Az orosz gazdaság súlyos nehézségekkel néz szembe – vajon ez megváltoztathatja a háború menetét?

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményeké a főszerep! A következő írások a szerzők egyedi nézőpontjait tükrözik, így előfordulhat, hogy nem mindenben egyeznek a Portfolio szerkesztőségének véleményével. Ha szeretne hozzájárulni a diskurzushoz, ne habozzon, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.

Az orosz gazdaság nem dől össze, de stagnálás jellemzi, és magas inflációval néz szembe. Ez a gazdasági helyzet egy fontos mérföldkövet jelenthet, mivel Oroszország likvid tartalékai kimerülhetnek, ami arra ösztönözheti a Kremlt, hogy csökkentse az állami kiadásokat.

Oroszország inflációs rátája a hivatalos statisztikák alapján hónapok óta 10% körüli szinten stagnál. Június hónapban az orosz jegybank büszkén jelentette be, hogy az infláció 9,4%-ra mérséklődött, ám az örömöt azzal árnyékolta be, hogy előrejelzéseik szerint egy év múlva akár 13%-ra is emelkedhet az infláció, ami valószínűleg a jelenlegi tényleges rátának felel meg. Július 25-én azonban a központi bank úgy döntött, hogy a gazdasági növekedést gátló és súlyos hitelszűkét előidéző, korábban 20%-ra emelt kamatlábat 18%-ra csökkenti.

Valóban figyelemre méltó, hogy Oroszország gazdasága 2023-ban és 2024-ben meglepően élénknek mutatkozott, a hivatalos növekedési ütem mindkét évben 4%-ra rúgott. Ez a növekedés azonban nagymértékben a kormány által újjáélesztett, Urálon túli szovjet katonai ipar eredményeinek volt köszönhető. Fontos megjegyezni, hogy a reálnövekedés mértéke valószínűleg eltúlzott volt, hiszen az infláció egy része rejtve maradhatott, mivel az állami vállalatok fix áron értékesítették termékeiket az állam számára.

Mindenesetre a hivatalos növekedés idén csökkenést mutat, valószínűleg 1,4%-ra 2025 első felében. 2024 októberétől a Kreml is elkezdte hangoztatni, hogy Oroszország stagflációval küzd – ezt az állítást a júniusi szentpétervári éves nemzetközi gazdasági fórumon is megerősítették.

Javulás nem valószínű. Az ország pénzügyi tartalékai fogynak, az energiabevételek csökkennek, és egyre súlyosabb hiány alakult ki a munkaerő és az importált technológia terén. Mindezek a háborúhoz és a nyugati szankciókhoz köthetők.

2022 óta Oroszország költségvetési hiánya a bruttó hazai termék (GDP) körülbelül 2%-át képviseli, ami évente körülbelül 40 milliárd dollárnyi forrást igényel a deficit felszámolásához.

A nyugati pénzügyi szankciók következtében Oroszország 2014 óta szinte teljesen elzárta magát a nemzetközi finanszírozási lehetőségektől.

Még Kína is óvatos a nyílt orosz állami finanszírozás terén, mivel tart a másodlagos szankciók következményeitől. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az EU nemrégiben két kisebb kínai bankot szankcionált ezzel összefüggésben. Oroszország tehát kénytelen a saját állami vagyonalapján belüli likvid pénzügyi eszközökre támaszkodni. Ezek az eszközök azonban drámai mértékben csökkentek, hiszen 2022 januárjában még 135 milliárd dollárt tettek ki, míg várhatóan 2025 májusára már csak 35 milliárd dollár marad. Az idei év második felére pedig akár teljesen el is tűnhetnek.

Az orosz állami bevételek fele hagyományosan az energiaexportból származik, amely korábban a teljes export kétharmadát tette ki. A nyugati szankciók miatt azonban az orosz export visszaesett, 2022 és 2024 között 27%-kal, 592 milliárd dollárról 433 milliárd dollárra. A 2025-ös költségvetést 70 dolláros olajár mellett tervezték, de az olajár most közelebb áll a nyugati árplafonhoz, a 60 dollárhoz, és az EU éppen most határozta meg a még mindig vásárolt orosz olaj hordónkénti 47,6 dolláros árplafonját. Emellett a Nyugat közel 600, az orosz "árnyékflottához" tartozó tankert szankcionált, ami a GDP legalább 1%-ával csökkenti az orosz bevételeket.

A Kreml bejelentette, hogy a költségvetésének 37%-át, ami körülbelül 195 milliárd dollárt és a GDP 7,2%-át jelenti, idén védelemre és biztonsági intézkedésekre kívánja fordítani. Ugyanakkor a kormány úgy véli, hogy a GDP 20%-áról 17%-ra kell csökkenteni a kiadásokat. Mivel a nem katonai kiadásokat már minimális szintre szorították, a kormány azt nyilatkozta, hogy 2026-ra a katonai költségeket is mérsékelni fogja, bár a pontos csökkentés mértéke egyelőre nem ismert.

