Sandri bíboros homíliájában kifejtette: "Az igazi uralkodás nem más, mint a szolgálat." Ezt az üzenetet Ferenc pápa is hangsúlyozta, hangsúlyozva, hogy a vezetői szerep felelősséggel és alázattal jár. A Vatican News tudósításában is visszatükröződik ez a

A Szent Péter-bazilikában április 30-án szerdán délután a Bíborosi Kollégium dékán-helyettese celebrálta a Novemdiales, a kilencnapos gyászidőszak ötödik szentmiséjét Ferenc pápa lelki üdvéért a bíborosok számára a Pápai Kápolna (Cappella Papale) részvételével, vagyis azok is jelen voltak, akik méltóságuknál, pozíciójuknál vagy tisztségüknél fogva jogosultak a szertartáson való részvételre. Sandri bíboros felidézte az elhunyt pápa szolgálatának gesztusait, mint például a lábmosást a szenvedés he

Alessandro Di Bussolo / Somogyi Viktória - Vatikán

Ferenc pápa többször hangsúlyozta, hogy Isten álma az egyház számára a nemzedékek közötti találkozásban és a párbeszédben rejlik. Ez a dinamika az idősek bölcsessége és a fiatalok friss energiája, valamint kreatív elképzelései között bontakozik ki. Ahogyan ő maga is mondta: "Nincs növekedés gyökerek nélkül, és nincs virágzás új hajtások nélkül." Az elhunyt pápa ezt a gondolatot a Bíborosi Kollégiumra is kiterjesztette, amely a fiatalok és idősek közössége, ahol mindenki tanulhat Istentől, és felfedezheti azt az álmot, amelyet az Egyház számára szánt. Leonardo Sandri bíboros, a Bíborosi Kollégium dékánhelyettese a Novemdiales ötödik szentmiséjének prédikációjában így fogalmazott, melyet szerdán délután tartottak a Szent Péter-bazilikában Ferenc pápa lelki üdvéért. E szavak arra buzdítanak bennünket, hogy fiatal, megújult lelkesedéssel törekedjünk Isten álmának megvalósítására.

A Bíborosi Kollégiumnak szentelt szertartáson, amely a konklávét megelőző kongregációk sorát nyitja meg, az olasz-argentin bíboros hangsúlyozta a szolgálat iránti elköteleződés fontosságát. E kötelezettség gyökerei a bíbor színében és a Servus Servorum Dei, vagyis „Isten szolgáinak szolgája” címben rejlenek, amelyet a hagyomány szerint Róma püspöke visel. "Ferenc pápa ezt a hivatást úgy testesíti meg, hogy a szenvedés és a magány különböző helyszíneit választja ki a Coena Domini szentmiséje lábmosási szertartásához. Ezen alkalmak során letérdelt és megcsókolta Dél-Szudán vezetőinek lábát, könyörögve a béke ajándékáért." Sandri bíboros felidézte, hogy Ferenc pápa ugyanezt a „sokak által botrányosnak, de mélyen evangéliumi” stílust képviseli, amelyet Szent VI. Pál pápa ötven évvel ezelőtt, december 4-én a Sixtus-kápolnában tanúsított, amikor letérdelt és megcsókolta Melitoné, Kalkedón metropolita lábát.

A Bíborosi Kollégium dékánhelyettese prédikációjának kezdetén hangsúlyozta, hogy Krisztus húsvéti élménye adja meg a mélységet "Péter utódjának szolgálatához, aki minden időszakban arra hivatott, hogy Jézus szavait megvalósítsa". Ezek a szavak az első apostolnak szóltak, és Lukács evangéliumában olvashatók: "Te pedig, ha majd megtérsz, erősítsd meg testvéreidet!". Az elhunyt pápáról, akinek emlékére nem tudta eltitkolni érzéseit, felidézte a húsvéti vigília előtti rövid látogatását a bazilikában. Kifejtette, hogy a Novemdiales szentmiséin Péter utódjának szerepe az, hogy "összegyűjtsön minket, hogy megerősítsen", lehetőséget adva arra, hogy "újra megerősítsük hitünket a test feltámadásában, a bűnök bocsánatában, még a pápává lett egyén bűneinek megbocsátásában is, valamint abban a tudatban, hogy minden egyes ember történetének egysége Isten kezében rejlik".

