Soha nem látott kudarcból született meg a magyar futball történetének legfényesebb diadala.
Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 1955-ben indította el a Bajnokok Ligája elődjét, a BEK-et, amely a legjobban teljesítő klubok számára kínált versenylehetőséget. A Kupagyőztesek Európa-kupája 1960 és 1999 között működött, míg az UEFA-kupa, amely később az Európa-liga néven vált ismertté, 1971-ben lépett életbe. Az utóbbi években pedig, 2021 óta, a Konferencialiga néven ismert újabb tornát is bevezették, amely szintén a klubfutball kedvelőit célozza meg.
Ha csak ezt a kérdést vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy eddig egyetlen magyar csapat sem tudta elhódítani az UEFA valamelyik versenysorozatának trófeáját. A legkiemelkedőbb eredmények a BEK-ben születtek: a Vasas 1958-ban, a Győr 1965-ben és az Újpest 1974-ben jutott el az elődöntőig. A KEK-ben és az UEFA-kupában az MTK, a Ferencváros és a Videoton is döntőbe jutott, de a legújabb formátumokban, mint a Bajnokok Ligája, az Európa-liga és a Konferencialiga, sajnos még lehetőség sem adódott a hasonló sikerre. Valószínűleg még a legutóbbi sorozatban is óriási bravúr lenne, ha sikerülne megtörni ezt a hosszú távú „átkot”.
Ezzel párhuzamosan számos figyelemre méltó magyar klubteljesítmény is született a nemzetközi színtéren.
Európa első nemzetközi labdarúgó kupasorozatát 1887-ben Challenge Kupa néven alapították Bécsben az Osztrák-Magyar Monarchia csapatai számára - Bécsből, Budapestről és Prágából kerültek ki ekkor a legjobbak -, majd ennek utódjaként jött létre a Közép-Európa legjobb együtteseit tömörítő Mitropa-kupa, amelyet 1927-ben indítottak útjára.
Az első tornára Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia bajnoka és kupagyőztesei kaptak lehetőséget a részvételre, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is bekapcsolódott a versenybe. 1929-re a jugoszláv csapatok helyét az olasz válogatottak vették át. A kupa népszerűségének növekedésével 1936-ban Svájc és Románia is csatlakozott a mezőnyhöz, de 1938-tól kezdődően, az Anschluss következtében, Ausztria csapatai nem indulhattak, míg Svájc visszalépett a versenytől. Ekkor a nyolccsapatos tornán két-két magyar, olasz és csehszlovák csapat, valamint egy-egy román és jugoszláv együttes képviselte magát. A résztvevő országok erejét jól mutatja, hogy ebben az időszakban ezek a válogatottak a világ színpadán is figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak.
A második világháború után, 1951-ben újra életre keltették a Zentropa-kupát, ám a verseny presztízse fokozatosan csökkent az új versenysorozatok megjelenésével. Idővel a legjobb csapatok helyett a másodosztályú bajnokok léptek a porondra, és a viadal, amely egészen 1992-ig zajlott, szinte teljesen feledésbe merült.
A Vasas kiemelkedett a mezőnyből, hiszen hat elsőséggel zárta a tornát, így a legsikeresebb együttesként vonult be a történelembe. Az MTK és a Tatabánya két-két trófeát gyűjtött be, míg a Honvéd és a magyar válogatott egy-egy diadalt ünnepelhetett. Összesen 16 magyar győzelem született a viadal során, ami a legjobb helyezést jelenti a verseny történetében. Az olasz csapatok 11 alkalommal állhattak a dobogó legfelső fokára, míg az osztrák, a csehszlovák és a jugoszláv csapatok nyolc-nyolc alkalommal örülhettek a győzelemnek.
Ez a verseny ugyanakkor nem számított hivatalos elődjének sem a Bajnokok Ligájának, sem a Kupa Győztesek Európa-kupájának. Bár a Mitropa-kupa szervezőbizottsága irányította a KEK első, 1960-1961-es kiírását, az UEFA ezt csak 1963-ban, egy olasz lobbi hatására ismerte el hivatalosan. Az 1961-1962-es szezontól kezdve pedig már az európai szövetség vette a kezébe a verseny lebonyolítását.
