Szocialista baklövések - Őrült ízek és fura illatok...
A férfikozmetikai termékek, például a Derby dezodor, gyakran szexista hirdetésekkel hódítanak, amelyek a hagyományos férfiideált emelik ki.
Alighanem a mai napig leginkább megosztó innováció a Mese sajt néven, veterán autós csomagolásban kínált csokis kockasajt. Nem úgy volt ez sajt, mint a számtalan torta alapjául szolgáló, az édes ízekkel harmonizáló mascarpone. A Mese egy mackósajt szerű, sós ömlesztett készítmény lett, amibe érthetetlen módon csokoládét és cukrot kevertek. Az eredmény - minimum, különös.
A gyerekek egy része imádta, de vajon csak azért, mert a csokoládé a legtöbb háztartásban nem volt olyan mindennapos falat, mint manapság, a csokis sajt pedig már majdnem az, talán sosem derül ki. Mint ahogy az sem, hogy kinek és milyen megfontolásból fogant meg egyáltalán az ötlet a fejében. Csak annyi tudható, hogy 1967-ben került először a boltokba.
Az Esti Hírlap egyik számában azt írta, hogy a termék főpróbáját a tejipari vállalat gyári óvodájában tartották, és az ovisokból álló, reprezentatívnak éppen nem nevezhető célközönség tagjaiból a tesztterméket "négy otthagyta, három engedelmesen, de minden lelkesedés nélkül megette, három pedig nem tudta abbahagyni". Ennyi elég is volt, hogy az üzemben gyártani kezdjék.
A Kádár-korszak legnagyobb kozmetikai cége merész lépésre szánta el magát, amikor bemutatta az Óceán fogkrémet. Az elegáns mélykék csomagolás, amelyet a fehér hullámok díszítettek, valamint a névválasztás, amely a szabadság szellemét idézte, valóban figyelemfelkeltő volt. Azonban sokak meglepetésére a fogkrém sós ízű lett. Hát persze, hiszen az óceán vize is sós! De a valóságban inkább háztartási sóval készült, mintsem tengervízzel. A mentolos íz és a só kombinációja sokak számára, akik az édes ízekhez szoktak, kifejezetten elborzasztónak, sőt bizarrnak tűnt. Hiába hirdették, hogy a termék csökkenti a fogínyvérzést – talán csak annyiban lehetett igazuk, hogy a só valóban segít a sebek összehúzásában.
"Végre egyszer a férfiak vezethetik a nőket az orruknál fogva" - ez pedig már a nyolcvanas évek férfikozmetikai márkája, a Derby reklámja volt. Az erősen szexista, akkoriban viccesnek számító kisfilm különféle korosztályba tartozó hölgy statisztái utcán, liftben, irodában emberi méltóságukat vesztett, felajzott nőstényekként szimatolták a bőrükre Derbyt fújó barkós, trapéznadrágos férfiak nyakát, arcát. Pedig a Derby dezodor illata vattacukorszerűen édes és émelyítő volt - a mai ízlésvilágban semmiképp sem férfias.
Mint ahogy a visszafogottan csomagolt zöld Bip légfrissítőnek sem volt sok köze a fenyőillathoz, szúrós szaga sokkal inkább emlékeztetett gyári vegyszerre, rovarirtóra. Mégis, évtizedekig sok család vécéjének állandó kelléke maradt, de erejénél fogva nemcsak a mellékhelyiségekben volt jelen, hanem már a panelházak folyosóin is mindenfelé érezni lehetett.
