A polikrízis és geopolitika összefonódása napjaink legnagyobb kihívásai közé tartozik. A polikrízis, amely több válság egyidejű jelenlétét jelenti – legyen szó a környezeti, gazdasági, társadalmi vagy politikai problémákról –, megköveteli a globális közös
A tudományos előrejelzések gyakran nem valósulnak meg, és a társadalmi események általában rácáfolnak a szakértők és szakmai testületek jóslataira. Gondoljunk csak a Szovjetunió bukására, a hetvenes évek olajválságára vagy a 2008-as pénzügyi válságra – ezek az események mind olyan fordulatok voltak, amelyeket senki sem látott előre. A ritkán előforduló kivételeket, amikor egy prognózis véletlenül pontosnak bizonyul, hosszú ideig emlegetjük, míg a téves előrejelzések felett gyorsan eljár az idő, és senki sem kérdőjelezi meg azokat. A szakértők reputációját nem rendítik meg a sorozatos tévedések, így a jövő formálói továbbra is megőrzik tekintélyüket.
Bízunk a tudósok előrelátásában, mert valamiben hinni szeretnénk. Egy olyan komplex rendszer viselkedése azonban, amelyre egyszerre hatnak a természeti társulások és a kulturális közösségek működésének törvényszerűségei, valamint nyolcmilliárd (többé-kevésbé) eszes lény pillanatnyi döntései, lényegében kiszámíthatatlan. Ezért a jövőre vonatkozó tudományos számítások és kormányzati tervek ma sem állnak szilárdabb talajon, mint az egykori fejedelmeké, akik haditervüket a csillagjósok tanácsai szerint alakították. Takács-Sánta András beszélt erről a Kossuth Klubban, a Polikrízis és geopolitika címen meghirdetett tanácskozáson. A tudományos jövendőmondás megbízhatatlanságának tudományos bizonyítékaiból azonban nem a szokásos szkeptikus következtetésre jutott. Ha egyszer tudjuk, hogy nem tudjuk, mi lesz, miért ne hagyatkoznánk a tervezés során bátrabban arra, amiről szeretnénk, hogy legyen: a saját meggyőződésünkre és elképzeléseinkre? Szaknyelven normatív forgatókönyvnek nevezik az ilyesmit.
A fogalom valószínűleg különösen hasznos volt a tanácskozás szervezői számára, akik éppen egy Felforgatókönyv kidolgozásán fáradoznak, amely a várt rendszerváltozás jövőbeli képeit hivatott megrajzolni. "Ha nem tudod megfogalmazni, hogy mit kívánsz, ne lepődj meg, ha nem az valósul meg, amire vágysz" – olvasható a Facebook-oldalukon. Az előadók szavai alapján, ha valódi változást szeretnél elérni, a legjobb, ha saját magadon kezdesz dolgozni, hiszen ez legalább részben a te kezedben van.
A tervezett forgatókönyv első fejezete kétségtelenül a külpolitikára fog összpontosítani. Egy kis ország sorsa mindig a nemzetközi erőviszonyok alakulásán múlik, és azon, hogy miként találja meg a helyét a nemzetek szövevényes hálójában. Az utánunk érkezők valószínűleg nem fognak a hatvanpusztai kastély fürdőszobáinak számát firtatni. Még csak nem is az fogja őket érdekelni, hogyan vált a gyermekvédelem egykoron gyermekkereskedelem színhelyévé hazánkban. Sokkal inkább arra lesznek kíváncsiak, hogy milyen válaszokat adtunk - amikor még volt lehetőségünk - a fenyegető globális ökológiai katasztrófa kihívására. És kiderítik, hogy hol álltunk a civilizációk összecsapásának színpadán. A kérdés az, hogy a keleti despotaállamok és a nyugati demokráciák között kibontakozó végzetes konfliktusban hol húzódik a demarkációs vonal: Záhonynál vagy Hegyeshalomnál?
