István-napi hagyományok a népi kalendáriumban: Egy különleges ünnep Vajdaságban Az István-nap, amely a magyar hagyományokban kiemelkedő jelentőséggel bír, Vajdaságban is sajátos szokásokkal és rituálékkal övezi. E jeles nap alkalmával a közösségek összeg

Karácsony nem csupán egyetlen napból áll, hanem egy egész ünnepi időszakot ölel fel, amelynek szerves része december 26-a, azaz karácsony második napja. Ez a nap nemcsak a családi együttlétet és a pihenést szolgálja, hanem Szent István, az első keresztény vértanú tiszteletének is szentelt emléknap.

Szent István a keresztény tanítások elkötelezett hirdetője volt, aki bátorságával és hitelességével példát állított a hívők elé. Hitéért azonban kegyetlen sorsra jutott: halálra ítélték és megkövezték, így ő lett a kereszténység első vértanúja. Az egyház már a korai időszakban úgy határozott, hogy emlékét a karácsony második napján ünnepli, ezzel is hangsúlyozva a hűség és az áldozatvállalás jelentőségét a közösség életében.

Szent István története nem csupán a keresztény hit megtestesítője, hanem az emberi bátorság és az igazság keresésének univerzális jelképe is. Az ő élete arra emlékeztet minket, hogy az igazság melletti kiállás, még ha áldozatokkal is jár, mindig méltó és tiszteletet érdemlő cselekedet.

A néphagyományok szerint István napja különleges jelentőséggel bír, hiszen ez a nap a egészség és a termés bőségének varázslója. E naptól kezdve egészen újévig a regösök járják a falvakat, hogy énekeikkel örömet és áldást hozzanak. Az általuk kántált énekek szövegei a téli ünnepkör emlékeit idézik fel, egyesítve a keresztény szimbólumokat az ünnepi köszöntések és a házigazdáknak szóló jókívánságok szövetével. A regölés tehát nemcsak a karácsonyi és újévi köszöntés eszköze, hanem a közösségi összetartozás és a hagyományok továbbvivője is.

István napjától, azaz december 26-tól újévig, néhol vízkeresztig regölnek: a legények és a felnőtt férfiak házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. A regösök általában kifordított báránybőr bundát viseltek, láncos bottal és köcsögdudával felszerelve mentek a lányos házakhoz.

Amikor a regösök megérkeztek a házhoz, először a házigazdától kértek engedélyt, hogy előadhassák a "hej regő rejtem" refrénű termékenységvarázsló éneket. Ezt követően köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvas legendájáról, bemutatva, hogy milyen távoli vidékekről érkeztek, és hogy ők István király hívei. A műsor végén a házigazdának és családjának kívántak jó egészséget és bőséget. A szertartás részeként ifjakat párosítottak össze, és egy leányzó szívét varázsolták el egy legény segítségével, akit szintén megregöltek. Távozáskor megveregették a gerendát, hogy áldás szálljon a házra, hiszen hittek a regölés varázserejében. A földön felvert port a vetőbúza közé szórták, vagy akár a tyúkok eledelébe keverték, hogy a következő évben bőséges tojást nyerjenek. A regölésért cserébe elvárták a jutalmat is: sonkát, kolbászt, bort, és pénzt, hiszen a gazda adományának fele a regösöké, fele pedig a házigazdáé volt.

Máshol "istvánoltak", köszöntve az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat. Számos helyen táncot, István-napi mulatságot is rendeztek, s nem egy helyen rendeznek még ma is. A bort a köszöntők viszik magukkal, a gazdasszony kötelessége hájas-, tepertős- és sajtos pogácsa elkészítése.

A családok gyakran készítenek töltött káposztát vagy más húsos ételeket. A töltött káposzta például a bőség és gazdagság szimbóluma. Elfogyasztása egyesek szerint bevonzhatja a következő év jó termését.

Az időjáráshoz sokféle hiedelem fűződik. Például, ha az égbolt ragyogóan kék és a nap melegen süt, azt sokan a következő nyár szárazságának és kitűnő borainak előjeleinek tekintik.

Ezen kívül a karácsony másnapjához számos érdekes babona fűződik: ha valaki ezen a napon mondja ki a boldogító igent, vagy új vállalkozásba fog, azt szerencsésnek tekintik. Ez a hagyomány Szent István védelmező szelleméhez is kapcsolódik, aki a tiszteletben tartott hagyományokat, értékeket és elképzeléseket támogatja, és úgy tartják, hogy azok, akik e nap szellemében cselekszenek, különleges áldásban részesülnek.