Egy másik verseny is megrendezésre került.
A Vásárvárosok Kupáját 1955 és 1971 között a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által létrehozott Fairs Cup Bizottság irányította. Ezt a versenyt egy sor tárgyalás után az UEFA vette át, ami új korszakot nyitott a labdarúgás történetében. Az átadás nemcsak új nevet, hanem új trófeát és szabályrendszert is hozott magával, így született meg a UEFA-kupa, amely napjainkban Európa-ligaként ismert formájában él tovább.
A VVK megítélése nem egyértelmű, hiszen az UEFA nem tartja nyilván a klubok eredményeit, ugyanakkor a FIFA nagy tornának tekinti - és ebben a sorozatban rendezték meg az első nemzetközi kupamérkőzést valamivel több mint 70 éve, 1955. június 4-én (a BEK szeptemberben indult).
Ebben az időszakban a csapatok nem a megszokott klubformációkban küzdöttek, hanem a városok csapataiként, a településen található egyesületek legjobbjainak összegyűjtésével. Az első összecsapásra London és Bázel legkiválóbb játékosai között került sor, ahol az Arsenal színeiben játszó Cliff Holton mesterhármasának köszönhetően a britek magabiztos, 5:0-ás győzelmet arattak. E sikert követően a londoniak bejutottak a maratoni, közel hároméves sorozat 1958-as döntőjébe, ahol a hazai pályán játszott 2:2-es döntetlent követően a Camp Nouban sajnos 6:0-ás vereséget szenvedtek el a barcelonai álomcsapattól. E csapatban szerepelt Kubala László, aki három góljával segítette eljuttatni őket a döntőig, míg a másik nagy népszerűségnek örvendő játékos, a későbbi Aranylabda-nyertes Luis Suárez, a mérkőzés első nyolc percében duplázott.
A katalán csapatok már 1960-ban megvédték a címüket, amikor a Birmingham City ellen küzdöttek meg. Érdekesség, hogy a következő évben a Roma bizonyult a legjobbnak, ami kiemelkedő, mivel ez volt az első hat kiírás során az egyetlen alkalom, amikor nem spanyol csapat diadalmaskodott. 1962-ben a Barcelona legyőzésével a Valencia, 1963-ban pedig a Zaragoza ért fel a csúcsra, miután a címvédőt is felülmúlta a döntőben. A Barcelona 1966-ban újra a csúcsra jutott, amikor legyőzte a két évvel korábbi győztest.
Az utolsó két esemény között azonban egy olyan ütközet zajlott, amely több szempontból is szokatlan volt. De erről majd később mesélek...
A Ferencváros 14 év szünet után az 1962-1963-as idényben újra elhódította a magyar bajnoki címet, ezt követően viszont az NB I ismét átállt a naptári évad rendszerére, amit megelőzött egy őszi szezon. És amit elképesztő végjátékban bukott el a két körrel a vége előtt négy ponttal vezető Fradi!
Mivel akkoriban a győzelemért két pontot ítéltek, a szezon végén a 12. helyezett Szegedi EAC és a 10. helyen végző Dorog ellen csupán egy döntetlen is elegendő lett volna a bajnoki cím megszerzéséhez. Azonban ez nem valósult meg, hiszen mindkét mérkőzésen 2:1-es vereséget szenvedtek el a vendégek, ráadásul az utolsó találkozón a hazai csapat a 85. percben szerezte meg a győztes gólt! A hármas holtversenyt végül a Győr zárta a legjobban, hiszen jobb gólkülönbséggel (20:7) végzett a Honvéd (30:12) és a Ferencváros (15:9) előtt, mivel akkoriban még a gólkülönbség volt a mérvadó, nem pedig a különbség.
Nem mondhatni, hogy gyenge lett volna a bajnokság mezőnye, a hetedikként végző MTK ugyanis fél évvel később KEK-döntőt játszott a Sporting CP-vel, és a fordulatos 3:3 után csak megismételt meccsen maradt alul, a Győrnél pedig a cikkünk elején említettük, hogy a következő BEK-idényben (1964-1965) az elődöntőig menetelt, ahol egy másik lisszaboni csapat, a Benfica jelentette a végállomást (0:1, 0:4).
