Nyolcvan év elteltével vált világossá, hogy nem a németek voltak azok, akik megölték Winston Churchill kacsacsőrű emlősét.
1943-ban, a háború zűrzavarában Ausztrália egy különleges diplomáciai trükkhöz folyamodott: egy fiatal kacsacsőrű emlőst küldtek ajándékba Winston Churchill brit miniszterelnöknek. Az ajándék, melynek célja a barátság és a szövetség szimbolizálása volt, sajnos sosem érkezett meg élve.
1943-ban Ausztrália egy meglepő ajándékkal kedveskedett Winston Churchill brit miniszterelnöknek: egy fiatal kacsacsőrű emlőst, akit szintén Winstonnak kereszteltek. Az ország igyekezett megmutatni, mennyire értékeli Nagy-Britannia barátságát a II. világháború zűrzavara alatt. Azonban a 45 napos tengeri út során a kis Winston tragikus módon elhunyt. Hosszú évtizedekig tartott, míg azt hitték, hogy halálát egy német tengeralattjáró támadása okozta: a robbanások olyan stresszt idéztek elő az érzékeny állatban, amely végül a pusztulásához vezetett.
2023-ban tudósok új felfedezésekhez jutottak, amelyek rávilágítottak egy rejtélyes eseményre. A hajónapló tanúsága szerint nem történt támadás, de amikor a hajó átkelt az egyenlítőn, a hőmérséklet hirtelen és tartósan 27 fok fölé emelkedett. A kacsacsőrű emlős, amely a fedélzeten volt, szó szerint megfőtt a forróságban – számolt be róla a BBC.
1947-ben Ausztrália három kacsacsőrű emlőst küldött New Yorkba: Bettyt, Penelopét és Cecilt. Betty gyorsan meghalt, de a másik kettő celebritás lett. 1953-ban a média nagy izgalommal várta Penelope kölykét, de kiderült, hogy álvárandós volt - a viselkedése úgy változott, mintha terhes lenne, de valójában nem volt az. 1957-ben Penelope eltűnt, Cecil pedig másnap szívrohamban halt meg.
David Fleay, a neves ausztrál természetvédő kezdettől szkeptikus volt a projekttel kapcsolatban. Abszurdnak tartotta, hogy egy világháború kellős közepén, amikor Churchill az emberiség sorsáért küzd Európában és Ázsiában, ilyen triviális dolgokkal foglalkozzanak. Ő beszélte le a politikusokat arról, hogy hat helyett csak egy állatot küldjenek.
A kacsacsőrű emlős mindig is elbűvölte az emberek képzeletét. Ez a különleges tojást tojó emlős, amelynek feje és lábai kacsára, farka hódra, teste pedig vidrára emlékeztet, sokak számára úgy tűnt, hogy csupán egy ügyes taxidermista trükkje - egyfajta állati mozaik, amelyet valaki ügyesen varrt össze. Churchill állatgyűjteményében ez a lény volt a megtestesült csoda, egy olyan teremtmény, amely szinte a fantázia világából érkezett.
A kudarcsorozat végleg lezárta a kacsacsőrűemlős-diplomáciát. A történetek jól mutatják, miért olyan problémás ezekkel az állatokkal foglalkozni: a kacsacsőrű emlősök extrém módon érzékenyek a környezeti változásokra, szállításuk szinte reménytelen vállalkozás. Ausztrália ma már szigorúan tiltja kivitelüket - az utóbbi évtizedekben mindössze két példány hagyhatta el az országot.
