Takács Péter és Kulja András összecsapása: a számok és az érzelmek harca a porondon.
Vitairat a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak teljesítményéről és a hazai versenyképesség kapcsolatairól Bevezetés A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjainak teljesítménye nem csupán a tudományos közélet szempontjából jelentős, hanem közvetlen hatással van a magyar versenyképességre is. Az akadémikusok munkája a kutatás, az innováció és az oktatás terén alapvető fontosságú a gazdasági fejlődés és a társadalmi előrehaladás szempontjából. E vitairat célja, hogy feltérképezze az MTA tagjainak teljesítményét, és annak összefüggéseit a magyar versenyképességgel. Az MTA tagjainak szerepe Az MTA tagjai a tudományos élet meghatározó alakjai, akiknek munkája hozzájárul a tudományos ismeretek bővítéséhez és a társadalom fejlődéséhez. Az akadémikusok kutatásai nem csupán elméleti szempontból fontosak, hanem gyakorlati alkalmazásuk révén is. Az innovációs folyamatok előmozdítása érdekében a tudományos közéletnek szoros együttműködésben kell állnia az ipari szektorral, ezzel is erősítve a magyar gazdaság versenyképességét. A teljesítmény mérésének kihívásai A tudományos teljesítmény mérése nem egyszerű feladat. A publikációk száma, a hivatkozások, a kutatási projektek és a szakmai díjak mind fontos mutatók, de nem tükrözik maradéktalanul az MTA tagjainak hozzájárulását a versenyképességhez. Fontos figyelembe venni a kutatások társadalmi hatását, a tudományos eredmények alkalmazhatóságát, valamint a fiatal kutatók mentorálását is. Összefüggések a versenyképességgel A versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen a tudományos kiválóság. A jól működő kutatási és innovációs ökoszisztémák képesek új iparágakat generálni és növelni a meglévőek hatékonyságát. Az MTA tagjainak eredményei hozzájárulnak a nemzetközi versenyben való helytálláshoz, ugyanakkor a kutatók és az ipar közötti együttműködés fejlesztése is kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából. Következtetések A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak teljesítménye szoros összefüggésben áll a magyar versenyképességgel. Ahhoz, hogy a tudományos közélet még eredményesebben támogassa a gazdaság fejlődését, szükség van a kutatási infrastruktúrák fejlesztésére, a fiatal tehetségek támogatására, valamint a tudományos és ipari szféra közötti szorosabb együttműködésre. A jövő versenyképes Magyarországa csak egy erős és innovatív tudományos közösséggel képzelhető el.
Nem véletlen, hogy Takács Péter egészségügyi államtitkár és Kulja András televíziós vitája fokozott érdeklődést keltett. Az emberek hajlamosabbak feszülten figyelni olyan eseményekre, amelyek ritkán fordulnak elő – ez a politikai színtéren sincs másként. A NER másfél évtizede alatt számos alkalommal zajlottak nyilvános viták ellenzéki és kormánypárti politikusok között, legyen szó tévés műsorokról, vagy rendezvényekről, mint például a Tranzit fesztivál vagy Tusványos. Ugyanakkor ezek a lehetőségek még mindig nem eléggé kiaknázottak.
Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése óta soha nem ült le tévés vitára egyetlen politikai ellenfelével sem, és a kormánypárti politikai szereplők is egyre ritkábban vállalják a nyilvános diskurzusokat. Érdekes módon, az ellenzéki politikai képviselők is hozzájárultak a viták elmaradásához: a DK politikusai hosszú időn keresztül elkerülték a fideszesekkel való nyílt eszmecserét, és többször is visszautasították a részvételt olyan eseményeken, mint a Tranzit fesztivál vagy az MTVA rendezvényei.
Már önmagában is jelentős lépésnek számított, hogy az MTVA tavaly végre megszervezte az európai listavezetők tévévitáját.
Segítenek nekik felfogni, hogy a politika nem egy távoli, elvont fogalom, hanem egy olyan valóság, amely közvetlenül befolyásolja az életüket.
A Tisza Párt tavaly tavaszi fellépése és az EP-választásokon elért eredményei nem hoztak jelentős változást a viták szegényes állapotában. Magyar Péter úgy döntött, hogy megválasztott európai parlamenti és fővárosi közgyűlési képviselőtársait nem teszi ki a tévéviták kockázatának. Mindössze egy elhibázott megjegyzés vagy egy nem megfelelő pillantás elegendő ahhoz, hogy hosszasan gúnyolják vagy elítéljék az érintett politikust. Ez pedig nemcsak az adott politikai szereplő hírnevét, hanem a mögötte álló párt tekintélyét és közönségsikerét is veszélyeztetheti.
