Kiemelkedő gazdasági változás előtt állunk: az a nemzet, amelyik időben cselekszik, hihetetlen mértékben gyarapodhat. - Pénzcentrum

Miközben a hagyományos agrártérségek egy része egyre nehezebben boldogul az aszállyal, hőséggel és vízhiánnyal, addig északon új lehetőségek nyílnak meg: olyan növénykultúrák kerülnek újra vagy először termelésbe, amelyek pár évtizede még elképzelhetetlenek lettek volna. Kérdés, mikor realizálódik ezen területek valódi értéke, és mely országok tudják először kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.

A történelem során számos alkalommal megesett, hogy egy-egy ország sorsa gyökeresen megváltozott egy kedvező földrajzi, geológiai vagy természeti tényező felismerésével és tudatos kihasználásával. Az arab-félsziget esete talán a legismertebb példa erre: a 20. század második felében az olajban rejlő lehetőségek gazdasági fellendülést indítottak el, amely szinte pillanatok alatt világhatalomként emelte a korábban elhanyagolt sivatagi államokat. Azóta egyértelművé vált, hogy a természeti környezet változásai – legyenek azok a Föld mélyén rejlő kincsek, vagy a klímaváltozás hatásai – új lehetőségeket kínálhatnak. Azok a nemzetek, akik képesek előrelátóan és gyorsan reagálni ezekre a változásokra, a gazdasági elit élvonalába kerülhetnek.

A közelmúltban a Pénzcentrumon is írtunk már arról, hogy a klímaváltozás nemcsak katasztrofális következményekkel jár, hanem egyszersmind új gazdasági dimenziókat is nyithat. Az Északi-sarkvidék jégtakarója az 1980-as évekhez képest több mint 70%-kal csökkent, és a gyorsuló olvadás következtében három új, stratégiai jelentőségű hajózási útvonal is megnyílhat Ázsia, Észak-Amerika és Európa között - alapjaiban rajzolva újra a globális tengeri kereskedelem térképét.

A jelenlegi anyagunk alapját egy egyre szélesebb körben elismert megfigyelés képezi: a globális felmelegedés következtében az értékes, intenzív mezőgazdasági termelésre alkalmas területek folyamatosan északra tolódnak. Ez azt jelenti, hogy míg a hagyományos mezőgazdasági országok egy része a fokozódó szárazság és a terméskiesések kihívásaival néz szembe, addig az eddig termelésre szinte alkalmatlannak tartott északi területek új lehetőségeket rejthetnek, és a jövő "aranymezőivé" válhatnak.

Ahhoz, hogy részletesebb rálátást nyerjünk a folyamat várható hatásaira, a lehetséges nyerteseire, valamint arra, mikor indulhat el a jelentős átrendeződés, Braunmüller Lajost, az Agrárszektor főszerkesztőjét és a Portfolio elemzőjét kértük fel, aki alaposan megvizsgálta a kialakuló trendeket és azok következményeit.

Braunmüller Lajos elmondta nekünk, hogy a földárak piaca eddig csupán korlátozottan reagált a változásokra, viszont egyértelműen észlelhető, hogy a klímaváltozás következtében a hagyományos termésszerkezet földrajzi eloszlása átalakul.

A Portfolio szakértője kifejtette, hogy a hőösszeg, a tenyészidőszak hosszának változása, valamint az éghajlat általános átalakulása kedvező feltételeket teremt néhány északi ország számára olyan növényfajták bevezetéséhez, amelyek korábban nem mutattak kedvező eredményeket, sőt, a termesztésük akár lehetetlennek is bizonyult.

"A változás nem magától értetődő: míg nem minden északi ország termőföldje tapasztal fokozott értéknövekedést, sok helyen mégis észlelhető ez a tendencia." - fogalmazta meg.

