Nincs is szívhezszólóbb, mint az a különös kötelék, ami egy elítélt és egy kóbor kutya között szövődik. Két elveszett lélek, akik a világ peremén élnek, és egymásban találják meg a megértést és a támogatást. Az ő kapcsolatuk tele van érzésekkel, amelyeket

Kína tavaly egy kutyás filmmel nyert Cannes-ban, ám Hu Guan drámája előtt jobb, ha mindent elfelejtünk, amit a kutyás műfajról gondolunk. Nincsenek boldog, hasdögönyözős és fülvakarós montázsok, sem ellenállhatatlan kutyapillantások, van helyette egy rohadó kínai város, a Góbi-sivatag kietlensége, egy börtönből szabadult antihős és egy csoffadt agárkeverék. Mindebből a tavalyi év egyik szívmelengető alkotása sült ki, amely most ért el a magyar mozikig. Fekete kutya kritika.

Az angol nyelvben a "fekete kutya" kifejezés nem csupán a sötét színű ebre utal, hanem a depresszió, a melankólia és a szomorúság szimbolikus megjelenítése is. Hu Guan munkájában bőségesen jelen van a bánat, mégis egy fekete kutya válik az a szimbólummá, amely segít főszereplőnknek megtalálni a kiutat ebből a sötétségből. A hatodik generációnak nevezett kínai filmes alkotók egyik képviselőjeként, Guan csendes és fokozatosan kibontakozó filmje meglepően simán haladt át a kínai cenzúra szűrőjén, amit a rendező a szerencse számlájára ír. A Fekete kutya nem a harsány társadalomkritikájáról ismert, azonban rendkívül érzékenyen és mégis kifejezően tárja fel a 2000-es évek periférián élő embereinek nyomorúságát.

Vélhetően a kínai cenzorokat nem ez a típusú érzékenység győzte meg, a nemzetközi porondot viszont igen, nem véletlen, hogy a Fekete kutya 2024-ben a cannes-i filmfesztivál egyik nagy meglepetése volt, ahol el is nyerte az Un Certain Regard szekció díját. De nemcsak a filmet tüntették ki Cannes-ban, hanem a film kutyaszereplőjét, Xint is: ő kapta 2024-ben a Palm Dog elismerést, a francia fesztiválon ugyanis 2001 óta ilyen kategória is van, többek közt Mundruczó Kornél teljes kutyastábja is elnyerte már ezt 2014-ben a Fehér Istenért. Az pedig már csak egy újabb szívmelengető adaléka a filmnek, hogy az emberi főszereplője, a tajvani Eddie Peng a forgatást követően örökbe fogadta négylábú szereplőtársát, a kis whippetkeveréket.

A Fekete kutya titokzatos és zárkózott főszereplője, Lang, tíz évnyi börtönélet után lép ki a rácsok mögül. Az emberölés vádjával elítélt férfi visszatér a Góbi sivatag peremén fekvő szülővárosába, de a hely, ahol egykor otthonra lelt, immár felismerhetetlenné vált. A rohadó falak között bolyongva úgy érzi, mintha egy idegen világba csöppent volna. A várost ellepték a kóbor kutyák, és a rombolást végző gépek zaja harsog a levegőben. A modernizáció lázában égő Kína közepén járunk, ahol a régit teljesen eltüntetik, hogy helyet adjanak a monumentális gyáraknak. Eközben egy másik fontos esemény is árnyékot vet a történetre: a városban egy titokzatos, kormányzati projektekhez köthető, ámde elfeledett múlt emlékeit felvonultató kiállítás készül. Langnak nemcsak a saját múltjával kell szembenéznie, hanem a város változásaival is, amelyek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselik őt. Ahogy próbálja megtalálni a helyét ebben az új világban, régi barátok és ellenségek bukkannak fel, akik újraértelmezik a kapcsolatokat és a múlt bűneit. Lang számára ez a visszatérés nemcsak a szabadság, hanem a megértés és a kiengesztelődés útja is.