Az európai parlamenti választások óta eltelt egy év igazolta Magyar irányvonalát: különösen a fővárosi közgyűlési képviselők birkóznak meg nehezen a feladatukkal, de egyes EP-képviselők is erőteljes kihívásokkal küszködnek (a legeklatánsabb hibát Kollár Kinga követte el, amikor az uniós pénzek visszatartása és az ellenzék választási esélye között vont párhuzamot). Káderhiánnyal küszködik a Tisza Párt, honvédelmi vagy szociálpolitikai szakértőnek olyan embert kért fel Magyar Péter, aki nem tölt be képviselői tisztséget.
A Tisza káderproblémái ellenére elérkezettnek tűnt az idő, hogy Kulja András az ATV stúdiójában szembenézzen Takács Péter egészségügyi államtitkárral. Magyar Péter kormányt kritizáló beszédeiben rendszeresen felhozza a magyar egészségügy aggasztó helyzetét, és egy ilyen, magas érdeklődés mellett zajló vitában még inkább kiemelhette volna ezt a fontos témát.
A vita iránti fokozott érdeklődést két kulcsfontosságú tényező váltotta ki:
Két, egymástól gyökeresen eltérő vitastílus bontakozott ki előttünk:
Ki melyik vitastratégiával járt jobban, vagyis ki nyerte meg a vitát?
Takács Péter többször is kétségbe vonta ellenfele szaktudását, amikor azzal vádolta meg, hogy potenciálisan káros gyógyszert javasol a ritka betegségben szenvedő gyermekek számára. A vita során mindketten mélyebbre ásták magukat a részletekbe, ami tovább fokozta a feszültséget.
Csakhogy ez már nem az 1990-es évek Magyarországa, amikor a közvélemény még ahhoz szokott, hogy a közmédiában és a parlamentben rendszeresek voltak a szakpolitikai viták, és ciki volt, ha valaki nem tudott egy fontos adatot vagy számot.
Az érzelmek keltése már régen kulcsszerepet játszik a politikai diskurzusban, amit a közösségi média világának, különösen Magyarországon a Facebook térnyerésének hatása még inkább felerősített. A drámai, provokatív posztok és videók sokkal nagyobb figyelmet vonzanak a felhasználóktól, hiszen izgalmasabbak, lebilincselőbbek és érzelmileg átélhetőbbek, mint csupán a száraz statisztikai adatok felsorolása. Az emberek sokkal inkább az érzelmekre reagálnak, így a politikai üzenetek hatékonysága is jelentősen megnő.
Az államtitkár célja az volt, hogy bizonyítsa, jobban átlátja a magyar egészségügyi rendszert, mint a vitapartner. Eleinte ez a stratégiája működött, de hamar kiderült, hogy a szentesi kórház műtőinek állapotáról csak hírekből értesült, ami komoly kérdéseket vetett fel. Kulja András azonnal lecsapott erre a gyenge pontra: "Ön nem volt tisztában a szentesi kórház helyzetével?" – tette fel a kérdést, amire az államtitkár nem akarta még inkább súlyosbítani a helyzetet, így nem adott egyértelmű választ. Kulja folytatta: "Önök tizenhétszer annyit költöttek a vadászati kiállításra, mint amennyi pénzből felújíthatnák a szentesi kórház műtőit." Ez a megjegyzés komoly hatással volt, és az államtitkár láthatóan zavarba jött, hiszen nem tudta, hogyan reagáljon erre a szembesítésre.
Az egészségügy rossz helyzetének érzelmes ecsetélésén túl a Tisza politikusa viszont csak keveset árult el arról, mit kezdenének kormányra kerülve az egészségügy problémáival. Az évi ötszázmilliárd pluszforrást a Magyar Orvosi Kamara is fontosnak tartja, szépen hangzik az emberközpontú szemlélet is - de hogyan osztanák el a többletpénzt az egészségügyben? Mi lenne az alapellátással egy Tisza-kormány idején? A kérdéseket még lehetne sorolni.
A számokban az államtitkár volt a jobb, a számonkérésben Kulja vitte a prímet. A választók többsége nem egészségpolitikai szakértő, hanem beteg, kórházba járó hozzátartozó vagy ismerős - vagy épp olyan ember, aki tart attól, hogy egyszer maga is kórházba kerül, mert túl sok rossz tapasztalatot hallott már.
Az elégedetleneket inkább érzelmekkel és egyéni történetekkel lehet megszólítani, mint papírízű adatsorokkal. A Tisza politikusa jobban értette, hogy itt nem egy egészségügyi szakmai konferencián kell vitát nyerni, hanem országgyűlési választásokat.
A szerző politikai elemzőként tevékenykedik, mélyrehatóan vizsgálva a politikai eseményeket és trendeket.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