A térségben a folyamat legjelentősebb nyertese Lengyelország, ahol az éghajlat az elmúlt évtizedek során mérsékeltebbé vált. Ez a változás kedvező hatással van a már hagyományosan ott termesztett növényekre, ugyanakkor új kultúrák is megjelentek, amelyek korábban nem voltak alkalmasak ipari szintű termelésre – csupán háztáji keretek között találkoztunk velük a lengyel mezőgazdaságban.

Braunmüller Lajos így fogalmazott: "A csonthéjas gyümölcsök, mint a kajszibarack és a szilva, valamint a kukorica elterjedése figyelemre méltó, ugyanakkor a lengyel bortermelésben is egyre több lehetőség rejlik. Bár jelenleg még nem számítanak jelentős piaci szereplőknek, nem lehet kizárni, hogy a jövőben ez megváltozik."

Angliában jelentős átalakulás zajlik, ami a borászatot illeti. A történelem során, még a Római Birodalom idején is, az angol éghajlat nem volt ideális a szőlőtermesztéshez – a rómaiak ugyan próbálkoztak ezzel, de valódi eredményeket nem tudtak felmutatni. Napjainkra azonban a déli régiók időjárási viszonyai kedvezővé váltak a fehérborok előállításához, sőt, a pezsgőkészítés is egyre népszerűbbé vált.

A korábban szinte lehetetlennek tűnő jelenségek ma már valósággá váltak: Svédországban és az Egyesült Államok kanadai határhoz közeli vidékein is készítenek bort. Ezek a borok jelenleg inkább különlegességként szerepelnek a piacon, mintsem széles körben elérhető termékként, de a trendek világosan mutatják, hogy egyre inkább teret nyernek.

- magyarázta Braunmüller Lajos.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a klímaváltozás abba az irányba mutat, hogy ezek az északi területek jövedelmezőek lehetnek, de az éghajlat extrémitásai és a piaci változók miatt nem lehet ma még megmondani, hogy lesz-e mindebből gazdasági megtérülés, és hogy a piacon mekkora súllyal esnek majd latba az ilyen területekről származó termények és élelmiszerek.

Ez a következő évtizedek kérdése lesz

- mondja a szakértő. Hozzátette: jelenleg ez inkább csak egy érdekesség, mintsem hogy valódi piaci hatással bírna.

Magyarországon egyelőre a klímaváltozás szélsőségei egyértelműen negatívan hatnak. A hőség mellett a rendszeresen visszatérő aszály jelent komoly problémát, hiszen kellő mennyiségű víz nélkül sok esetben ellehetetlenül a termelés. A szakmai szervezetek és a termelők gondolkodnak azon, hogy mit termeljenek.

A meglévő kultúrákban az eltérő, jellemzően korai fajták nyernek teret, de a hazai vetésszerkezetben viszonylag számító kultúrákkal is kísérleteznek már a gazdák - így például terjed a cirok a magyar földeken és megjelent a hazai olivatermesztés is, egyelőre kis területen

- számolt be az Agrárszektor vezető szerkesztője.

Braunmüller Lajos megjegyzi, hogy „jelenleg az árakban még nem tapasztalható ez a jelenség, de a termelés eredményei alapján egyre egyértelműbb, hogy az Alföld és Dél-Magyarország bizonyos térségeit egyre komolyabb klimatikus kockázatok fenyegetik.” Ezzel szemben a Dunántúlon, különösen az északnyugati részeken, még nem áll fenn ilyen mértékű veszély.

A klímaváltozás újraértelmezi a globális mezőgazdasági tájat – azonban nem a megszokott természeti határok mentén, hanem gazdasági éleslátás és stratégiai tervezés révén. Az, hogy mely országok emelkednek ki ebben az átalakulásban, nem csupán a földrajzi helyzetükön múlik, hanem azon is, hogy ki tudja időben észlelni a változásokat, okosan befektetni, és rugalmasan alkalmazkodni az új körülményekhez.

A termőföld értéke holnap már új helyeken ragyoghat, ahogyan a tegnapi nap fénye is másként csillogott. Ez a felismerés komoly lehetőségeket kínál mindazok számára, akik jelenleg a háttérben állnak.