Elhunyt az aranyszívű esztergomi vendéglátós, aki mindig számíthatott a főiskolások barátságára.

Elvesztettük Polgárdi Istvánt, az esztergomi vendéglátás kiemelkedő személyiségét, aki számos ember szívében otthont teremtett. A gyász nem csupán az esztergomi közösséget sújtja, hanem a volt főiskola hallgatóit is, akiknek emlékeiben él tovább.

A Szenttamás Barátai Egyesület fájdalmas hírrel fordult a közösséghez: elhunyt Esztergom vendéglátásának egyik meghatározó alakja, Polgárdi István. Az egyesület közleménye kiemeli, hogy István a kezdetektől fogva aktívan részt vett a közösségi életben, és a Cippolino Kávézó, amelyet ő irányított, számos találkozónak adott otthont. Az ő jelenléte nélkülözhetetlen volt a Szenttamási Napok során, ahol mint a programok egyik "kondérmestere" mindig örömmel főzött a barátoknak. Sokan csak Pusiként ismerték, és valóban egy igazi szenttamási karaktert vesztettünk el a személyében, aki mindig szívesen osztotta meg barátságát és szeretetét a közösséggel.

Emékére augusztus 29-én, pénteken este 19.00 órától a Szenttamás-hegy tetején álló Fájdalmas Szűz-Kápolnánál közös gyertyagyújtással emlékeznek rá, melyre várnak indenkit, aki szerette őt és szeretne egy lángot gyújtani érte.🕯

- fűzték hozzá a bejegyzésükhöz.

A volt főiskolások szívében is mély fájdalom lakozik Polgárdi István elvesztése miatt.

Nem csupán az egyesület tagjai, hanem az Esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola egykori diákjai is nosztalgiával gondolhatnak a Csipi örök pultosára és házigazdájára. 1992 májusában nyílt meg a Cippolino, mindössze néhány lépésre a főiskola kapuitól. A kollégisták rendszeresen betértek ide, hiszen a szerdai bulik nélkülözhetetlen állomása volt, ahol Istinél lehetett jól kezdni az estét, vagy csupán leülni egy kellemes beszélgetésre egy laza délután során. Sokan közülük még dolgoztak is Istinél, aki közkedvelt népszerűségnek örvendett.

Amikor a régi baráti társaságok visszatértek Esztergomba, gyakran megfordultak egy-egy nosztalgikus pillanatra. Nem meglepő, hogy most is számos volt esztergomi főiskolás osztotta meg gyászhírét, és fejezte ki együttérzését a család felé. Pusi, Isti, István – ki hogy ismerte – elválaszthatatlan része lett az esztergomi főiskolai közösségnek barátságos, nyitott természetével, valamint azzal a meleg, befogadó atmoszférával, amelyet a Csipiben teremtett. Ez a szellem örökre megmarad.