Termelőtől a kamráig: Így születik meg a prémium eperdzsem A friss, zamatos eprek útja a termelőtől a kamráig izgalmas és színes folyamat. Minden egy kis földdarabbal kezdődik, ahol a gondos gazdák a legjobb minőségű epreket termesztik. Az érés során fig

Családunk számára alapvető fontosságú, hogy minél több friss és természetes élelmiszer kerüljön az asztalunkra. Évtizedek óta ragaszkodunk a házi tojásokhoz, és a kenyérsütés terén is büszkén mondhatjuk, hogy a kenyereink kilencven százalékát saját magunk készítjük el. A zöldségek és gyümölcsök beszerzésénél pedig sikerült egy megbízható kistermelői partnerséget kialakítanunk, így biztosítva a minőséget és a frissességet.

Így a kamránk minden évben úgy telik meg, hogy lenne néhány hónapra elegendő eleség, ha eljön az apokalipszis.

A Hansgágba költözésünk után felfedeztük a helyi kistermelőinket, köztük a Bezin található Agro Káldi családi gazdaságot. Mindig izgalommal figyelem az autóból, hogy éppen hogyan fejlődik a paprika és a burgonya a földjeiken. Tőlük szerezzük be a nyár közepétől egészen március végéig szinte az összes zöldséget és gyümölcsöt, amire szükségünk van. Ezekből készítjük a különféle lekvárokat, befőtteket, paradicsomszószokat és paprikakrémet, valamint nem maradnak el a házi savanyúságok sem.

Idén pedig belevágtak az epertermesztésbe is az egyik parcellájukon, ezért adta magát az ötlet, hogy legyen végre saját eperlekvárunk is a tavalyról még maradt barack-, szilvalekvár és az almaszósz mellé.

Telefonon egyeztettem velük, hogy elmegyek öt kiló eperért, mert szeretném elkészíteni a híres eperdzsememet. A kisebb méretű gyümölcsöket 1800 forintért kínálják. Másnap azonban megdöbbenve tapasztaltam, hogy a gazdaság kapuja előtt a "zárva" tábla lógott. Gyorsan felhívtam őket, és kiderült, hogy a logisztika kissé megakadt, a rendelések összekeveredtek, így néhány napig zárva tartanak. De ne aggódjak, mert kiszorítanak nekem 3 kiló epret, és már nyitják is a kaput.

Szerencsére nem kellett búcsút intenünk az eperlekvárnak, így ez a cikk is életre kelhetett. Most pedig osztom meg veletek a részleteket!

Ahogy az lenni szokott a konyhai kérdésekben, ezúttal is édesanyámhoz fordultam, és tőle kértem egy kis útmutatót a befőzés rejtelmeiről.

Ő általában 20-25 dekagramm cukrot szokott használni, de én inkább a 20 dekára esküszöm. Az alaposan megmosott epreket feldarabolom: a kisebbeket félbe, a nagyobbakat pedig négy részre vágom. Ha találok egészen apró szemeket, azokat egyben hagyom. A lábosban először jól megszórom cukorral az összes epret, alaposan összekeverem, majd legalább két órát pihentetem, hogy kiadja a levét. Ha van rá időm, akár egy egész éjszakán át is állhat, de most sajnos nem tudtam ennyit várni.

Amikor elkészítjük a főzetet, folyamatosan szűröm le a levet, amelyből később ízletes szörpöt főzök, egy kis extra cukorral megbolondítva. Ekkora mennyiségből körülbelül egy közepes lábosnyi, azaz 3 liter szörpöt nyertem. Én személy szerint kedvelem, ha az eperdarabok megmaradnak, így amikor a kenyérre kenem, egy kicsit szét tudom nyomni őket. Persze ízlés szerint az epreket apróbb darabokra is vághatjuk, vagy akár teljesen turmixolhatjuk a főzés végén.

A frissen főzött, illatos eperlekvárt gondosan sterilizált üvegekbe töltöm, majd fejjel lefelé helyezem őket egy hűtőládába. Az üvegek köré papírt és pokrócot tekerve, egy napig dunsztolom őket. Eddig sosem tapasztaltuk, hogy a lekvár romlásnak indult volna ezzel a módszerrel tartósítva.

Mutatom a részleteket a fotódokumentáción is:

Korábban már bemutattam, hogyan készíthetjük el az ínycsiklandó pizzaszószt télire, valamint azt is, hogyan érlelhetjük savanyúságunkat egy hordóban, hogy egész évben élvezhessük. Egy különleges ínycsiklandónak számító kincs pedig a Bakony szívéből érkezik: a gyalogbodzából készült lekvár, amely igazi ízélményt nyújt!