A katonai költségvetés csökkentése egy háború tetőpontján nem éppen a legbölcsebb döntés.

Ahogy arra Igor Sushko elemző rámutatott: "A Konföderáció ezt tette 1863-1865-ben (az amerikai polgárháborúban), Németország 1917-1918-ban (az I. világháborúban), Japán 1944-1945-ben (a II. világháborúban)", és az eredmény minden alkalommal "teljes katonai vereség" volt.

A kérdés nem csupán a gazdasági erőforrások mértékéről szól. Ukrajna évente körülbelül 100 milliárd dollárt fordít védelmi kiadásokra, ami a bruttó hazai termékének (GDP) 50%-át teszi ki; és ezt senki nem vitatja, hiszen az ukránok a létükért harcolnak. Ukrajna számára a háború elvesztése egyenlő lenne a lét megszűnésével. Ezzel szemben Oroszország csupán GDP-jének 7%-át költi katonai célokra, de ez egy olyan konfliktus, amelyet Putyin saját döntése alapján indított. Oroszország nem a saját fennmaradásáért küzd, hanem csupán a vezetője ambícióiért. Ha Putyinnak valóban széleskörű támogatottsága lenne, az orosz állam sokkal jelentősebb összegeket is áldozhatna a háborúra. Ám egyértelmű, hogy nem bízik abban, hogy népszerűsége elbírná, ha a költségvetésből drámaian többet fordítana erre a célra.

A helyzet egyre világosabbá válik Oroszországban: a gazdasági kihívások mellett más területeken is súlyos problémák ütik fel a fejüket. A Transparency International korrupció-érzékelési indexén Oroszország a 180 ország között a 154. helyre csúszott vissza, míg Ukrajna a 105. pozíciót foglalja el. A háború kitörése óta az orosz energetikai ágazatban több magas rangú vezető is rejtélyes körülmények között távozott – többek között ablakon keresztül. Nemrégiben Timur Ivanov volt védelmi miniszterhelyetteset 13 év börtönbüntetésre ítélték korrupció miatt, míg Roman Sztarovojt közlekedési miniszter állítólag öngyilkosságot követett el, alig néhány órával azt követően, hogy Putyin leváltotta. Ezen kívül egy milliárdos, aki az aranybánya-iparban tevékenykedett, letartóztatásra került, és vállalata államosításra került az államkincstár támogatásának érdekében.

Az említett személyek mindannyian jelentős pozícióval bíró tisztviselők voltak. Ivanov, aki a korábbi védelmi miniszter, Szergej Sojgu egyik legfontosabb támogatója volt, míg Sztarovojt Putyin közeli barátja, Arkagyij Rotenberg jobbkezeként ismert. Ezek a fejlemények világosan tükrözik Oroszország gazdasági instabilitásának jeleit.

A pénzügyi nehézségek súlyosbodását jelentősen fokozza a munkaerőpiacon tapasztalható komoly hiány, különösen a képzett szakemberek körében. Hivatalosan a munkanélküliségi ráta csupán 2%-ra tehető, azonban ez részben annak tudható be, hogy sok orosz állampolgár elhagyta az országot. A háború kitörése óta, különösen pedig Putyin 2022-es, korlátozott mozgósítási kísérlete után, körülbelül egymillió ember döntött a távozás mellett, közöttük számos fiatal és jól képzett férfi. Azóta Putyin nem vállalkozott újabb mozgósításra, ami tovább fokozza a munkaerőhiányt. Ez a helyzet nemcsak a termelés visszaeséséhez vezet, hanem a bérek emelkedését is eredményezi, miközben a nyugati exportkorlátozások megnehezítik Oroszország számára a csúcstechnológiai termékek beszerzését – habár a kínai szállítások némileg enyhítették ezt a problémát.

Oroszország gazdasági helyzete egyre aggasztóbbá válik, mivel gyors ütemben költségvetési válság felé halad. Ez a helyzet komoly kihívások elé állítja a háborús erőfeszítéseket, megnehezítve ezzel az ország katonai céljainak megvalósítását.

Bár ez talán nem elég ahhoz, hogy Putyint békekötésre késztesse, de azt jelzi, hogy egyre nagyobb nyomás alá kerül majd.

Anders Åslund

Közgazdászként a Stockholm Free World Forum vezető kutatójaként tevékenykedik, emellett a Georgetown Egyetem docense is. Korábbi pályafutása során az Atlanti Tanács élén állt, és tapasztalatot szerzett a Peterson és a Brookings Intézeteknél is. Szakterülete a tervutasításos gazdaságok piacgazdasággá való átalakulása, amelyben kiemelkedő szakértelemmel rendelkezik. Számos kormány számára nyújtott gazdasági tanácsokat, többek között Oroszországban (1991-94) és Ukrajnában (1994-97) is.