Zenekari próbán vettünk részt a legendás 100 Tagú Cigányzenekarnál.

Kulka János megrázó őszinteséggel vallott az állapotáról: "Egy roncs vagyok"

Ki gondolná, hogy a rejtett pestújhelyi kultúrház falai között milyen pezsgő zenei élet bontakozik ki? Pedig pontosan ez a helyzet: négy évvel ezelőtt, botrányos körülmények között kellett elhagyniuk a Wesselényi utcai próbatermüket, de most itt, gőzerővel készülnek a muzsikusok. Végigsétáltunk a kissé szocreál stílusú művelődési ház folyosóján, majd kinyitottuk az egyik teremtől zengő nagyajtót, és ahogy beléptünk, egy varázslatos zenei világ fogadott minket. A teremben a világhírű 100 Tagú Cigányzenekar egy része próbált, és a hangszerekből, valamint a muzsikusok játékából áradó energia azonnal magával ragadott. Bár sosem voltam különösebben vonzódó a cigányzenéhez vagy a magyar nótákhoz, ez a hangulat és életerő azonnal jókedvre derített.

A Magyar tánc próbája zajlott, és természetesen a zenekar minden tagja fejből játszott, hiszen ez a világhírű együttes egyik legismertebb védjegye. Amikor felcsendült a Csárdáskirálynőből a Jaj, Cica kezdetű ikonikus sláger, nem tudtuk megállni, hogy mosolyogva együtt énekeljük a refrént az énekesekkel. A zene különleges varázsa abban rejlett, hogy bár klasszikus stílusban és improvizáció nélkül játszottak, mégis minden egyes dallam tele volt a roma kultúra szívével és lelkével. Fischl Mónika, a neves opera- és operetténekesnő, életében először fakadt dalra ebben a varázslatos környezetben, noha már számtalanszor lépett együtt a 100 Tagú Cigányzenekarral a színpadra.

- Meglepetéssel vegyülő hatalmas örömmel fogadtam a zenekarvezető, Danyi Lőrinc felkérését. Először azt hittem, hogy szokás szerint az operettvonalat képviselem majd. Életemben először énekeltem magyar nótát nyilvánosság előtt, izgatottan vártam. A nótázásban annyi szív és annyi őszinte lélek van, hogy rendkívül különlegessé válik. Ugyanolyan profi felfogást és hozzáállást igényel, legfeljebb az előadás módja más. Fantasztikus műfaj, amelyhez meg kell érni! - mesélte lelkesen Mónika, aki Strauss Rosalinda Csárdást is előadta.

Danyi Lőrinc Róbert, a 100 Tagú Cigányzenekar elnöke és prímása, már 1992 óta a zenekar tagjaként élvezi a zenélés és a turnézás izgalmait.

- Később a zenélés világában is felfedeztem magam, és 2010 óta folyamatosan részese vagyok ennek az óriási családnak. Itt együtt osztozunk a boldog és a szomorú pillanatokban. Gyerekkorunk óta együtt muzsikálunk, jól ismerjük egymás mozdulatait és érzéseit. Az összetartásunk rendkívüli, és igazi kiváltság, hogy itt játszhatok, hiszen a világ legnagyobb cigányzenekara, a 100 Tagú, a legtehetségesebb roma muzsikusokat vonzza magához - mesélte Danyi Lőrinc Róbert, akinek édesapja, egy nagybőgős, ötéves korában hegedűt adott a kezébe.

- Mielőtt még megtanultam volna kottát olvasni, már hegedülni tudtam, hiszen a hegedűművész nagypapám előtt ülve figyeltem, ahogyan játszik. A keze mozdulatai alapján tanultam meg, hogyan kell húzni a húrokat. Természetesen a fiam is követte a családi hagyományt, és ő is prímás lett, most ő is a 100 Tagú Cigányzenekar tagja - meséli a zenekarvezető.

Elképesztő, de 1985 óta, már negyven éve szolgál a zenekar prímás-hegedűtanáraként Horváth József, akihez most már a fia is csatlakozott, hogy együtt hozzák létre a zenét.

Soha nem éreztem késztetést, hogy másutt keressek szerencsét, hiszen Boros Lajos, a prímáskirály, éppen engem hívott a zenekarába. Emellett itt, kotta nélkül, három órás klasszikus műveket adunk elő, mindezt rengeteg gyakorlás és a cigány muzsikusok ösztönös tehetsége révén. Ezt még a legnevesebb szimfonikus zenekarok sem tudják megvalósítani - tette hozzá egy mosollyal az arcán.

A Hungarikum Kavalkád megálmodója, Maneszes Márton, kiemelte, hogy a műsor három alapköve – a magyar nóta, a cigányzene és az operett – manapság hiánycikknek számít nemcsak Magyarországon, hanem globálisan is.

- Még a tehetségkutatók is elutasítják ezeket a műfajokat, pedig az emberek szívéből jönnek. Meggyőződésem, hogy bárhol is vetődnek a világban a magyarok, a szívük mélyén mindig ott bujkál a honvágy, hiszen ez a zene az övék, a miénk! - osztotta meg gondolatait.

A zenekar gyönyörű csellistája, Lázár Éva komolyzenei pályáról érkezett a 100 Tagú Cigányzenekarhoz.

- Tíz éve muzsikálok köztük, és nőként kétszer annyit kellett teljesítenem, hogy elismerjenek. Úgy érzem, sikerült. Szeretnek és tisztelnek a fiúk, áldás, hogy itt játszatunk együtt - fogalmazott a csellóművész. - A hagyományos női szerepeimet is megtartottam: a felnőtt lányom színész, a fiam pedig szintén zenei pályára készül. Még sok ilyen izgalmas és értékes évet kívánok nekünk, a 100 Tagú Cigányzenekarnak együtt!