Tichy Lajos, aki 1959 és 1964 között ötször (három alkalommal holtversenyben) nyerte el a gólkirályi címet, a Honvéd csapatát vezette, de a nemzetközi szereplésük hamar véget ért. A KEK első körében a Lausanne csapata megőrizte hazai előnyét, miután a párharc első mérkőzésén 2-0-ra nyertek, míg a visszavágón 1-0-ra diadalmaskodtak. Ezzel szemben a Ferencváros azóta is példa nélküli sikerútra lépett a harmadik számú nemzetközi kupában.
A magyar labdarúgó-bajnokságban kiemelkedő teljesítményt nyújtó fővárosi csapat, amely 1964 végén elhódította a 19. bajnoki címét, a Honvéddal ellentétben kedvező kezdetet vett. Hazai pályán Varga Zoltán és Albert Flórián góljaival 2:0-ra diadalmaskodtak, ezt követően azonban a Spartak Brno ellen 1:0-ra kikaptak. Ennek ellenére Mészáros József csapata továbbjutott a sorozatban.
A Wiener SC elleni idegenbeli mérkőzés hasonló eredménnyel zárult, mint az előző, hiszen 0:1-es vereséget könyvelhettek el. Az osztrák csapat a Népstadionban is előnybe került Johann Hörmayer góljával, de ez csupán egy percig tartott, mivel Novák Dezső azonnal egy büntetővel válaszolt. Ezt követően Varga Zoltán találatával végül 2:1-re nyert a magyar csapat. Ebben az időszakban, akárcsak az azt megelőző években, az idegenbeli gólok nem játszottak szerepet, és tizenegyespárbajok sem léteztek, így a csapatok egy döntő összecsapásra készülhettek. A sorsolás kedvezett a magyar együttesnek, így Dalnoki Jenő dirigálásával hazai pályán léphettek pályára. Albert Flórián duplájának köszönhetően 2:0-ra diadalmaskodtak.
Az új évre fordulva a bajnokság még nem indult el, amikor a Fradi érdekelt volt a nemzetközi porondon, ezért a krónikások feljegyzései szerint február 10. és 20. között észak-afrikai túrán vett részt a magyar együttes, amely öt válogatott csapat ellen veretlen maradt. Március 10-én az AS Roma vendégeként Rátkai László a beszámolók szerint olyan látványos gólt szerzett kapáslövésből, amit még az olaszok is megtapsoltak. Mellette a hajrában Fenyvesi Máté is eredményes volt, a házigazda részéről Giancarlo De Sisti csak szépíteni tudott (2:1), de a római közönség a látványosan játszó magyar bajnokot ünnepelhette a lefújást követően. Ahogyan a budapesti is, miután Albert az első félidő hajrájában megszerezte a találkozó egyetlen találatát (1:0).
Az Athletic Bilbao elleni negyeddöntő mindkét mérkőzése a hazai csapat dominálásáról szólt. A korabeli tudósítások szerint a baszkok megkönnyebbülten sóhajtottak, hiszen Juhász István korai góljának köszönhetően „csak” 1:0-ra kaptak ki Budapesten. Hazai pályán viszont Varga Zoltán remeklése a meccs első negyedórájában nem volt elegendő, mivel Eneko Arieta duplájával a Bilbao megfordította a mérkőzést, így 1:2-re nyertek. Ezt követően már a döntő párharc várta a csapatokat, amelyhez akár egy büntetőt is hozzácsaphattak volna, hiszen Albertet felvágták a vendégek, de a játékvezető nem ítélt tizenegyest. A sorsolás ismét a magyar fővárost hozta ki házigazdaként, és a szerencse sem került el minket a mérkőzés során. A Fradi Luis María Etxeberria öngóljának köszönhetően hamar előnybe került, majd Fenyvesi Máté duplájával végleg eldöntötte a továbbjutás sorsát, 3:0-ás eredménnyel zárva a találkozót.
Az elődöntőben a legendás Manchester United lépett színre, amely akkoriban már ötszörös angol bajnoki címmel büszkélkedhetett. Az idény végére azonban, nyolc év kihagyás után, ismét megkoronázta magát, és visszanyerte aranyérmes státuszát.
