Négy magyar bontókalapáccsal feszítette ki az ajtót Amerikában.

80 éves lenne Bob Marley, Magyarországon is koncerttel emlékeznek meg a reggae királyáról

Ki lehet halni a rockzenéből? Vagy kihalhat a rock a zenészből? Ha ostoba közhelyekkel dobálóznék, jöhetne, hogy: a rockzene örök és elpusztíthatatlan. Mégis, ahogy fejlődik a világ, a zene is alakul, bizonyos részei megmaradnak, más részei frissülnek. Ilyenkor válnak izgalmassá azok az arcok, akik szándékosan, céltudatosan levetnek magukról minden modern hatást, és visszatérnek a múlt század zenéihez. Pláne ha ez a törekvés valós, megfogható célokkal párosul, függetlenül attól, hogy a csapat tagjai már a negyvenen is túl vannak.

Azt hihetnénk, hogy a zenekarozásba való belevágás nehézkes feladat, különösen akkor, ha valakinek már van egy családja és egy munkahelye. Főleg, ha olyan zenei stílusról van szó, ahol a közönség szinte követeli a rendszeres fellépéseket, és azt az energikus atmoszférát, amelyet a fiatalok és a tapasztalt zenészek nyújtanak. Mégis, éppen ez adja a zene varázsát: nem ismer határokat, és ha szükséges, akár negyvenéves apukákból is képes őrült, fiatalos muzsikusokat faragni – persze csak metaforikusan értve.

A Doomsday Trip esetében is hasonló izgalmak zajlottak. A négytagú formáció legújabb videoklipje, amely a Demons című dalukat népszerűsíti, az amerikai Hardcore Worldwide csatornáján debütált. Bár a bandának már korábban is voltak megjelenései, a klipes dal most először látott napvilágot a tengerentúlon. Az első visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a zsánerkedvelő közönség számára igencsak vonzó lett az új alkotás.

A Doomsday Trip nem játszik titkos játékokat: a zenéjük a klasszikus hardcore, thrash, groove és death metal esszenciáját hozza, amely a '80-as és '90-es évek legendás bandáit, mint például a Pantera, Sepultura, Crowbar vagy Suicidal Tendencies, idézi meg. Időről időre egy kis rock and roll ízt is csempésznek a dallamaikba, ezzel megidézve a Motörhead ikonikus zenei univerzumát. A csapat számára azonban a leglényegesebb, hogy minden modern zenei hatást háttérbe szorítva kizárólag a múlt század klasszikus elemeire összpontosítson, így teremtve meg saját, egyedi hangzását.

Nem célunk, hogy túlzottan újdonságokkal álljunk elő, hiszen nem is rendelkezünk ezzel a képességgel. Ez van, és kész.

- zárja rövidre a zenekar gitárosa, Lakatos Balázs. A csapatnak a klasszikus zenei megélés a fontos, amiről úgy fogalmaz:

Kivettünk a zenénkből minden újító szándékot. Tényleg egy teljesen nyers, egyszerű, energikus stílust játszunk, amit thrash and rollnak neveztünk el. Nem lesznek ötperces gitárszólók vagy nagy éneklések, de energiát hozunk bőven.

A banda még a pandémia alatt alakult 2020-ban, amikor Lakatos Balázs testvérével, Lakatos Tamás dobossal összeállva létrehozta a csapatot. A Doomsday Trip neve (nyersfordításban: végítélet utazás) az akkori világhelyzetre utal, amiben a fivérek a bennük tobzódó "hangárnyi energiát" akarták kiadni, ehhez teremtettek zenei közeget. Bár stílusuk szerves része az élő zene, bele sem gondoltak igazán, mi lesz, ha sosem tér vissza a világ abba a klasszikus formába, ahol kedvükre járhatnak koncertekre a nézők. Szükségük volt egy olyan közegre, ahol megélhetik a zene elemi erejét, így hát túlgondolás nélkül belevágtak.

A lendületes formációhoz énekesként csatlakozott Halász Róbert, míg a basszusgitárt Bóta Pál játszotta. Azonban Bóta idővel kilépett a zenekarból, mivel a csapat energikus életmódja nem illeszkedett az ő időbeosztásába. Jelenleg Kiss Bálint tölti be a basszusgitáros szerepét, bár a közönség még mindig Bótát láthatja a Demons című dal klipjében.

