hasonlít a korábban a Magyar Szocialista Párt bázisát alkotó rétegekre: főként idősebb, alacsonyabb iskolázottságú, vidéki kistelepüléseken élő választók alkotják ma a párt táborát.

a döntéshozatal során a helyzetértékelés nem volt elég alapos, és a prioritások felállítása is hibásan történt. Ahelyett, hogy a konstruktív párbeszédre és a kompromisszumos megoldásokra összpontosítottunk volna, inkább a konfrontációs politikát választottuk, ami nemcsak a nemzetközi kapcsolatainkat terhelte meg, hanem a hazai társadalmi feszültségeket is fokozta. A közvélemény érzékeny kérdéseire adott reakcióink sokszor figyelmen kívül hagyták a társadalmi értékeket és a demokratikus normákat, ami a közélet polarizálódásához vezetett. Ezen hibák következményeként nemcsak a politikai legitimitásunk gyengült, hanem a polgárok bizalma is megingott, ami hosszú távon kihatással lesz a jövőbeli döntéshozatalra is. Az ilyen mértékű hibák elkerülése érdekében sürgető szükség van a nyitott és őszinte párbeszédre, valamint a felelős politikai magatartásra.

Nem lefutott ugyanis még a jövő évi választás. Bár a tendencia nem kedvez a hatalmon lévőknek, a kormánypártok kampányszakemberei mégis az elmúlt tizenöt évben bevált módszerekben bíznak. Először is lehengerlő erővel diszkvalifikálni szokták az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeit. Ez történt az exkormányfő, Gyurcsány Ferenc, de Vona Gábor és Márki-Zay Péter esetében is. Mesterházy Attila és Karácsony Gergely jelöltségénél ugyancsak hasonlókat lehetett tapasztalni.

Másodszor pedig építeni akarnak a stabil hátországra, vagyis a Voks 2025 kicsivel több mint kétmillió szavazójára. (Nem árt persze felidézni, hogy a legutóbbi választáson a Fidesz-KDNP-re szavaztak 3 millió 60 ezren, ellene pedig 2 millió 650 ezren.) Aki nem látott még belülről működő pártot az nehezen tudja elképzelni, hogy milyen küzdelmes amellett érvelni, hogy változtassák meg a jól bevált receptet, ami négyszer is kétharmadhoz segített egy politikai közösséget. Márpedig most erre lenne szükség szerintem, ha a kormánypártok nyerni akarnak. A lejárató kampány (például a borzasztó zsírleszívás-ügy) és a saját bázisnak politizálás most nem lesz elég, mert megváltozott a környezet. Egyébként még mindig nyitott a küzdelem, hiszen a kutatóintézetek erősen szórt adatainak az összegzése is azt mutatja, hogy fej-fej mellett halad a Fidesz és a Tisza. A kormányképesség kérdése pedig továbbra is a Fidesz felé billenti a mérleget, de ehhez valós eredmények kellenek.

Ahogy a Tisza Párt sem lehet biztos abban, hogy már a zsebében van a siker. Ami eddig elég volt, az nem biztos, hogy ősztől is elég lesz. Magyar Péteren kívül alig vannak a nyilvánosság előtt használható emberek, hiányzik a program, nem jött még létre működőképes párt, nem érzékelhető a belső demokrácia. Ezek az idő múlásával egyre nagyobb gondot fognak jelenteni, ahogy ez már látványosan megmutatkozott abban a vitában, amelyet Takács Péter államtitkár folytatott a Tisza Párt egészségügyért felelős szakemberével, Kulja Andrással. Az államtitkár egyértelmű sikere azért is kell, hogy tanulságul szolgáljon a Tiszának, mert nyilvánvalóvá tette, hogy az eredményes politika hatalmas mennyiségű hozzáértő háttérmunkát kíván. (Miközben az egészségügy olyan terület, ahol a pálya a mindenkori ellenzék felé lejt.) Nem elég tehát jó szakembernek lenni, a szakmai tudást a politika nyelvére is le kell tudni fordítani, illetve lózungokkal az adatok ellen nem lehet felvenni a versenyt.