Sandri bíboros hangsúlyozta, hogy a Novemdiales, azaz a kilencnapos gyász szertartás során a bíborosok az Úrra bízzák mindazokat, "akik az ő első munkatársai és tanácsadói voltak" a Római Kúriában, valamint a világ egyházmegyéiben. Ezen túlmenően említést nyert az a sokféle személy, akit mindannyian magukkal hoznak, "akikért és akikkel együtt élünk a szolgálatunkban". Ez a szolgálat kiterjed Tongától a Csendes-óceáni szigeteken át Mongólia sztyeppéiig, sőt egészen Jeruzsálemig, ahonnan az üdvösség hirdetése elindult, és beleértve Ferenc pápa által összehívott konzisztóriumok új földrajzi dimenzióját is. Olyan helyek ezek, ahol "az apostolok utódaiként naponta arra kapunk meghívást, hogy emlékezzünk és tudatosan éljük meg, hogy 'uralkodni annyit tesz, mint szolgálni', mint a Mester és az Úr, aki közöttünk van, mint aki szolgál". Habár három rendbe sorolva: "püspöki, papi és diakónusi", mindannyian - emelte ki a Bíborosi Kollégium dékánhelyettese - "arra kaptunk meghívást, hogy szolgáljunk, tanúságot tegyünk az Evangéliumról usque ad effusionem sanguinis" (vérünk ontásáig), felajánlva "magunkat, testületileg és egyénileg, mint Szent Péter apostolának első munkatársai".

Az olasz-argentin bíboros az Apostolok könyvéből vett első olvasmány és Péter apostol Pünkösdkor, a Cenákulum előtt elmondott beszéde kapcsán hangsúlyozta, hogy Húsvétot követően "a Lélek pünkösdi várakozása következik, a Lélek ajándékának teljessége, amely az Egyház születését jelenti". "Jelenleg egy olyan időszakot élünk, amely Ferenc pápa, Péter utódjának életének végéhez és az ígéret beteljesedéséhez kapcsolódik; ennek köszönhetően a Lélek új kiáradása lehetővé teszi, hogy Krisztus Egyháza egy új Pásztorral folytassa küldetését az emberek között."

De melyik prófécia teljesedik be Pünkösdkor? - tette fel a kérdést Sandri bíboros. Az a Ferenc pápának "olyan kedves és az általa oly gyakran idézett" prófécia, amelyet Jóel könyvének harmadik fejezetében találunk: "kiárasztom Lelkem minden testre. Fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, az ifjak látomásokat látnak, az öregek álmokat álmodnak. [...] Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül" (ApCsel 2,17.21). "Kedves Szentatyánk szerette ezt ismételgetni, amikor a generációk közötti találkozásról és párbeszédről beszélt, annak szükségességéről, hogy az idősek mondják el álmaikat a fiataloknak, és azzal együtt, hogy ez utóbbiak energiájukkal és látomásaikkal Isten segítségével valósággá tudják tenni azokat." A Bíborosi Kollégium dékánhelyettese Ferenc pápa szavait idézte: "nincs jövő az idősek és a fiatalok találkozása nélkül; nincs növekedés gyökerek nélkül és nincs virágzás új hajtások nélkül. Soha nincs prófécia emlékezés nélkül, soha nincs emlékezés prófécia nélkül; és mindig találkozni kell".

Végül felidézte az Atya házában nemrégiben visszatért pápa által hirdetett szentév mottóját, amelyben egy különleges víziót, álmot fogalmazott meg: "amelyre már most fel kell készülnünk, és amelyet az új pápára bízunk". Ez a vízió a 2033-as szentévhez kapcsolódik, a megváltás kétezer éves évfordulója alkalmából, amely az Úr Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának csodáján alapul. Egy jelentős mérföldkövekkel tarkított útról van szó, amely során "lelkileg mindannyian zarándokokká válunk a Szentföld útjain, Jeruzsálemben", hogy a Szent Sírból hirdessük a világnak - "abban a reményben, hogy ezt minden testvérünkkel és nővérünkkel közösen tehetjük meg, akiket az egyetlen keresztség szentelt meg" -, hogy "az Úr valóban feltámadt és megjelent Simonnak!".

A liturgia kezdetén Sandri bíboros szívből fakadó imájában az Úrhoz fohászkodott, hogy fogadja be Ferenc pápát az Ő országába. Kérte, hogy adja meg számára azt az örömet, hogy örökké szemlélhesse a kegyelem és irgalom mély misztériumait, amelyeket hűségesen szolgáltatott ki népének a földi élet során.