Hozzáállásukhoz viszont komoly célok is párosulnak, nem az árral sodródnak. Szeretnének itthon stabil követőbázist felépíteni, a nagyobb klubok színpadain visszatérő fellépők lenni, de illúziókat nem kergetnek:

Szeretnénk elérni azt, hogy ha a mi nevünk van kiírva, akkor legalább 100-150 ember eljöjjön a bulinkra. Ha időről időre van egy koncert, ahol megmozgatunk ennyi embert, örülnek nekünk, vállon veregetnek, az előre visz. Nem lóg bilibe a kezünk. Nem az a cél, hogy irány Amerika, és soha többé vissza se nézzünk, csak majd ha az MTV-ben leszünk. Két lábbal a földön járunk.

Lakatos Balázs szerint kulcsfontosságú a közönségépítés, mivel a zene iránti szenvedély hajtja előre a csapatot. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a rendszeres próbák, az energiabefektetés és a komoly hozzáállás sérülékeny lehet, ha nem érkezik pozitív visszajelzés. Éppen ezért különösen örömmel fogadják a Hardcore Worldwide-on való megjelenésüket, hiszen ez egyértelmű jelzés arra, hogy zenéjük mások számára is vonzó, még azok számára is, akiket eddig nem ismertek.

A gitáros elmondta, hogy nem kell nagy sztorira gondolni a megjelenés mögött. Szimplán megkeresték a majd félmillió feliratkozójú csatornát, amit már régóta ismertek, és tudták, hogy feltörekvő bandáknak is szokott platformot biztosítani. A megkeresés nem talált süket fülekre, hamar jött válasz is, hogy

Persze ez csak egy első lépés, a banda idén további tervekkel készül. Egy második EP-t is kiadnak 2025-ben, lesz videóklip, jó pár koncert, köztük olyan kissé rendhagyó eseményekkel, mint a tavaszi hip-hop buli, ahol négy fellépőből kettő a thrash metal vonalat viszi, kettő pedig a rap szcénából érkezik. Lakatos Balázs szerint akadnak ma is kirekesztő arcok a könnyűzenében, akik stílusok alapján ítélkeznek, de ők igyekeznek nyitottak lenni mindenre, ráadásul a 90-es években a rap és a metál zene már bebizonyította, hogy jól tud együtt működni.

Mi nem zárkózunk el másoktól, és az időnk is túl értékes ahhoz, hogy gyűlölettel töltsük meg. Mindannyian negyvenen túl vagyunk, családunk van, keressük a boldogságot, kerékpározunk, dolgozunk a vállalkozásunkért. Az életünk tele van kihívásokkal és lehetőségekkel, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások iránti ellenségességgel foglalkozzunk.

A gitáros szavaival élve: „Az élet egy zene, ahol minden akkord mögött ott rejlik a szenvedély és a történetek sokasága. Minden húr pengetése egy új élményt hoz, és minden dallam egy új utazásra invitál. A gitár a kezem alatt lélegzik, és minden egyes hang, amit kihozok belőle, egy darabka belőlem. A zenélés számomra nem csupán hobbi, hanem egy módja annak, hogy kifejezzem, amit szavakkal talán nem tudnék. Ahogy a dallamok összeolvadnak, úgy az érzések is szabadon áramlanak, teret adva a kreativitásnak és az önkifejezésnek.”

A csapat tagjai szenvedéllyel és elkötelezettséggel állnak a zene és a közönség elé, hiszen hisznek abban, hogy a munka és a minőség kéz a kézben jár. Céljuk, hogy a klasszikus stíluselemek felhasználásával olyan emlékezetes és dinamikus bulikat hozzanak létre, amelyek maradandó élményt nyújtanak a közönségnek. Amikor a hangszereket megfogják és elkezdenek próbálni, a fiatalos lelkesedésük újra életre kel, és a színpadi jelenlétük olyan erőteljes, mintha egy hatalmas bontókalapács dübörögne közöttük. Ezt az intenzív élményt szeretnék megosztani a közönséggel, és keresik azt a nézői közösséget, amely értékeli az ilyen szintű zenei dinamizmust a magyar zenei színtéren.