A 2008-as pekingi olimpia küszöbén állva, a film egyik meghatározó pillanatában feltűnik a háttérben a romos város főtere, ahol a helyiek lelkesen ünneplik a különleges eseményt. Kína lenyűgöző, 44 milliárd dolláros költségvetéssel életre hívott nyitóceremóniája igazi látványosságot kínál, amely a hagyomány és a modernitás fúzióját tükrözi. A város omladozó falai között születik meg a sportágak ünnepe, amely egyszerre idézi fel a múltat és mutatja meg a jövőt.

Lang, a város egykori sztárja, aki filmes kaszkadőrként és zenészként hódított, mostanra egyedülállóvá vált, miközben próbálja megtalálni helyét a világban. A múlt dicsősége eltűnt, és most csupán a helyi keménylegény üldözi, aki az unokaöccse halála miatt vádolja. Pénzt keresve csatlakozik egy kutyákra vadászó sintércsapathoz, akik a várost elárasztó kutyafalkákkal harcolnak. Ez a csapat közül a legértékesebb egy titokzatos fekete kutya, akiről azt beszélik, hogy veszett, és jelentős vérdíjat tűztek ki a fejére. Lang épp ezzel a kutyával találkozik, és kapcsolatuk nem indul éppen zökkenőmentesen: a kutya többször is megharapja őt. Amikor Lang a veszettség első jeleit észleli magán, úgy dönt, hogy bezárkózik otthonába a kutyával, hogy együtt, egyfajta hercegi fordulattal, megszelídítsék egymást a karantén alatt. Kettejük között fokozatosan kialakuló kötelék során Lang nemcsak a kutyát, hanem saját magát is újra felfedezi.

A párhuzam világos: mindketten páriák, akiket kivetett magából a társadalom. Ahogy a kutyát, úgy Langot is legszívesebben a rácsok mögött látná mindenki, belül viszont mindketten érzékeny, szeretetre vágyó lények, akik egymás társaságában fedezik fel a bennük régóta eltemetett, de ott szunnyadó szelídséget. Langnak gyakorlatilag hárommondatnyi szövege van a filmben, de a kutyával szavak nélkül kerülnek közel egymáshoz, nonverbális kommunikációjukban egészen finoman ott van minden, amik szavakkal elmondva közel sem ütnének akkorát, mint egy-egy mozdulat, gesztus.

Az emberekhez való kapcsolódás számára sokkal inkább kihívás, mint bárki más számára. Súlyosan beteg édesapja mellett nehezen találja a szavakat, és egyetlen, szótlan, ám annál jelentősebb és szívszorítóbb pillanattal tudja csak kifejezni, hogy ott van vele. Testvérével sem könnyű a kommunikáció, hiszen a kapcsolatuk már régóta elhidegült; a telefonos beszélgetések világában pedig, ahol a szavak helyett inkább a csend uralkodik, nehéz megteremteni a közeliséget. Még a szerelem lehetősége is felüti a fejét, de Lang igazi western antihős, akinek a sorsa meg van írva: el kell lovagolnia - vagy jelen esetben elmotoroznia - a sivatag végtelen pusztaságába.

Miközben Lang fokozatosan próbálja újraértelmezni saját identitását, Kína is hasonló úton halad: a 2008-as olimpia mérföldkőnek számított az ország számára, hiszen ezzel globálisan egyre jelentősebb szereplővé vált. Ugyanakkor az iparosodás szédítő üteme is drámai változásokat hozott az ország életében. E folyamat szimbolikus ábrázolása a Fekete kutya című alkotás, melyben egy kisvárost szinte teljesen lerombolnak, hogy teret adjanak az új gyáraknak.

Weizhe Gao operatőr lenyűgöző képekkel ragadja meg a pusztulás hangulatát: a film a nagytotálok, hosszú beállítások és svenkek világában bontakozik ki, lassan pásztázva a szürke és sötét kompozíciókat, ezzel egy rendkívül nyomasztó atmoszférát teremtve. Mégis, a rendező ügyesen csempész melegséget és olykor humort ebbe a lehangoló környezetbe, így a végeredmény egy szívhez szóló kutyás film, amely meglepően távol áll a megszokott kutyás-haveros filmek kliséitől.