A helyzet javítása érdekében mindkét félnek változtatnia kell, ha komoly sikereket akar elérni a fej-fej melletti küzdelemben. A Fidesznek el kellene mozdulnia az erőpolitika kereteiből, és nyitnia kell a társadalom szélesebb rétegei felé. Fontos lenne, hogy bizonyos döntéseiknél elismerjék, ha rosszul mérték fel a körülményeket. Ha én lennék a helyükben, arra törekednék, hogy az Egyesült Államok közvetítésével sikerüljön megállapodni Brüsszellel. Amennyiben ezt nem hajtják végre, a kampány során a Tisza részéről kiemelt téma lesz, hogy ők képesek hazahozni azokat a forrásokat, amelyek a jelenlegi kormány miatt nem jutnak el Budapestre.

Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatos álláspontomat is módosítanám, és megismételném azt, amit korábban már többször kifejtettem: a válaszom igen, de nem most. Bár az agresszív kampányok következtében egyre nő az ukránellenesség Magyarországon, én nem hiszem, hogy ez a téma hozzájárulna a győzelemhez. Először is, mert az alapvető érvet tekintve hibás, hiszen Ukrajna uniós tagsága a mi érdekünket is szolgálja, ahogyan azt már többször hangsúlyoztam. Másodszor, bár a magyar társadalom körében csökken az ukránok iránti szimpátia, van egy másik nemzet, amelynek elutasítottsága még nagyobb nálunk: ezek pedig az oroszok.

Nem lehet minden konfliktusos ügy elől elbújni, ahogyan azt Magyar Péter tette a Pride rendezvény kapcsán, Ukrajna ügyében, vagy az átláthatósági törvényjavaslatnál. A döntései mögött álló indoklás érthető – nem kívánt egy, a társadalom jelentős része által margóra szorított téma képviseletébe belemerülni –, de ez az esemény már nem csupán erről szólt. A fővárosi önkormányzat által szervezett rendezvény végül a gyülekezési jog megszorításával szembeni, kormányellenes demonstrációvá nőtte ki magát. Karácsony Gergely főpolgármester a helyzet kezelésében kiemelkedően teljesített. Bátor és ügyes lépéseikkel, minden tiltási próbálkozás ellenére, sikerült megszervezniük az eseményt, amely az elmúlt másfél évtized legnagyobb ellenzéki tüntetésévé vált, bizonyítva, hogy az élet őket igazolta.

A főpolgármester büszkén tekinthet vissza a legutóbbi teljesítményére, ám mindez éles ellentétben áll azzal a közlekedési káoszsal, ami az utóbbi hetekben a fővárosban tapasztalható. Budapest olyan katasztrofális helyzetet él át, amelyre eddig nem volt példa: szinte lehetetlen autóval átkelni a Dunán, egyik partról a másikra. Jó hír, hogy felújítások indultak, de elképesztő, hogy ezek egyszerre érintik az Árpád hidat, a Margit hidat, valamint a Rákóczi hídra fel- és levezető sávokat, miközben a Lánchidat továbbra is lezárva tartják. Ráadásul a pesti alsó rakparton is kitiltják az autókat. A város ismét elhanyagolt, szemetes, a tömegközlekedési eszközökön pedig helyenként kritikán aluli állapotok uralkodnak. Eközben az önkormányzat is a csőd szélére került.

Fővárosunk ugyancsak folyamatosan marad le a régióbeli társakhoz képest és ezért a főpolgármesternek is stratégiát kellene váltani. Nem célravezető például megsértődni az egyébként hasznos és nagyszerű Liget Budapest fejlesztés kapcsán, hanem érdemes lenne leülni a kormánnyal és megállapodni néhány kérdésben a város érdekében.

Úgy vélem, hogy számos új lehetőség nyílna meg előttünk, ha képesek lennénk jobban elfogadni egymást. Érdemes lenne felfedeznünk, hogy a konfliktusok mellett az értelmes együttműködés is kulcsfontosságú. Valójában, sokszor az utóbbi módszer eredményesebb lehet, mint az állandó összecsapások.

Orbán Viktor miniszterelnök úgy véli, hogy a 2022-es Fidesz választási győzelem olyan kiemelkedő esemény volt, hogy még a Holdról is észlelni lehetett. Talán még Kapu Tibor is felfedezte ezt az űrből. Azonban a legfontosabb az lenne, hogy Magyarország talaján állva, vitáinkat is vállalva, képesek legyünk meglátni egymásban az értéket.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet élén áll, jogi szakértelemmel rendelkező liberális politikai személyiség, aki korábban miniszteri feladatokat is ellátott.