A "vörös ördögök" 1967-ben elért bajnoki győzelmüket követően a Bajnokok Európa Kupáját is megnyerték. Az 1966-os világbajnokságon a máig egyetlen vb-címet szerző angol válogatottban pedig olyan legendák szerepeltek, mint Nobby Stiles, Bobby Charlton, valamint a csak az első mérkőzésen pályára lépő John Connolly, akik mindannyian a Manchester United kötelékébe tartoztak.
Ahogy látható, a felsoroltak alapján ezen a ponton még csupán Lionel Messi Aranylabdájáról van információnk, azonban a következő évek eseményei révén jobban megérthetjük, mekkora sztárparádé zajlott a VVK elődöntőjében.
A mérkőzés izgalmas fordulatait Novák Dezső szabadrúgásgólja indította el az Old Traffordon, alig a félidő közepén. A házigazda csapat, a Manchester United, azonban nem adta fel, és még a szünet előtt Law büntetőjével sikerült egyenlítenie. A második félidőre a United dominálni tudott, David Herd két gólja már kétgólos előnyt jelentett számukra, de Rákosi Gyula találata nemcsak szépítette a végeredményt, hanem kulcsfontosságú is volt (2:3). A visszavágón a magyar együttes hatalmas elánnal lépett pályára, és Novák büntetőjével ledolgozta a hátrányát. A mérkőzés végén már csak egy-egy piros lapot láthattunk, így újra össze kellett jönniük a csapatoknak a harmadik összecsapásra – és az ismét Budapestre került!
A Ferencváros hőse, Novák Dezső, egy kihagyhatatlan büntetőrúgással juttatta csapatát a Manchester United ellen vívott elődöntő harmadik felvonásába.
A Népsport korabeli tudósítása szerint a később lovaggá ütött Matt Busby a június 16-i ütközet előtt idegesen toporgott, és bár együttesétől ezúttal is győzelmet várt, már nem látszott olyan nyugodtnak, mint tíz nappal korábban.
Képzeld el, ahogy a Ferencváros a második félidőre átvette a játék irányítását, miután a kezdeti angol fölényt sikeresen megúszta. A szünet előtt Karába János egy csodálatos lövéssel, 25 méterről, a bal felső sarokba bombázott, ezzel felélesztve a hazai szurkolók reményeit. A második játékrészben Fenyvesi Máté gyorsan lecsapott a labdára, és egy védhetetlen lövéssel növelte az előnyt. A Manchesteri csapat a végjátékban mindent megtett az egyenlítésért, de Géczi István remek védéseivel megakadályozta, hogy Connelly kései lövése betaláljon. Végül a Charlton játékosainak nem maradt más választásuk, mint elismerni a Ferencváros teljesítményét, amit minden manchesteri sportszerűen meg is tett a mérkőzés lefújása után (2:1).
Így jutott el a Ferencváros a Juventus ellen vívott döntőig. Mivel a magyar csapat három, míg az olasz együttes két olyan párharcot játszott, ahol harmadik mérkőzésre volt szükség, Mészáros József csapata úgy döntött, hogy elkerüli a további halasztásokat. Ennek érdekében lemondtak a visszavágó lehetőségéről, így a kupa sorsa egyetlen mérkőzésen, Torinó szívében dőlt el.
Napra pontosan 60 évvel ezelőtt, 1965. június 23-án találkozott egymással a két csapat, akik a döntő előtt úgy döntöttek, hogy...
A Juventusnak némileg több lehetősége adódott a mérkőzés során, de a Nápolyba nem sokkal később igazoló argentin csatárlegendája, Omar Sívori hiányában nem tudtak komolyabb fenyegetést jelenteni. Ezzel szemben a Géczi István - Novák Dezső, Mátrai Sándor, Horváth László - Juhász István, Orosz Pál - Karába János, Varga Zoltán, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté összetételű magyar csapat ügyesen tartotta a lépést a pályán.
A végjáték során a Ferencváros megszerezte a vezetést: Novák pontos beadására Fenyvesi érkezett robbanásszerűen, és hat méterről fejelt az olaszok kapujába. Mivel a hátralévő időben már nem született újabb gól, így a népligetiek 1:0-ás győzelmet arattak.
