Péntek 13: a mai nap kétszeresen is varázslatosan különös!

Sárközi Ákos a Michelin-díj ünnepélyes átadóján találkozott az őt leváltó konyhafőnök zsűrijével, ahol kiderült, hogy vajon idén is megadták-e a...

A Julianus-naptár időszakára tehető a Luca-napi hagyományok megszületése. Ekkor, december 13. környékén, a legnagyobb sötétség borult a világra, hiszen ezek voltak az év legfeketébb napjai. Csak a Gergely-féle naptárreform után helyeződött a téli napforduló december 24-re, ami új fénybe helyezte a téli ünnepkört.

A legsötétebb napokon ünnepelték Szent Luciát, akinek neve a fény szimbóluma volt. Ahogy az időjárás egyre borongósabbá és hidegebbé vált, a mezőgazdasági munkák is leálltak, így az embereknek bőven akadt idejük a gondolkodásra. A fagyos éjszakák és a sötét napok nemcsak aggodalmat, hanem kíváncsiságot is ébresztettek bennük a jövőt illetően – olvasható a Blikk Nőkben. Így elérkezett a jóslások ideje, amikor a jövendölés és a misztikum különös varázslata szőtte át a téli estéket.

Az eladósorban lévő lányok hagyománya szerint Luca napján meggyfaágat törtek, és a leszedett ágat vízbe helyezték. A hiedelem szerint, ha karácsonyra az ágacskájuk kizöldült, az azt jelentette, hogy a következő évben férjhez mennek. Ezt a szokást izgalommal várták, remélve, hogy a természet jelei beteljesítik álmaikat.

Ez talán a legismertebb Luca-napi jóslásféle: a lányok cédulákra írnak fel férfineveket, majd aztán különféle módokon megkapják, mi lesz a jövendőbelijük neve. Az egyik módszer az volt, hogy a cédulákat a párnájuk alá rejtették Luca napján, pontosan tizenkét darabot. Aztán minden reggel egyet kihúztak onnan, majd a tűzre vetették anélkül, hogy megnézték volna. Ezt tették karácsony napjáig, azaz 25-ig, amikor is az egyetlent, az utolsót előhúzva a párna alól, feltárult előttük, mi lesz a leendő férj keresztneve.

A másik módszer szerint Luca estéjén gombócokat kellett főzni, méghozzá pontosan tizenhármat. Mindegyikben el kellett rejteni egy-egy férfinevet, s aztán forró vízbe tenni. Amelyik gombóc először úszott fel a víz tetejére, annak a tésztája rejtette a jövendőbeli nevét.

A régiek hite szerint december 13. a januári, december 14. a februári időjárást jelzi előre, és így tovább. Karácsony napján már a következő év decemberére utal az aznapi idő.

Székelyföldön úgy tudakolták a várható időjárást, hogy egy hagymáról húztak le tizenkét réteget, amelyek mindegyike egy-egy hónapot jelzett előre, kívülről befelé haladva az egyre távolabbi jövő felé.

A hagymahéjakat besózták, és az a hónap, amelyiknek a héján a só elolvadt, csapadékos időt ígért. Ahol viszont a só megmaradt, ott száraz, aszályos időszakra lehetett számítani.

Mindig akadtak olyanok, akik nem akarták a véletlenre bízni a sorsot, amikor a szerelemről volt szó. Ha megtalálták a kiszemeltjüket, nem csupán a kedvességgel fűszerezték a közeledést, hanem varázslatos praktikákkal is igyekeztek magukhoz láncolni az áhított személyt. Az egyik legelterjedtebb módszer a mézeskalács készítése volt. Hitük szerint, ha az elérhető lány a sütés során nemcsak a kiszemelt férfi képére gondolt, hanem egy személyes tárgyát is felhasználta, amelyet a kezében tartva formálta a kalácsot, már félig-meddig megvalósult a varázslat. Ezt a különös édességet nem csupán ízlelőbimbóik, hanem a szívük mélyén is vágyakozva készítették el, remélve, hogy a mézeskalács ereje összeköti őket a szerelmükkel.

Egyáltalán nem korai mézeskalácsot sütni! Mutatunk is egy tuti receptet

Ám a beteljesüléshez az is kellett, hogy a kiszemelt legénnyel meg is tudja etetni a finomságot, méghozzá legfeljebb három napon belül.

Ha az időjárás kulcsfontosságú, akkor a következő év termésének előrejelzése még inkább lényeges. Erre a célra használták a régiek a Luca-búzát. A búzaszemeket a kemence közelébe helyezték, hogy a meleg segítse a csírázást. A kikelt növénykék tükrében próbálták megjósolni a következő évi termést. Ezt a növényt a házi oltár díszítésére is felhasználták, mintegy áldozatul a jövőbeli bountynak.

A legnépszerűbb néphagyomány kétségkívül Luca híres székéhez fűződik, amelyet ezen a napon kellett elkezdeni faragni. A szék elkészítése azonban nem volt egyszerű feladat, hiszen tizenkét napon át, különleges és szigorú előírások szerint kellett dolgozni. A széket nem csupán díszítőelemnek szánták; a használata is rejtett veszélyeket hordozott. A faragó, aki a Luca-székre állt, felfedezhette a templomban rejtőzködő boszorkányokat, de vigyáznia kellett, mert ha azok észrevették, azonnal menekülnie kellett a baljós tekintetek elől.

Ezen a napon a legtöbben óvakodva teszik a mindennapi teendőiket: vannak, akik ki sem teszik a lábukat az otthonukból, de a legjobb, ha a puha és biztonságot nyújtó takarótól sem merészkednek sokkal távolabb. De a kevésbé babonások - biztos, ami biztos alapon - sem ülnek autóba, és ezen a napon inkább nem hoznak döntést életbevágó kérdésekről. Amiket biztosan ne csináljunk péntek 13-án:

+1 Kerülje a temetőket! - Péntek 13-án temetőbe menni egy horrorfilm kezdete is lehetne. A hiedelem szerint ha ezen a napon látogatjuk a temetőt, hamar mi is a föld alá kerülhetünk.