A Juventus és a Ferencváros VVK-döntője igazi sporttörténeti esemény volt, amelyben a két csapat a legjobbjait hozta el a pályára. A mérkőzés izgalma már a kezdő sípszó előtt érezhető volt, hiszen a szurkolók szenvedélyes támogatása és a két klub gazdag hagyományai fokozták a feszültséget. A Juventus, mint az olasz foci egyik ikonikus csapata, a tapasztalatával és technikai tudásával érkezett a döntőbe, míg a Ferencváros a magyar futball büszkeségeként próbálta meg megmutatni erejét a nemzetközi porondon. A mérkőzés első félidője kiélezett küzdelmet hozott, mindkét csapat próbálta dominálni a játékot, de a védelem jól állta a sarat. A második félidőre azonban felpörögtek az események. A Juventus egy szép támadást követően megszerezte a vezetést, ami új lendületet adott nekik. A Ferencváros azonban nem adta fel, és hamarosan egy gyönyörű egyéni teljesítménnyel egyenlítettek, ezzel megmutatva, hogy a küzdelem még korántsem ért véget. A végjátékban a feszültség a tetőfokára hágott, és mindkét csapat a győzelemért harcolt. A mérkőzés végül izgalmas büntetőpárbajra készült, ahol a friss és tapasztalt játékosok egyaránt megmutatták, hogy mit jelent a nyomás alatt játszani. A Juventus végül a győzelmet ünnepelhette, de a Ferencváros teljesítménye is méltó volt a dicséretre. Ez a VVK-döntő nem csupán a győztes csapat diadala volt, hanem egy felejthetetlen sportélmény, amely még sokáig emlékezetes marad a szurkolók számára.
Nem ez volt az utolsó meccs ugyanakkor a sorozatban, hiszen 1971. szeptember 22-én az első győztes Barcelona az utolsó viadalt megnyerő Leeds United ellen játszott playoffmeccset azért, hogy melyikük tarthatja meg végül az eredeti trófeát. Ezen az összecsapáson a háromszoros győztes katalánok a Camp Nouban 2-1-re nyertek.
A három VVK-finálé után legutóbb 50 évvel ezelőtt szerepelt magyar csapat a KEK döntőjében. Akkor a Ferencváros, amely a Liverpoolt is legyőzte, a fináléban sajnos nem tudta megállítani a szovjet labdarúgás óriását, a Dinamo Kijevet, és 0-3-as vereséget szenvedett el.
Azóta mindössze egy alkalommal, tíz év elteltével ért el magyar csapat nemzetközi kupadöntőt. Az 1984-1985-ös UEFA-kupában a Videoton olyan emlékezetes teljesítménnyel rukkolt elő, amely azóta is példátlan maradt.
A fehérvári csapat a csoportkör első mérkőzésén a Dukla Praha ellen lépett pályára, ahol 1-0-s győzelmet arattak, míg a második fordulóban a friss Bajnokok Ligája-győztes Paris Saint-Germain volt az ellenfelük, akiket 4-2-re győztek le, és 1-0-ra is diadalmaskodtak. A nyolcaddöntőben a belgrádi Partizant fogadták, és 5-0-ás fölénnyel zárták a hazai mérkőzést, ám a visszavágón 0-2-es vereséget szenvedtek el. A negyeddöntőben a Manchester Uniteddel mérkőztek meg, ahol az első találkozón 0-1-es vereséget könyvelhettek el, de a visszavágón 1-0-ra nyertek, így a 11-es párbajban 5-4-re diadalmaskodtak. Az elődöntőben a szarajevói Zeljeznicart búcsúztatták el, miután 3-1-re nyertek a hazai pályán, de a visszavágón 1-2-es vereséget szenvedtek el.
A fináléban aztán a Real Madrid túl erősnek bizonyult, a BEK/BL-t 15-ször megnyerő spanyolok Székesfehérváron 3-0-ra győztek, de a Bernabéuban Májer Lajos góljával a Videoton 1-0-ra győzni tudott.
A 40. évforduló megünneplése sajnos nem úgy alakult a piros-kék csapat számára, ahogyan azt várták. Az NB I-ben a 11. helyen zártak, ami azt jelenti, hogy a fehérváriak búcsút intettek az élvonalnak.
